Stratégiai zöldterületek: hogyan lehet a legtöbbet kihozni hűsítő hatásukból?

A városi zöldterületek az egyik legmegfelelőbb és legkönnyebben hozzáférhető módszernek számítanak a városi környezetben tapasztalható hőmérséklet-emelkedés hatásainak enyhítésére. A globális klíma felmelegedésével a városok világszerte egyre gyakoribb és szélsőségesebb hőhullámokkal szembesülnek, ami veszélyezteti polgáraikat. Számos város alkalmaz stratégiákat a városi hőszigetek hatásának csökkentésére, amelyek akkor keletkeznek, amikor a természetes földfelületeket olyan felületek váltják fel, amelyek elnyelik és megtartják a hőt, mint például a járdák és az épületek.

Ez a környezethez képest több fokkal megemeli a hőmérsékletet. A városoknak megvan a maguk mikroklímája, amelyet ez a jelenség és egy sor gyakran figyelmen kívül hagyott tényező együttesen befolyásol. Ahhoz, hogy egy klímastratégia hatékony legyen, minden tényezőt figyelembe kell venni.

A hőségkockázati szintek erősen összefüggnek a város társadalmi szerkezetével is. A kevésbé jómódú és a történelmileg marginalizált szektorokkal rendelkező városrészek kevésbé férnek hozzá a zöldterületekhez, így nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Tervezési szabályozásokkal és területrendezéssel csökkenthető a hátrányos helyzetű polgárokat érő hatás, javítva egészségüket, jólétüket és életszínvonalukat. Olyan tudósok, mint Winifred Curran és Trina Hamilton rámutatnak, hogy a növényzet javítása az ingatlanok értékének növekedéséhez vezethet, és a hosszú távú lakosok kiszorulásához vezethet. Ők az “elég zöld” stratégiát javasolják, amely stratégiai beavatkozásokat hoz létre a helyi közösségek támogatására.

“A “zöldfedettség” puszta növelése a zöldterületek relatív elhelyezkedésének figyelembevétele nélkül nem képes hatékonyan csökkenteni a városi felmelegedés problémáját.” – mondta Wan-Yu Shih, a tajvani Ming-Chuan Egyetem várostervezési és katasztrófavédelmi tanszékének docense.

1938-ban az előrelátó német Stuttgart városa úgy döntött, hogy kinevez egy meteorológus diplomást, hogy tanulmányozza az éghajlati viszonyokat és azok kapcsolatát a városfejlesztéssel. A város egy alacsony szélsebességű völgymedencében fekszik. Emellett erősen iparosodott, az autógyártás infrastruktúrájára támaszkodik, és sűrűn lakott. A kombinált körülmények rossz levegőminőséget és magas szintű szennyezést eredményeztek. Ezt a korai tanulmányt sokan a “városi klimatológia” kezdetének tekintik.

Alig egy évvel később, a második világháború kitörésekor a városi meteorológust nevezték ki a polgári légvédelmi intézkedések megszervezésére, amelyek közé tartozott a mesterséges köd használata a légitámadó századok elrejtésére, ami a radartechnológia előtt meglehetősen hatékony intézkedés volt. Miután nagy mennyiségű mesterséges ködöt engedtek ki, kiderült, hogy a ködfelhő bizonyos területeken a tervezettnél gyorsabban oszlik el. Ugyanakkor más körzetekben hajlamos volt hosszabb ideig fennmaradni. Az önkéntelen nagyszabású vizsgálat jelentősen befolyásolta a várostervezést, mivel tudatosította a friss levegő folyosóit és azok városi klímára gyakorolt hatását.

Stuttgart a tervezés és a szabályozás révén ösztönözte a domboldali parcellák szabad tér kialakítását, hogy a légáramlatok lefelé söpörhessenek a várost körülvevő erdős dombokon. Az olyan földrajzi adottságokat, mint a folyók, völgyek és egyéb zöldterületek a városrendezési tervben szellőzőfolyosóként védik, lehetővé téve az uralkodó szelek számára a hűtési szolgáltatások hasznosítását. Az emelkedő hőmérséklet kezelésében az első kihívás a domborzat megértése, az azzal való együttműködés és a helyszín természeti értékeinek védelme.

