Szabadtéri lakóterekkel egészítették ki a bangalorei Ksaraah rezidenciát

A Bangalore vidéki házban csak nagyon kevés szolid fal van. A Taliesyn építészeti és tervező stúdió által tervezett ingatlan célja ezzel az volt, hogy a lakosok élvezhessék az otthont körülvevő trópusi tájat.

• 

• 

• 

• 

A Ksaraah névre keresztelt projekt a stúdió egyik főépítésze, Shalini Chandrashekar és családja számára készült hétvégi ház. A telken, ahol korábban Chandrashekar már ökológiai gazdálkodással foglalatoskodott, a 487 négyzetméteres házat a természettel való kapcsolat megteremtésének vágya alapján tervezték. A lakóterek ezért vagy teljesen nyitottak, vagy kinyithatók tolóajtók és redőnyök segítségével. Egyes helyiségeket emellett meg is emelvtek, hogy teljes mértékben kihasználják a lenyűgöző kilátást.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

“Az elgondolkodás, mint a megújulás szentélye a városi nyüzsgéstől eltekintve, Ksaraah lehetőséget kínál arra, hogy lazítsunk a természet lágy ölén” – mondta Chandrashekar.

A Ksaraah három blokkból áll, amelyek mindegyike betonból készült. Az első szerkezet, amely a fő lakótérként szolgál, egy kétszintes tömb. Az alsó szinten nyitott, fedett nappali és étkező résszel, az első emeleten a hálószobával és a dolgozószobával. Egy helyi eredetű szürke kőből készült masszív fal választja el ezt a tömböt egy nagy pavilontól, amely rendezvénytérként szolgál a helyi közösség számára. A harmadik blokk három további hálószobát, egy konyhát és egy tárolóhelyet tartalmaz, a magánélet érdekében a telek északi végéhez közel.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A ház számos építészeti formát és motívumot ötvöz, köztük boltíves ajtókat, tölgy redőnyöket, oszlopcsarnok stílusú oszlopokat, “lebegő” lépcsőházat és túlnyúló tetőfödémeket. Ezt az építészeti sokszínűséget tükrözi a táj, amely magában foglalja a többszintű teraszokat, az úszómedencét, a kanyargós utakat és a növényi élet sokszínűségét, többek között mangó és a banánfákkal.

Chandrashekar elmondása szerint az a szándék, hogy “keveredjenek, harmonizáljanak és inspiráljanak, nem pedig sokkolják és uralják a környezetet”.

Bár úgy tűnik, hogy az épület, annak nyitottsága miatt biztonsági kérdésekkel szembesülhet, a 16 000 négyzetméteres területet el vannak kerítve a környezetétől. Ugyanakkor a pavilont úgy tervezték, hogy mindig elérhető legyen a közösség számára, melyet használhatnak kellemes esti beszélgetésekre, művészi kiállítások, táncbemutatók vagy zenés találkozók megrendezésére, sőt, a világjárvány idején a helyi iskola tanteremként használta a helyiséget.

Az épület környezeti hatásainak minimalizálása érdekében az áramot napelemek termelik. A szabadtéri kialakításnak köszönhetően nincs szükség mechanikus légkondicionálásra, és az épület szerkezete passzív hűtést is tartalmaz. A bútorok és szerelvények helyi anyagokkal és mesterségek igénybe vételével készültek, helyi kőből készült asztalokkal, “khadi” szövet ágyneművel és “kansa” fém edényekkel.

Forrás: www.dezeen.com