Környezetvédelem, energiatakarékosság

Miért bűn, a vörösiszap tárolás Almásfüzitőn!?

Miért bűn, a vörösiszap tárolás Almásfüzitőn.

  • Mert eleve rossz helyre lett tervezve a kazetta, a veszélyes hulladéktározó.

1. A Duna közelsége miatt

  • Mert a Duna árterén van.
    • A zagytározó gátja többször megegyezik a Duna árvízvédelmi töltésével. (Töltésben több suvadás látható.)
    • Mert mocsaras területre épült, ahol korábban a Duna és mellékágai folytak.
    • Mert szakszerűtlen volt az építés, a tározó alá szigetelő agyagréteget nem terítettek.
    • Mert a terület földrengésveszélyes. (1783, 1763, 1815, 1956)

2. Nem szabadott volna privatizálni a veszélyes hulladéktározókat, mert ilyen területen az üzleti szellem nem érvényesülhet.

3. Nem szabadott volna megengedni, hogy a monodepóniaként működő hulladéktárolókba, hivatalos engedéllyel más mérgeket, veszélyes, és kommunális hulladékokat helyezzenek el.

4. A tározókat mind, szakszerűen le kellett volna fedni. (porszennyezés, tüdőrák)

5. A tározók állagmegóvását hosszantartóan biztosítani kellett volna, ill. kellene.

6. Nem számoltak a klímaváltozás következményeivel.

7. Nem számoltak a határvíz kérdésével, és azzal, hogy a Duna nemzetközi viziút.

A rossz helyszín kiválasztása miatt, akkora a vörösiszap és a különböző veszélyes hulladékok mennyisége, hogy azok árvíz esetén szigetként magasodnak ki a tájból.

Gátszakadás, vagy egy gátszakadással egy időben történő árvíz esetén, a Duna a rendkívül finom szemcse összetételű anyagot gyorsan lebontja és magával ragadja. Ennek bekövetkezése estén, a következő károk várhatók:

  • Az élővilág rendkívüli pusztulása, a biológiai sokféleség jelentős elsorvadása.
  • A parti szűrésű kutak és dunai vízbázisok szennyeződése, megszűnése. Ennek következtében elképzelhetetlen problémák megjelenésére lehet számítani az ivóvíz, mosdóvíz hiánya miatt. Az iható víz ára az egekbe szökne.
  • Turisztikai bevétel elmaradása.
  • Öntözővíz hiánya, a mezőgazdasági termények piacának jelentős szűkülése.
  • Nemzetközi kártalanítási ügyek megoldhatatlan méretű megjelenése.
  • A karszt vízadó rétegek lukacsos szerkezetűek, azért az apró szemcse szerkezetű vörösiszap ezt is elszennyezheti.

Mi történt Almásfüzitőn, a VII kazettánál:

  • Privatizálták a kazettát, majd arra adtak engedélyt, hogy a szálló por lekötésére sokkal szennyezőbb galvániszapot, olajsarat, a Dorogi Veszélyes Hulladékégetőmű salakját és pernyéjét, bőrgyári cserzőanyagot, helyezzék el. Nyilvánvaló, hogy ezért szüntették meg, az államilag védett vízbázist is. Ez felveti a győri hatósságok, de az főhatósságok felelősségét is. Vizsgálandó az ezzel összefüggő cégháló, mely hasonló jogszabályhézagokra épül. Az ő érdekkörükbe tartozik –tudomásom szerint – a Győri veszélyes Hulladékégető de a volt „gumitavak” is (stb).
  • Vizsgálandó, hogy a helyi lakosság, és más NGO-k bevonása a tények megismerésére miért akadozott.
  • Vizsgálandó, hogy a hatósságok miért nem intézkedtek, mikor a talajfigyelő kutakban, a határértékeket jóval meghaladó értékeket mértek. (ÉDUKÖVIZIG)
  • Vizsgálandó, hogy a kavicsos-homokos alluviális üledékes talajba telepített mérőkutakat miért nem a tározó Duna felőli oldalára telepítették.
  • Vizsgálandó, hogy alacsony vízállás esetén, mekkora a tározóból, a szennyező anyagok szivárgása a Dunába, ill. hogy a talajvízmozgás, mennyiben gyengíti a tömörített földalapú védtöltéseket. Itt a résfalazás, mindenképen indokolt lenne.
  • Vizsgálandó, hogy a tározók telepítésekor használt fólia hol lett kiteríve, ma mennyire vízzáró.
  • Vizsgálandó, hogy a katasztrófavédelmi hatósságoknak miért nem feladata az előre történő gondoskodás, és feladatmegoldás.

