Perforált, rózsaszín betonnal borított mecset a bangladesi vízparton

A Studio Morphogenesis helyi építésziroda púder-rózsaszín betont használt egy vízparti mecset építéséhez, amely a bangladesi Dhakában, egy lejtős területen helyezkedik el. A Zebun Nessa nevet viselő mecset, amelyet a telektulajdonos néhai édesanyjáról neveztek el, Dhaka gyorsan növekvő ipari külvárosában található. Célja, hogy spirituális szentélyként és közösségi térként szolgáljon a helyi munkások számára.

A fokozatosan lejtős terepen állva a stúdió a régióban a lakóépületek építéséhez használt népi építési módszereket alkalmazta. A folyamat során a “dig and mound” megközelítést alkalmazták, ahol az építményeket magas talapzatra emelték, hogy a heves monszun esőzések idején megakadályozzák a túlcsordulást.

A mecset rózsaszín betonból épült, hogy enyhítse a zord ipari környezet összképét. A púder-rózsaszín árnyalat a történelmi mogul, szultáni és indo-szaracén építészet földszínű rózsaszín és vörös tónusaira utal. Ehhez a betonba élénk rózsaszínű pigmenteket kevertek. Az öntöttbeton kivitel megtartásával az épületet körülvevő ipari környezetet kívánták tükrözni, megőrizve az anyag nyers esztétikáját. A beton így kapott meleg árnyalata kontrasztot alkot a belső térrel, ahol a padlóburkolat hűvösebb, türkizkék színű.

A hagyományos mecsetekkel ellentétben, amelyek zárt imahelyiségekkel rendelkeznek, a qiblát – amely a muszlimok ima közbeni irányát jelöli – egy nagy, íves nyílás határozza meg, amely szabad kilátást biztosít a környező víztestre. A mecsetet “lélegző pavilonként” tervezték a természetes fény és a légáramlás optimalizálása érdekében. Vastag betonfalait kis téglalap alakú üregek lyuggatják, hogy szellőzést biztosítsanak, és hogy a fény finoman áramolhasson be a belső térbe.

Az imaterem félig nyitott kialakítását úgy tervezték, hogy tovább fokozza a természetes szellőzést, ugyanakkor árnyékot adjon a közvetlen napfénytől. A mecset nem tartalmaz üvegfelületeket, kivéve az áttetsző üveg mihrabot – a qibla irányát jelző fülkét, amely a mecsetek imatermeinek középpontja.

A stúdió szerint az épület terve egyszerű geometriai formákból fejlődött ki, egy négyzet alakú külső fallal, amely egy központi kör alakú térfogatot ölel körbe, hogy mindkét oldalon négy zárt udvart hozzon létre. Az udvarokban endemikus növények és fafajok találhatók, köztük a Shimul fák és a Chhatim fák, amelyeket Bangladesben tisztelt státuszuk miatt választottak.

Az épületet egy sekély, vékony héjú kupola koronázta meg, amely az imateremnek ad helyet, és amelyet egyetlen peremgerenda tart. A projekt célkitűzéseinek lényeges eleme volt a női dolgozók bevonása azáltal, hogy kijelölt területeket biztosítanak az imádkozáshoz és a közösségi tevékenységekhez.

A külső acéllépcsőn keresztül megközelíthető mecset egy félhold alakú felső emelettel rendelkezik, amely kifejezetten a nők számára szolgál gyülekezőhelyként és imaterületként, elősegítve a női munkavállalók körében az összetartozás és a megerősödés érzését.

Kívülről vörös cementet és helyben beszerzett tégladarabokat fektettek le gondosan a mozaikszerű padlóburkolat és a rámpák kialakításához, amelyek a helyi hagyományos kézművességre utalnak. A kültéri mosdóhelyiség türkizkék mozaikpadlóval folytatódik, hogy a megtisztulás érzetét keltse az ima előtti tisztálkodás során.

Forrás: www.dezeen.com