Rusztikus téglaház mely hidat képez az erdő és a sziklák között

Fentről nézve a ház úgy néz ki, mint egy régi híd romjai, vagy talán egy elfeledett erőd része. Fák emelkednek ki a furcsa alakú épület falai között, míg a tégla kopott vöröses- barna árnyalata szinte egybeolvad a szomszédos homokkő sziklákkal. A “House of the Big Arch” azonban nem ősi, se nem elhagyatott. A kissé középkori megjelenésű épület egy új rezidencia, amely a rejtélyesen és a drámaian olvad bele a környezetébe.

• 

• 

A Frankie Pappas építészeti cég úgy képzelte el az otthont, mint egy házasságot a sziklák és a festői erdő között, amely a dél-afrikai Waterberg-hegység természetvédelmi területén található. Ily módon az szó szerint és metaforikusan is egy híd, mely célja, hogy menedéket kínáljon nemcsak emberi lakosainak, hanem a helyi növények és állatok számára is.

• 

• 

Az építészek a házat a lehető legóvatosabban akarták elhelyezni az építési telken, minimális kárt okozva a természetben. A legtöbb ilyen célú építészeti projekt esetén úgy döntenek, hogy könnyű anyagokkal és megemelt alappal dolgoznak, mely sokszor olyan érzetet eredményez, hogy az épület nem állandó. Ezzel szemben a tégla súlya és szilárdsága ellentétes hatást kelt. Erősen gyökerezik a földterülethez, és szinte lehetetlen megsemmisíteni.

• 

• 

Amint az építészeti rajzokon látható, a ház szokatlan aszimmetrikus elrendezésének “karos” jellegű kiterjesztéseit teljesen mértékben a táj határozta meg. Egyetlen fát sem távolítottak el annak megépítéséhez, ez eredményezte az épület szokatlan alakját. Ha a ház egyedül állna egy mezőn, és semmi sem takarná el, az feltehetőleg nagyon furcsának és érthetetlennek tűnne, de itt csak fokozza a titokzatosság érzetét, amelyek a felfedezésre várnak.

• 

• 

• 

• 

• 

“A központi épület kiterjesztéseinek alakját a környező fák elhelyezkedése és mérete diktálja.” – mondták a tervezők. „Az épület nagyon egyszerű anyagpalettából épült fel, amelyek mindegyike szerepet játszik abban, hogy az épület a táj részévé váljon. A külső homlokzat tégláját úgy választották ki, hogy az megegyezzen a telekmenti viharvert homokkő természetes árnyalatával. Az épület „híd” részei fenntarthatóan kitermelt fából készültek, míg a nem szerkezeti falakat pedig üveg és alumínium tölti ki.”

„Az első emelet egy beültetett, rendezett udvart, egy remek kilátást nyújtó társalgót, egy napfényes étkezőt, egy parasztház stílusú konyhát és mosogatófülkét, egy fákkal beárnyékolt teraszt, egy kis medencét és egy kandallót kínál a lakók számára. A földszinten elérhető egy tanulószoba, könyvtár és egy másik udvar, egy hintaággyal a boltív alatt. A pince tökéletes légkörrel rendelkezik húsok pácolásához, élelmiszer-készletek és öregedő borok tárolásához. ” -folytatták.

Az egyedülálló projekt bemutatja a Frankie Pappas hitét, miszerint az építészetnek, a tájnak és a kertnek egybe kell olvadnia.

• 

• 

És ha arra vagy kíváncsi vagy, hogy pontosan ki is az a Frankie Pappas, akkor a kérdésedre az a válasz, amit feltehetőleg gondolsz: valójában nincs ilyen nevű építész. Ez egy kitalált személy és kollektív álnév, amelyet az építészek választottak, akik együtt dolgoznak a kódolókkal, mérnökökkel, művészekkel és matematikusokkal, hogy „figyelemre méltó megoldásokat találjanak a lenyűgöző problémákra”.

Forrás: www.dornob.com