Kérdések és tények az almásfüzitői tározóval kapcsolatosan:

Mennyi vörösiszapot tárolnak Almásfüzitőn? Több mint 12M tonnát.

Mekkora a kazetták területe? kb 200 hektár.

Vannak e lakóterületek a tározók közvetlen közelében? Igen, a Kis és a Nagykolónia, a hozzájuk tartozó kiskertekkel.

Mekkora összegért privatizálták a VII kazettát? Ezt még nem tudjuk, de azt igen, hogy az Ajkai Timföldgyárat, a tározókkal együtt 10M Ft-ért. (Vevők: Bakonyi Árpád, Bakonyi, Zoltán, Petrusz Béla, Tolnai Lajos)

Lehet e ellensúlyozni a vörösiszap káros hatásait gipsszel? Csak nagyon kis mértékben. A jelenleg alkalmazott markolóval a patakbaszóró eljárás helyett is a lapáttal szétteritős eljárást kellett volna alkalmazni. Mindez az árvizes Duna esetében lehetetlen.

Mik a veszélyes hulladékok lerakási árai?

Kp Sales House Ügyfélszolgálata az alábbi telefonszámokon hívható hétköznap reggel 8-17 óra között és szombaton 9-13 óra között:
- 06-1/5-06-06-06
- 06-20/444-44-24
- 06-70/32-32-870
Kollégáink az alábbi melléken és e-mail címen érhetőek el:
- Tolnai Melinda: 100-as mellék (melinda@kp.hu)
- Zsebő Zsanett: 103-es mellék (zszs@kp.hu)
Központi e-mail: info@kp.hu

1t galvániszap 60.000-62.000 Ft,

1 t olajszármazék 20.000-25.000Ft.

Mi az okosság, vagyis a rendkívüli üzlet, a vörösiszaptározóban történő lerakó esetében? Az, hogy míg egy égetőműnek, vagy egy un. végleges lerakónak komoly költségei vannak a feladatuk ellátásával, addig itt alig merül fel költség. Ezért, náluk, sokkal alacsonyabb árat tudnak megadni. A mennyiségek és az évek számát figyelembe véve, az tározó üzemeltetői mindössze néhány 10Mrd forint nyereségre tettek szert. Tevékenységükkel ellenben, az erkölcsi és ökológiai kárról nem beszélve; több ezermilliárd forintos értéket veszélyeztetnek.

Mire kapott engedélyt, az ezt üzemeltető cég? Egy un. knw-how-ra. lásd a mellékletet saját honlapjukról:

Saját know-how alkalmazása

A feladat megoldására a Tatai Környezetvédelmi Zrt. új technológiát fejlesztett ki, mellyel egyrészt megoldják a tározóban lévő veszélyes anyag környezeti elemektől való elszigetelését, másrészt különféle hulladéktermelőktől átvett szerves anyag és fémtartalmú hulladékok biológiai kezelését, ártalmatlanítását. A kezelés során létrejövő komposztanyag szerkezete és összetétele a természetes földhöz hasonló, ám egyéb tulajdonságai az erősen lúgos és fémtartalmú iszapnak történő ellenállását adja, ezáltal kiválóan alkalmas a tározók lefedésére és rekultivációs növényzet telepítésére. Ezzel a technológiával az alábbi célok valósulnak meg:

  • A tározók felszíni kiporzásának megszűnése.
  • A tározók tájbaillesztése, azaz az eredetihez legközelebb álló állapot megteremtése vizuális és biológiai szempontból egyaránt. A tájbeillesztéshez kapcsolódó növénytelepítés eredményeként fokozatosan visszatelepül az élővilág a befedett területekre.
  • Olyan nagymennyiségű rekultivációs kompozíció előállítása, amely alkalmas a vörösiszap-tározók lefedésére és vegetáció megtelepítésére, továbbá hosszú távon kevés beavatkozást igényel.
  • Az átszivárgó víz minimálisra csökkentése, ami megakadályozza a vörösiszapban kémiailag fixálódott nehézfémek kimosódását.
  • Hulladékok kezelése és hasznosítása, amely során a szerves hulladék olyan környezetbe kerül, ahol mikrobiológiai lebontással a veszélyes tartalom jelentősen csökken, vagy teljesen lebomlik.

