A MAST alkalmazkodó “flat-pack” rendszert fejlesztett ki úszó házak építésére

A dán tengeri építészeti stúdió, a MAST kifejlesztette a Land on Water nevű, úszó épületek építésére szolgáló rendszert, amelynek célja, hogy rugalmasabb és fenntarthatóbb legyen, mint a hagyományos módszerek.

A koppenhágai székhelyű MAST által tervezett rendszer moduláris konténerekből áll, amelyeket különböző úszóelemekkel lehet megtölteni, hasonlóan ahhoz, ahogyan a gabionketreceket használják az építőiparban.

Az újrahasznosított, megerősített műanyagból készült, lapos csomagolású modulok könnyen szállíthatóak a világ minden tájára, és különböző konfigurációkban összeállíthatóak, hogy megfeleljenek a különböző épülettípusoknak.

“Egy teljesen új rendszert fejlesztettünk ki, amellyel szinte bármit megépíthetünk a vízen” – mondta Marshall Blecher építész, aki Magnus Maarbjerg tengerészeti tervezővel együtt alapította a MAST-ot.

“Úgy gondoljuk, hogy egy olyan rendszer, mint a miénk, a jövőben módot adhat arra, hogy organikusan nagy közösségeket alakítsunk ki a vízen” – tette hozzá.

A tervet Hubert Rhomberg építőipari mágnás és a Fragile kockázati stúdió támogatásával fejlesztették ki. A Land on Water számos előnyt kínál a piacon lévő tipikus rendszerekhez képest, amelyek közé tartoznak a műanyag pontonok, acélpontonok vagy polisztirolnal töltött betonalapok.

“Jelenleg sok korlátozás van arra vonatkozóan, hogy mit lehet a vízre építeni” – mondta Blecher. “A meglévő megoldások mindegyike sok problémával jár.”

Az acél- és betonúszókat nehéz szállítani, és gyakran mérgező lerakódásgátló festékkel vonják be őket, míg a műanyag úszók csak kisebb szerkezetekhez használhatók, magyarázta Blecher. A MAST rendszerét úgy tervezték, hogy helyben beszerzett úszóanyaggal tölthető legyen.

A javaslatok között szerepelnek a halászati iparból származó újrahasznosított bóják és úszók, illetve régi műanyag palackok és konténerek.

Amellett, hogy az úszók könnyen szállíthatóak, ez azt jelenti, hogy potenciálisan különböző méretű és súlyú szerkezetekkel is dolgozhatnak. További előnye, hogy az úszóanyag könnyen módosítható vagy kiegészíthető, ha az épület súlya megnő vagy a súlyegyensúly megváltozik.

A Land on Water rendszert a biológiai sokféleség előmozdítására is tervezték. Az úszókon belüli rések várhatóan ösztönzik a puhatestűek és a tengeri moszatok növekedését, valamint élőhelyet biztosítanak a halak és a rákfélék számára.

“Míg az acélt és a betont úgy kezelik, hogy megakadályozzák az ilyen jellegű növekedést, ezek a ketrecek a víz alatt bioházként viselkedhetnek” – mondta Blecher. “Reméljük, hogy ez pozitív katalizátora lesz a kikötő életének.”

Blecher és Maarbjerg azután alapították stúdiójukat, hogy korábban együttműködtek a Koppenhágai-szigeteken, egy úszó szigetekből álló “parkipelágó” tervezetén. A Land on Waterrel Blecher azt szeretné megmutatni, hogy az úszó házak rugalmas és vonzó lehetőséget jelenthetnek a lakástulajdonosok számára, és lehetővé teszik az éghajlatváltozással szemben ellenálló és biofilikus közösségek létrehozását.

A projekt másik célja, hogy alternatívát kínáljon a nagyszabású úszó városokra vonatkozó elképzelésekkel szemben, mint például a BIG által tervezett Oceanix City, amelyek Blecher szerint tele vannak problémákkal.

A MAST által készített vizualizáció azt sugallja, hogy a rendszert úszó parkok, kávézók és uszodák építésére is lehetne használni.

A MAST jelenleg a Land on Water rendszer prototípusát fejleszti, amelyet a tervek szerint a 2023-ban Koppenhágában megrendezésre kerülő UIA építészek világkongresszusán mutat be.

Forrás: www.dezeen.com