Santiago építészeti városkalauz: 41 épület, épületegyüttes és park a chilei fővárosban

Az 1541-ben Pedro de Valdivia spanyol hódító által a Mapocho folyó völgyében lévő bennszülött településeken alapított Santiago Chile fővárosa és legnépesebb városa. Ezt a dél-amerikai várost keleten az Andok hegyei, nyugaton pedig a chilei tengerpart hegyvonulata keretezi, emellett 26 szigetdomb (cerros islas) is található a városban elszórtan. E szigetdombok közül néhányat városi parkká alakítottak át, mint például Santa Lucía és San Cristóbal, míg Chena, Calán és Renca bővítés alatt áll.

A ma Chile néven ismert terület közel három évszázados spanyol uralma szigorú gyarmati építészetet határozott meg Santiago rácsos alaprajzán: egy- vagy kétszintes házak, vályogfalak, cseréptetők, belső folyosók és teraszok körüli szobák.

Az 1810-ben kezdődött chilei függetlenségi folyamat után – és a század közepén a salétrom, a réz és a szén kitermelésének köszönhetően – az új köztársaság és annak elitje olyan neoklasszikus építészetet hirdetett, amely tükrözte a Chilében zajló gazdasági és kulturális átalakulásokat. Ide tartozott a Benjamín Vicuña Mackenna által 1872 és 1875 között támogatott Santiago civilizációs városi projektje is.

Az 1910-es köztársasági centenáriumi ünnepségek nagyszabású infrastruktúrák és közműépítkezések építésében öltöttek testet, amelyek megerősítették a diadalmas nemzeti identitás képét, szöges ellentétben “a városi marginalitás születésével, a lakáshiánnyal, valamint a proletariátus és a polgári középosztály megjelenésével”, ahogyan Max Aguirre chilei teoretikus fogalmazott.

Az Oberpaur épület 1929-es felavatása óta a modern mozgalom alakította a 20. század chilei építészetét. A modern mozgalmat Chilében kezdetben az európai és amerikai avantgárddal magánmegbízások révén kapcsolatba kerülő fiatal építészek terjesztették, majd a jóléti állam, a tervezés és az iparosítási folyamat víziója az 1970-es évekig átvette a modern mozgalmat.

Az 1973 és 1990 közötti katonai diktatúra az építészeket a második otthonok és a kereskedelmi építészet tervezésére szorította vissza, kiemelve a Caracoles Comerciales (csiga alakú bevásárlóközpontok) megjelenését a plázák megjelenése előtt. Az elmúlt évtizedek santiagói építészeti színtere a pénzügyi negyedekben, például Sanhattanban és Nueva Las Condesben megvalósuló nagy, kozmopolita szándékú, üvegezett projektek fejlesztésére összpontosított, emellett olyan állami kezdeményezésekhez, mint a Plan Bicentenario közművek és terek tervezése.

Az itt bemutatott műveken és helyszíneken kívül ajánljuk még a Lastarria, Italia, Concha y Toro, Biobío, Yungay és Nueva Las Condes városrészek, Santiago belvárosának belső galériahálózata, valamint a Santiago metró köztéri művészeti hálózata, köztük Mario Toral “Egy nemzet vizuális emlékezete” című freskója az Universidad de Chile metróállomáson.

La Moneda / Joaquín Toesca

Quinta Normal Park / Claudio Gay (eredeti), Teodoro Fernández (felújítás)

Nemzeti Szépművészeti Múzeum / Emile Jéquier

Lourdes-i bazilika / Andrés Garafulic + Eduardo Costabal

Santa Lucía Hill Park / Benjamín Vicuña Mackenna

Párizsi pavilon-Artequín Múzeum / Henri Picq

Legfelsőbb Bíróság palotája + Montt Varas tér / Emilio Doyère, PLAN Arquitectos (tér)

Mapocho állomás kulturális központ / Emilio Jecquier (eredeti), Teodoro Fernández + Montserrat Palmer + Rodrigo Pérez de Arce + Ramón López (átalakítás)

Chilei Pápai Katolikus Egyetem Központi Kampusz / Manuel Cifuentes

Sacramentinos bazilika / Ricardo Larraín Bravo

Polgári központ + Bulnes Boulevard / Karl Brunner

Maipú fogadalmi temploma / Juan Martínez

Bencés kolostor kápolnája / Gabriel Guarda + Martin Correa

Antilén és Tupahue medencék a San Cristóbal-hegyen / Carlos Martner

ECLAC-CEPAL épület / Emilio Duhart

Santiago Metropolitan Park

Portales szomszédsági egység / Bresciani Valdés Castillo Huidobro Castillo Huidobro

Villa Frei / Jaime Larraín + Osvaldo Larraín + Diego Balmaceda

Caracoles Comerciales (csiga alakú bevásárlóközpontok)

Adolfo Ibáñez Egyetem, Campus Peñalolén / José Cruz Ovalle

La Moneda Kulturális Központ (CCLM) és Plaza de la Ciudadanía / Undurraga Devés

Mestizo / Smiljan Radic

Bicentenario park / Teodoro Fernández

Gabriela Mistral Kulturális Központ / Cristián Fernández Arquitectos + Lateral arquitectura & diseño

Cruz del Sur épülete / Izquierdo Lehmann

Emlékezet és Emberi Jogok Múzeuma / Mario Figueroa + Lucas Fehr + Carlos Dias

Bicentenáriumi gyermekpark / ELEMENTAL

Közgazdasági és Üzleti Iskola Diego Portales Egyetem / Rodrigo Duque Motta + Rafael Hevia + Gabriela Manzi

A Chilei Kolumbusz előtti Művészeti Múzeum felújítása / Smiljan Radic

UC Innovációs Központ – Anacleto Angelini / Alejandro Aravena | ELEMENTAL

Titánium Park / Abraham Senerman

NAVE / Smiljan Radic

Parque de la Familia / Boza Arquitectos

CorpArtes Színház és Kulturális Központ / Renzo Zecchetto Architects

Plaza Mirador Pablo Neruda / Carlos Martner + Humberto Eliash + Sebastián Lambiasi + Tomás Westenenk

Bahá’í templom / Hariri Pontarini Építészek

Museo Taller / Felipe Pommerenke

Palacio Pereira / Cecilia Puga + Paula Velasco + Alberto Moletto

Plaza de Armas metróállomás épülete / Beals Lyon Arquitectos

Espacio del Ángel / Alberto Moletto

School of Business and Economics FAE épület – Santiago de Chilei Egyetem / Marsino Arquitectura

Forrás: www.archdaily.com