Az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, mint elsőfokú környezetvédelmi hatóság a Tatai Környezetvédelmi Zrt. részére e technológia alkalmazására egységes környezethasználati engedélyt és egyben környezetvédelmi működési engedélyt adott. Az engedélyek az almásfüzitői vörösiszap-tározókra, illetve az ott 132 000 tonna/év veszélyes és 280 000 tonna/év nem veszélyes hulladékokkal folyatott komposztálással történő biológiai átalakítási tevékenységre vonatkoznak.

A vastagításokat a szövegben én végeztem. Ez már a fából vaskarika világa, mikor a nehézfémek mikrobiológiai lebontással szerves anyaggá válnak. Külön érdekes, hogy munkájuk során, nemcsak a mérgezés, hanem a fertőzésveszély is fennáll, mert különböző állati tetemek hulladékait is befogadják. (Lásd vastagított kiemeléseimet az ügyfeleik felsorolásánál található fejezetüknél.

Hulladékbeszállító ügyfeleink

A hulladékokból komposztálás során képzett fedőréteg előállítása a hulladéktermelők széles köre által beszállított hulladékokból történik.

Önkormányzat, államigazgatási szerv:

Fővárosi Közterület Fenntartó Zrt.
Magyar Honvédség
Polgármesteri Hivatal, Szákszend

Közüzemi szolgáltató:

  • Dorog- Esztergom Erőmű Kft.
  • Északdunántúli Vízmű Zrt.
  • Komárom-Ács Vízmű Kft.
  • OMS Kft.
  • Oroszlányi Szolgáltató Zrt.
  • Zoltek Zrt.

Gyártó cég:

  • Alcoa-Köfém Kft.
  • Bábolnai Baromfitenyésztő Kft.
  • Bramac Kft.
  • Esca Hústermék-előállító és Értékesítő Kft.
  • Graboplast Kft.
  • Hilltop Zrt.
  • Magyar Suzuki Zrt.
  • Mofém Zrt.
  • MOL-LUB Kft.
  • Reckitt Benckiser Magyarország Kft.
  • Rockwool Hungary Kft.
  • Still Kft.
  • Velux Magyarország Fertődi Építőkomponens Kft.

Miért nem jelenti fel őket, a Dorogi Veszélyes hulladékégető? Mert végtermékük, a pernye elhelyezése állandó komoly gondjuk. Senki sem akar a hátsó kertjébe egy ilyen létesítményt. Ebben segít nekik a Dunalmási lerakó, méghozzá kedvező áron.

Mit lehet tenni mindezek megoldására? Nyilvánosságra hozni a tényeket, hogy ne lehessen eltusolni mindezt sok pénzzel.

Írta:
Droppa György
szakértő


Kp Sales House Ügyfélszolgálata az alábbi telefonszámokon hívható hétköznap reggel 8-17 óra között és szombaton 9-13 óra között:
- 06-1/5-06-06-06
- 06-20/444-44-24
- 06-70/32-32-870
Kollégáink az alábbi melléken és e-mail címen érhetőek el:
- Tolnai Melinda: 100-as mellék (melinda@kp.hu)
- Zsebő Zsanett: 103-es mellék (zszs@kp.hu)
Központi e-mail: info@kp.hu

Ajánlott tartalom

5 hozzászólás

  1. Tiszelt Droppa György úr!

    „Miért bűn, a vörösiszap tárolás Almásfüzitőn!?” – című írásával kapcsolatban engedjen meg néhány megjegyzést. Mivel az Ön elaborátumából is érződik a környezetért, a biztonságért való aggódás – tehát céljaink közösek – ezért fontosnak tartjuk néhány dologban pontosítani észrevételeit.

    Almásfözitőn 1950-től a kilencvenes évekig folyt aluminum-termelés. A keletkezett vörösiszapot azóta is kezelni kell, rekultiválni az érintett területeket, tehát itt kell megoldani a problémát, máshová a vörösiszap gyakorlatilag elszállíthatatlan. Sajnos azok a médiában ismertetett találmányok, amikkel állítólag néhány év alatt minden anyagot ki lehetne nyerni a vörösiszapból, legfeljebb ha laboratóriumi körülmények között működik s még a legoptimistább számítások szerint is egy-két száz év alatt végezne a feladattal…

    A Duna közelsége:

    A termelés 1950-től 1997-ig működött s ez alatt keletkezett a több mint 12 millió tonna zagy, aminek máshová szállítása gyakorlatilag lehetetlen. Így tehát a Duna közelsége olyan adottság, amellyel most már együtt kell élni. A tevékenységünk célja épp az, hogy csökkentsük a már meglévő terhelést illetve veszélyt. A Duna esetében a biztonságra a vizügyi igazgatóság által ellenőrzött gátrendszer gondoskodik. Ezek a gátak úgy lettek méretezve, hogy még az utóbbi évek legnagyobb – 2002-es – árvizekor sem ért el a víz a védőgátak aljáig sem. Abban a hipotetikus esetben, ha itt a víz bejutásával kellene számolnunk, akkor Pozsonyban már méter magasan állna a víz… Így amikor az „évezred árvize” volt, a Tatai Környezetvédelmi Zrt. még azt is megtehette, hogy a munkatársait és munkagépeit a környező, veszélyeztetett településekre küldte, hogy ott segítsenek a mentésben.

