Stephen Gladieu új könyve a kongói tiltakozó művészetre világít rá a nyugati szemét ellen

Az általunk “kidobott” vagy “újrahasznosított” szemét nagy részét valójában a tengerentúlra szállítják, gyakran szegényebb országokba. Az elektromos hulladék, a ruhák, az újrahasznosítható műanyagok és az élelmiszercsomagolások többek között olyan helyekre kerülnek, mint Vietnam, Banglades, Laosz, Etiópia és Szenegál, ahol a helyieknek gyakran rendkívül alacsony bért fizetnek azért, hogy átválogassák a megmenthető anyagokat.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban az USA és Európa által küldött hatalmas szemétkupacoktól megunt helyi művészek szürreális jelmezekké alakítják azokat, ahogy azt Stéphan Gladieu fotós és riporter Homo Détritus című új könyve is megörökíti.

Az ellenkulturális művészeti mozgalom a kinshasai Képzőművészeti Akadémia diákjainak egy csoportjával kezdődött, akik úgy döntöttek, hogy abból készítenek művészetet, amit a környezetükben találnak. A legtöbb, amit találtak, távoli idegenek hulladékai voltak: gumiabroncsok, habszivacs, palackok, festékesdobozok, CD-k, flip-flopok, kipufogócsövek és még sok más. A művészek 2015-ben megalapították az Eddy Ekete által vezetett Ndaku Ya Life is Beautiful nevű kollektívát, és elképesztően kreatív jelmezeikben kezdtek el fellépni.

Mindegyik viselet a kongóiak ősi ruhaművészetét idézi, és mindegyiknek megvan a maga története. Jared Kalenga “Robot Annonce” című ruhája törött rádióalkatrészekből készült öltözet, amely az álhírek terjedése ellen figyelmeztet. A “Femme Électrique” Falonne Mambu elektromos vezetékekből készült jelmeze, amely a kongói áramszolgáltatás rendszertelenségét, valamint a villanyoltáskor előforduló emberrablásokat és szexuális támadásokat szimbolizálja. Az ifjabb Mvunzi Muteba “Tin Can” című darabja arra kívánja felhívni az afrikaiak figyelmét, hogy a multinacionális vállalatok (például a ritka ásványkincsek bányászata) jelenléte hogyan hatott a kontinensre, és hogyan tartotta szegénynek polgárait a sok gazdagság ellenére.

A Savant Noir által készített “Tire Man” című film az ellopott erőforrások, például a gumiabroncsok gyártásához használt gumi ellen tiltakozik. A jelmezek és előadások által képviselt egyéb problémák közé tartozik a bandák által elkövetett erőszak, a vírusok, a környezetszennyezés, a biztonságos ivóvíz hiánya és a nyugati típusú fogyasztói társadalom, amely kezd belopakodni az országba.

Gladieu fotói ezeket a jelmezeket a megfelelő hátterek előtt örökítik meg, beleértve a graffitizett betonfalakat, ipari területeket, szeméttel teli csatornákat és nyilvános utcai piacokat, ahol a helyiek nézelődnek. A könyv kiadásával azt reméli, hogy a képek könnyedsége és kreativitása felkelti a nyugati emberek figyelmét, akik nem akarnak bűntudatot érezni, hogy törődjenek azzal, hogy hová kerül a hulladékuk. Megközelítése a kongói kultúrát és a kinshasai közösség rugalmasságát ünnepli, megosztva, hogy a művészek miként szerezték vissza tapasztalataikat, és hogyan alakították át azokat valami gyönyörűvé.

“(A fotókon) az ökológiáról beszélünk, de afrikai maszkokon keresztül” – mondja Gladieu. “Amint láthatod, teljesen el vannak takarva. Nem látszik a bőr egy része sem. A hagyományos maszkok természetes anyagokból készültek. Az ősök szellemét vagy a természeti világ támogatásának szellemét szimbolizálták. Ezek a fiatal művészek bizonyos értelemben újra feltalálják ezeket a hagyományos maszkokat, de ma már szeméttel csinálják, mert több szemetet és természetes anyagot találnak.”

Az Actes Sud kiadó gondozásában megjelent Homo Détritus 2022 novemberében jelent meg keménykötésben, és már visszarendelhető a Bookshop.org oldalon. További képeket Gladieu weboldalán és az Instagramon láthatsz.

Forrás: www.dornob.com