A FLORA egy tömeges fa kutatási pavilon a barcelonai erdők lombkoronájában

A barcelonai Katalán Építészeti Intézet hallgatóiból és kutatóiból álló csapat egy hegyoldalban, a fák közé épített fa pavilont, függőjárdákkal.

A FLORA (Forest Lab for Observational Research and Analysis) nevű pavilon egy olyan tudományos létesítmény, amely lehetővé teszi a kutatók számára, hogy az erdő lombkoronájában éljenek és dolgozzanak.

A Daniel Ibáñez és Vicente Guallart tanfolyamvezetők által vezetett létesítményt a katalán Institute for Advanced Architecture of Catalonia (IAAC) mesterképzési programjának (MAEBB – Master in Advanced Ecological Buildings and Biocities) hallgatóiból és kutatóiból álló csapat fejlesztette ki.

“A projekt célja, hogy elmerüljön a természetben, és egy ökológiai interaktív prototípust hozzon létre” – mondta az IAAC.

A pavilon az IAAC Valldaura Labs területén épült a barcelonai Collserola természeti parkban, ahol több mint 1000 növényfaj és tízmilliárd fa található. A FLORA lehetővé teszi a kutatók számára, hogy tanulmányozzák a helyi biodiverzitást és azt, hogy az éghajlatváltozás hatásai hogyan befolyásolják a természeti parkot. A pavilon a diákok és a kutatók által a helyszínen feldolgozott tömeges faanyagból készült. A parkon belül beszerzett invazív fenyőfákból épült, a projekt filozófiája a “nulla kilométeres anyagok” volt.

“Az elsődleges építőanyag a faanyag, amelyet a környezetből szereznek be, ellátási lánc nélkül” – mondta az IAAC.

Hetven fát vágott ki és dolgozott fel a tervezőcsapat, hogy az építésziskolában rendelkezésre álló fűrészmalom és kis CLT-sajtoló segítségével keresztrétegelt faanyag (CLT) paneleket, rétegelt gerendákat és tömörfa elemeket készítsen.

A 8,5 m magas szerkezetet egy CLT magból alakították ki, amely a hegyoldalba épített faoszlopokon nyugszik. A magasított szerkezetet függő ragasztott gerendahidak kötik vissza a lejtő tetejéhez. A leghosszabb híd körülbelül 12 métert tesz meg. A CLT magot két réteg természetes parafa lemezzel burkolták a hő- és hangszigetelés érdekében. A pavilon magja és a járdák köré hálót feszítettek. A hálót a vadászfészek mintájára digitálisan tervezték, majd kézzel szőtték össze.

“A háló célja, hogy jobban álcázza a projektet azáltal, hogy lehetővé teszi a növények elterjedését rajta” – magyarázta az IAAC. “[A háló] beleolvad az erdőbe, hogy elrejtse a szerkezetet a környező vadon élő állatok elől”.

A pavilon belsejében a CLT-ből integrált bútorokat készítenek a munkavégzéshez és a madármegfigyeléshez szükséges kilátóteraszokat. A belső térben egy madárrádió, madárházak és egy vetítési tér is helyet kapott.

A pavilon tervezését Margaret D Lowman amerikai biológus munkássága és magasított sétányai ihlették. A nem hivatalos nevén “Canopy Meg”-ként ismert nőt a lombkorona-ökológia tudományának úttörőjeként tartják számon – az erdei fák tetején található növény- és állatvilág tanulmányozásában.

Az IAAC egy innovatív és ökológiai építésre összpontosító központ, amely 22 éve működik.

Forrás: www.dezeen.com