    A felhagyott zagytátrozók körüli gátak egyébként a Duna árvizvédelmi töltése mögött épültek, azaz több esetben a Dunától két, helyenkét három gát választja el ezt a területet

    Ami a talajvízszennyezés ügyét illeti, a mi feladatunk a műszakilag kezelhető kockázatok csökkentése, megszüntetése, együttműködve a hatóságokkal. Az almásfüzitői timföldgyár 50 éves tevékenysége során a talavíz elszennyeződött a környéken. A rekultiváció óta viszont (épp annak következtében) jelentősen csökkent a szennyezettség. Az utóbbi 20 évben 15 mért komponens tekintetében folyamatos volt a mérséklődés – egyes esetekben már közel ötven százalékkal. Ha tehát igaz lenne az, hogy bármilyen szennyeződés keletkezne a rekultivációval kapcsolatban, akkor az eljutna a talajvízig, és ez nem következhetett volna be. A zagytározók mesterséges talajjal való rekultivációja a tisztulási folyamatot segíti, káros hatása a talajvízre nincs.

    A Környezetvédelmi Felügyelőség által ellenőrzött saját, 11 monitoring kutat működtetünk. A Vízügyi Igazgatóság ettől teljesen független ellenőrző-rendszert épített ki, az eredményeik szintén minket igazolnak. A monitoring kutakat a talajvíz áramlásának megfelelően választottuk ki, az illetékes hatóságok jóváhagyták a helyszíneket, kontrollálták a kivietelezést és vizsgálják folyamatosan az eredményeket. Téves tehát az az állítás, hogy ezek nem megfelelő helyen lennének elhelyezve.

    Érve, hogy nem lett volna szabad privatizálni a veszélyes hulladéktározókat, sem állja meg sajnos a helyét. Az aluminiumgyár állami tulajdonban volt, s közben csak gyűlt-gyűlt a zagytározókban az anyag. Ezzel valamit kezdeni kell. Hogy az állam lenne a „jó gazda” – az elméletben így lehet, a gyakorlatban azonban hosszú ideig az állam (a tulajdonában volt vállalaton keresztül) előállította a szennyezést, majd pedig annak felszámolása érdekében semmit sem tett. Most pedig nemcsak, hogy nem kerül az elkerülhetetlen mentesítés pénzbe az államnak, hanem ehhez értő, szakcég végzi. Ma Magyarországon a „privatizáció” szóhoz számos negativ képzettársítás kapcsolódik. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy jelen esetben a „privatizálni” kifejezés nem a legpontosabb, hiszen az állam által létrehozott szennyeződést számol fel az állam helyett, adófizetők pénze nélkül egy magáncég.

    Ami a porzásmentesítést illeti: ma már a felület 85 százalékában ezt megoldottuk. A fedőréteg újrahasznosított hulladékokból készülő komposzt, amely már nem hulladék, hanem mesterséges talaj. A magyar jogszabályok tételesen tiltják amúgy termőföld felhasználását hulladék lefedésére.

    Hogy számoltunk-e a klímaváltozás következményeivel? Egyrészt hatvan éve a gyártás során valóban nem számoltak ezzel. Hogy ma mi nem számolnánk, az tévedés. Tisztában vagyunk a dunai árvizek változékonyabbá válásából következő feladatainkkal. Ugyancsak tisztában vagyunk a megváltozott csapadékok által előidézett helyzet kezelési módjával stb.

    Nehezen értelmezhető az Ön írásában, hogy mikor kire is gondol? Így pl. amikor azt írja, hogy „nem számoltak a határvíz kérdésével, és azzal, hogy a Duna nemzetközi viziút”. Ki nem számolt ezzel? Azok, akik ide telepítették a timföldgyárat egészen más környezetvédelmi tudással rendelkező korszakban, vagy mi, akik a már meglévő szennyeződést csökkentjük?

