Fát a fával: természetes gyantával ragasztott bútorkollekciót mutatott be a Earth to People

A New York-i Earth to People dizájnstúdió új szintre emeli a fenntartható bútorgyártást: bemutatkozó bútor- és világításkollekcióját nem szintetikus ragasztóval, hanem fenyőfák gyantájával illesztették össze.

A Salvage and Sap névre keresztelt kollekció a természetes anyaghasználatot és ősi kézműves technikákat helyezi előtérbe, a modern tömegtermelés toxikus melléktermékei helyett.

A kollekció nyolc darabból áll, köztük robusztus cédrusból készült székekkel és újrahasznosított alumíniumból formált lámpákkal. A faanyagokat a kanadai Brit Columbiában található Squamish környékéről szerezték be, kizárólag viharkárok miatt kidőlt, évszázados fákat hasznosítva újra. Az egyes bútorokat fenyőfák gyantájával illesztették össze, amit kézi szerszámokkal, fejszével szüreteltek: nem a fatörzsekbe vájtak bele, hanem olyan helyeken gyűjtötték a gyantát, ahol természetesen felgyűlt, ezzel is tiszteletben tartva a fa élő szervezetét.

A stúdió alapítói, Jordan és Brittany Weller szerint a gyanta az emberiség egyik legrégebbi ragasztóanyaga: „A fák már az őskorban is gyantát használtak sebek lezárására, az emberek pedig ezt a természetes anyagot már 45 000 évvel ezelőtt is alkalmazták különféle célokra.” – mondták.

A kollekció egyik legmeghatározóbb darabja egy monumentális szék, amely három, kézzel gyalult, egyenes cédrusdarabból áll. Az illesztésekhez a fa leeső részeiből készült tipliket használtak, a ragasztáshoz pedig a fenyőgyantát hevítés és szűrés után, tiszta formában alkalmazták. A sorozat része egy lámpa is, amelyet 300 éves fákról származó cédruszsindelyekből készítettek, kézzel font kérgük segítségével összevarrva. A természetes textúrákat tovább fokozza a hajtogatott faernyő.

A világítási elemek között újrahasznosított alumíniumból készült tárgyak is szerepelnek, például egy henger alakú asztali lámpa és egy túlméretezett fali lámpa. Ezekhez a fémeket helyi hulladékudvarokból gyűjtötték össze, a feldolgozás során pedig a fém ősi újrahasznosítási technikáiból merítettek ihletet. Az egyik fotel például cédrusból készült vázzal és alumínium elemekkel rendelkezik, a párnázatát pedig gyapjú és kender keverékével töltötték meg – utóbbit a fa megmunkálása során keletkezett forgácsból állították elő.

Minden egyes faanyag szárítását természetes úton, a levegőn végezték – nem pedig kemencében –, így megőrizve annak természetes nedvességtartalmát és minimalizálva az energiafelhasználást. Az egyes darabok eredetét GPS-koordináták segítségével pontosan dokumentálták, hogy a vásárlók visszakövethetően láthassák, honnan származik az adott fa.

Jordan Weller számára ez különösen fontos, mivel Brit Columbiában nőtt fel, ahol a fakitermelés etikátlan és pusztító módszerei hosszú távú károkat okoztak a természetes ökoszisztémákban. A stúdió célja, hogy a gyanta mint természetes ragasztóanyag világszinten is a szintetikus kötőanyagok alternatívájává váljon – ennek érdekében saját gyanta-termékcsaládjuk bevezetését is tervezik kézművesek számára.

Forrás: www.dezeen.com