Modern designtárgyak a 13. századi angol kastély által inspirált kiállításon

A (Re)imagining Aydon című kiállításra tervezők és tudósok egy sor tárgyat, köztük egy középkori mintán alapuló élénkpiros fából készült széket készítettek egy 700 éves kastély berendezésére az angliai Northumberlandben. A (Re)imagining Aydon a Hadrianus falhoz közeli, eldugott erdőben fekvő, erődített kastély, az Aydon Castle történetére, környezetére és hangulatára reagál.

A Northumbria Egyetemhez kötődő tervezők és oktatók, köztük a Northumbria Egyetem School of Design munkatársai és öregdiákjai olyan tárgyakat hoztak létre, amelyek most ideiglenesen elfoglalják a kastély történelmi szobáinak tereit. Az Aydon Castle a 13. századból származik, és Anglia egyik legjobban megőrzött erődített kastélya. A kastély 1966-ban került az English Heritage gondozásába, és ma már történelmi helyszínként látogatható.

A kiállítást Anthony Forsyth, a School of Design vezető oktatója kezdeményezte, aki azzal az ötlettel kereste meg az English Heritage-t, hogy olyan designtárgyak sorozatát hozza létre, amelyek a kastély történetét és a kastélyt az évszázadok során elfoglalók leleményességét ünneplik.

“Egy olyan hely, mint az Aydon Castle, igazán beindítja a képzeletet, és elgondolkodtat minket, hogyan bútorozhatták és díszíthették ezeket a tereket az elmúlt 700 év során” – mondta Forsyth. “Érdekel az anyagi képzelet gondolata, és az, hogy az épületekkel kapcsolatos tapasztalatainkat gyakran mélyen gyökerező képzeletbeli témák határozzák meg” – tette hozzá. “Ez a projekt arról szól, hogy a történelmet kreatív forrásként használjuk a kortárs és történelmi elemeket ötvöző új, hibrid tárgyak megalkotásához.”

A kastély számos fennmaradt eleme a középkorból származik, és a tervezők közül többen úgy döntöttek, hogy ebből az időszakból származó formákra és motívumokra hivatkoznak. Mások az épület építészeti szerkezetéből merítettek ihletet, beleértve a falazott elemeket, például a konzolokat és az ajtószárnyakat. Forsyth saját Plank székét (lent látható képek) a korai bútorok készítésének módja inspirálta, egyszerű deszkák és alapvető asztalosmunkák felhasználásával, amelyekből az úgynevezett “deszkázott” bútorok készültek.

A székek a középkorban magas státuszú tárgyaknak számítottak, és a Plank széket pigmentált lenolajjal vörösre festették, utalva arra, hogy az erős színek szimbolikus jelentést hordoztak és a gazdagságot jelezték. Mac Collins, a Londoni Design Múzeum Ralph Saltzman-díjának első, feltörekvő tehetségeknek járó díjazottja, valamint Joe Franc brit tervező által tervezett székek (lent látható képek) a kőből épült kastély erődítményeire utalnak.

A Sentinel székek impozáns egyenes vonalakkal és emberszerű sziluettekkel rendelkeznek, amelyek az északról érkező támadások ellenében a várban őrködő őrszemeket hivatottak felidézni. Rickard Whittingham, a Northumbria Egyetem tervezője és vezető oktatója egy társalgószéket és egy sor kisszéket (lent látható képek) fejlesztett ki, melyeket az Aydon-kastély kandallóinak elemi szerkezete alapján állítottak össze.

Forsyth egy sor világítási tárgyat (lent látható képek) készített olyan kutatások alapján, amelyek rávilágítottak a fény fontosságára a kastély fennállásának korai időszakában.

A Torche lámpa a rozsdás lámpákat idézi, amelyeket a koncepció szerint hordozható fényforrásként használtak volna, amikor a kastély körül sétáltak. A lámpa talapzata feketére festett acélból készült, ami a kastély fennmaradt vasszerkezetére utal. A Buttress kandelábert a kastély védőbástyáit alkotó falak és tornyok ihlették. Súlyos öntöttvasból készült, amely az épület robusztusságát és súlyát idézi. A tervező egy tál alakú középkori lámpát, az úgynevezett cresset-et is újragondolta, amelyben zsír vagy viasz volt a kanóccal. Ez a modern változat a homoköntés hagyományos eljárását alkalmazza, és a fényt visszatükröző, csiszolt belső felülettel rendelkezik.

“Kutatásunk rengeteg történelmi beszámolót tárt fel a fény fontosságáról, amelyről az emberek korábban azt hitték, hogy a tárgyak bocsátják ki, míg ma már tudjuk, hogy az visszaverődik” – mondta Forsyth. “A fényes tárgyakat nagyra becsülték, mert előállításuk sok munkát igényelt, és úgy tűnt, hogy több fényt bocsátanak ki.”

A várfalakon lévő, a fényt beengedő nyílások inspirálták a Trevor Duncan tervező által készített Aperture kollekciót (fent látható kép). A sárgarézzel bevont tárgyak e nyílások arányait követik, és ferde élekkel rendelkeznek, amelyek utalnak a kőépítészet kifinomult részleteire.

Lewis Power tervező egy pár gyertyatartót (lent látható kép) fejlesztett ki archetipikus középkori formák alapján, amelyeket egyszerű formák sorozatára redukált. A tárgyak alumíniumból és vasból készültek egy több évszázados homoköntési technikával.

Forsyth Fiona Kitchmannal és Gary Martinnal együtt dolgozott egy kapucnis ruhadarab megalkotásán is, amely a középkori gugel nevű tipológián alapul.

A tervezők a gugel-t régi szabadtéri kabátokból és textilmaradványokból készült praktikus, modern ruhadarabként képzelték újra. Az anyagot steppelték a melegség érdekében, és a gugel zsebekkel látták el az ácsszerszámok tárolására.

A (Re)imagining Aydon projekt egy éven át tartott, a tervezők többször is ellátogattak a kastélyba, hogy megismerkedjenek az épülettel, és az English Heritage történészeitől és kurátoraitól tanuljanak annak múltjáról. Forsyth szerint a kiállítás egyik fő célja, hogy megkérdőjelezze a középkorról alkotott téves elképzeléseket, amelyek gyakran a fennmaradt épületek sivár megjelenésén alapulnak.

Forrás: www.dezeen.com