    Írásában a „Mi történt Almásfüzitőn, a VII- kazettánál” részben számos súlyos tévedést találtunk, így engedje meg, hogy ezekre felhívjuk a figyelmét. A hatóságok folyamatosan és igen szigorúan ellenőrzik, hogy milyen anyagot helyezünk el a területen. Így nem került lerakásra galvániszap, olajsár, a Dorogi Veszélyes Hulladékégetőmű salakja és pernyéje, sem pedig bőrgyári cserzőanyag. Igazán hálás lennék, ha megmondaná, hogy honnan származnak azok a téves információk, amikre ezt az állítást alapozta? A területen a fedőréteg előállításához csak az arra alkalmas anyagokat használtunk fel. Gyakorlatilag komposztot kellett előállítanunk, ugyanis a magyar jogszabályok tételesen tiltják a termőföld ilyen célú felhasználását. Például szerves anyagokat, szennyvíziszapot, élelmiszeripari gyártási melléktermékeket illetve olajtartalmú anyagokat, de mindenképpen csak biológiailag bontható anyagokat. Téves az, hogy bármiféle állati tetemet bármikor is leraktak volna ezen a területen. A bábolnaiaktól mosott tojáshéjat vettünk át, az Esca-tól pedig zsíradékot.

    Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a tározót kb. hatvan éve az akkori jogszabályoknak és a tudomány akkori állásának megfelelően alakították ki. Ezért az a kérdése, hogy a tározók építésekor használt fóliával mi történt, a válasz igen egyszerű: akkor még nem alkalmaztak ilyet, így azt ma aligha lehet bárkin is számon kérni.

    Szeretném arra is felhívni a figyelmét, hogy miközben Ön a veszélyes hulladékok lerakási árait vizsgálja, Almásfüzitő nem lerakó, hanem hulladék hasznosító – így annak árai jelentősen eltérnek az Ön által idézettől. A technológia nem lerakás, hanem (ahogy korábban említettem) új, komposztált záró réteg kialakítása. Olyan rétegé, ami miközben megszünteti a veszélyes kiporzást, megakadályozza a talajvíz további szennyeződését, alkalmas akár energianövények termesztésére is.

    Farkas Béla
    Tatai Környezetvédelmi zrt

  2. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy a tározót kb. hatvan éve az akkori jogszabályoknak és a tudomány akkori állásának megfelelően alakították ki. Ezért az a kérdése, hogy a tározók építésekor használt fóliával mi történt, a válasz igen egyszerű: akkor még nem alkalmaztak ilyet, így azt ma aligha lehet bárkin is számon kérni.NEM GONDOLNÁM HOGY 60 ÉVE a lug hatása nem volt ismert!!!!!

    Már ne is haragudjon de 60 éve a lúg lúg volt.Tudomány akkori állása?? (EZ A MONDAT FELELŐSÉGRE VALÓ VONÁS ELINTÉZÉSE.Ez most komoly??? Maga tatai környezetvédelmi zrt munkatársa??

    SZÉGYEN SZÉGYEN SZÉGYEN

    AZÉRT TÖRTÉNIK TÖRTÉNT A VÖRÖS ISZAP KATASZTRÓFA MERT ILYEN SZEMLÉLETŰ EMBEREK VANNAK MINT A BEÍRÓ FARKAS BÉLE

    FELELŐSSÉGVÁLLALÁS NINCS
    HÁRÍTÁS 1 MONDATTAL ELINTÉZVE

    HA MEG KATASZTRÓFA VAN AKKOR MÁSRA MUTOGATÁS (EZÉRT TÖRTÉNHETNEM MEG EZEK MERT ILYEN EMBEREK OSSZÁK AZ ÉSZT)

    ÁLLAMI FELELŐSÖK ILYENKOR ELBÚJNAK ÉS MEGY A MAGÁNCÉGRE VALÓ MUTOGATÁS!!!

    MÉG EGY SZAKAVATATLANT IS MEGRÁZ A ALMASÍFŰZŐI TÁROZÓ ELHELYEZKEDÉSE!!!!!!

  3. Szánalmas, hogy a cikk szerzője mennyire nem törődik a helyesírás szabályaival, ha már közzé teszi írását. A szerző minősíti magát ezáltal.

    A lelkes hozzászólónak pedig apró igazítás: Almásfüzitőn timföldgyár volt, ami timföldet állított elő bauxitból, vörösiszap melléktermékkel. A timföldet elszállították vasúton, és az alumíniumot másutt állították elő.

  4. Visszajelzés: propeller

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

'Fel a tetejéhez' gomb