A mikroklíma szabályozása

A zöldterületek köztudottan csökkentik a szárazföldi felszín átlagos hőmérsékletét, de hűtési hatásuknak vannak korlátai. A legtöbb körülmények között, 100 méteren túl ezek a hatások alig érzékelhetők. A környezetük topográfiai és geometriai formái meghatározhatják, hogy a hűvös levegő milyen messzire tud behatolni, mivel a hőforrások és a fizikai épületek gyakran akadályokat képeznek a levegő áramlását gátló akadályokat. Emiatt a zöldfelületek mennyiségének növelése a helyi adottságaik figyelembevétele nélkül csak korlátozott hatékonysággal csökkentheti a városi felmelegedést. A sűrűn lakott, korlátozottan rendelkezésre álló városi területeken e feltételek megértése kulcsfontosságú a hatékony stratégia kialakításához.

A stabil, hűvös szigetek létrehozásához előnyösebb a nagy zöldfelületek kialakítása, de nem minden város tudja ezeket megvalósítani. Tanulmányok azt mutatják, hogy a zöld területek kis csoportjai is segíthetnek a hűvös levegő elosztásában és a városi hőség jelentős csökkentésében. A nagyobb hűvös szigetek – például folyók vagy parkok – körüli kis zöldterületek elosztása szintén kiterjesztheti jótékony hatásait egy nagyobb területre. Az alkalmazott növényzet típusa is számít. A növények vizet vesznek fel a talajból, és azt leveleiken keresztül lassan elpárologtatják, így csökkentve a levegő hőmérsékletét, ezt a folyamatot nevezik evapotranszspirációnak. A fák nagyobb levélfelületük és árnyékoló képességük miatt hatékonyabbak, mint a cserjék és a fűfélék.

Fákkal szegélyezett utcák

Az utcák geometriája összetett módon befolyásolja a város mikroklímáját. Szélességük és tájolásuk meghatározza a környező épületek napsugárzását. Forró és száraz éghajlaton a megfelelő árnyékolás biztosítása és a túlmelegedés elkerülése érdekében keskeny utcák használata ajánlott. Másrészt a keskeny utcák korlátozhatják a légmozgást és megzavarhatják a természetes szellőzési csatornákat, ami különösen fontos szempont nedves éghajlaton. Ezzel szemben a szélesebb utcák lehetővé teszik a széláramlást, de növelik a közvetlen napfény mennyiségét mind az utca szintjén, mind a környező épületeknél. Az utcák mentén ültetett fák hatékonyan ellensúlyozhatják az utcák geometriájának néhány kedvezőtlen hatását. A legalább 40 százalékban fákkal borított lombkorona a tapasztalatok szerint ellensúlyozza az aszfalt melegítő hatását.

A városok zöldterületei számos szerepet tölthetnek be: a társadalmi érintkezés, a pihenés és a játék terévé válhatnak; élőhelyet biztosíthatnak a vadon élő állatoknak és növelhetik a városok biológiai sokféleségét; a növényzet segíthet a zajcsökkentésben és a szennyezés szűrőjeként működhet, emellett segítheti az esővízgazdálkodást és a hőmérséklet szabályozását. Wan-Yu Shih docens, a tajvani Ming-Chuan Egyetem várostervezési és katasztrófavédelmi tanszékének professzora azonban arra figyelmeztet, hogy mindezek a szerepek nem biztos, hogy egymás mellett tudnak létezni. Stratégiai tervezésre van szükség annak meghatározásához, hogy a zöldterületek milyen leghatékonyabb funkciókat tölthetnek be a városi környezetnek a társadalmi és környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodására irányuló erőfeszítésekben.

Forrás: www.archdaily.com