A régi és az új világ kontrasztjára épült az olaszországi AEON Hotel

Az észak-olaszországi hegyek között fekvő új AEON szálloda egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak, a szigorúan megosztott, kék és fehér színsémának köszönhetően, amely a komplexum minden helyiségét jellemzi. A dél-tiroli AEON Hotelt az olaszországi Bolzanóban működő Noa (Network of Architecture) építészeti iroda tervezte, amely ezzel a projekttel a régi és az új világ közötti határokat és kapcsolatot kívánta kiemelni.

“Az évszázados vidéki komplexum hagyománya és a kizárólag modern kijelentés közötti ambivalens feszültség megteremtése volt a tervezési folyamat alapelve” – magyarázza a Noa egyik tervezője, Christian Rottensteiner.

Az építészek úgy döntöttek, hogy egyetlen nagy épület helyett a kettősség témáját két különálló, pajta alakú épülettel kezdik. A külső formák tisztelegnek az 550 éves farm előtt, amelyen a panzió található. A nyeregtetők és a birtok saját erdejéből kitermelt fapallók, valamint a család régi, 1464-ből származó, a bejáratnál elhelyezett címere kiemelik a szálloda múltját, amely korábban a történelmi Lobishof fogadó volt. A padlótól a mennyezetig érő ötszögletes ablakok minden emeleten lenyűgöző kilátást nyújtanak a meránói Alpokra, a Dolomitokra és a Rittner Hornra.

Az első épületben találhatók a közös területek, köztük a recepció, a bisztró, a bár és a wellness-részleg. A színkontraszt azonnal szembetűnő. Mélykék szín borítja a mennyezetet és a falak felső egyharmadát, míg az alsó kétharmadot és a padlót fehér és világos krémszínű színek alkotják. Az árnyalatokat kifejezetten azért választották, hogy a múlt és a jövő érzetét közvetítsék: “A lágy bézs – a földhözragadtság, az ismertség, a finomság érzését közvetíti – találkozik egy misztikus kékkel, amely a jövőt, a titokzatosságot, a bizonytalanságot testesíti meg” – olvasható a Noa honlapján.

Ezek az árnyalatfelosztások nem pusztán a falakon futnak végig, hanem a bútorokat és berendezési tárgyakat is pontosan ugyanazokban a vízszintes síkokban vágják át. Egyedül a wellness-részlegben fordított a színjáték: alul tengerészkék, felül fehér, ami a vízben való lebegés érzését jelképezi.

A második épületbe, ahol a 15 vendéglakosztály található, a két épület között egy alagút vezet, amelyet zseniális módon egy mesterséges domb alá temettek. Az alagúton való áthaladás hasonlóan transzportáló élményt nyújt, mivel a falakat kontrasztos kék és fehér színű, éles szögek metszik. “A vendégeket arra invitáljuk, hogy mozogjanak és érezzék meg ezt a kozmoszt a polarizáló környezetek között” – magyarázza Patrick Gürtler a Noa belsőépítésze.

A két uralkodó tónus a vendéglakosztály pajtájában változik, ahol minden színfelosztás függőlegesen helyezkedik el. A szőnyegeket, az ágyat, az asztalokat és még a lámpaburákat is beleértve, mindent ketté választanak ezek a vonalak. A Gallery Suite talán a legmegragadóbb példája az elválasztott vertikalitásnak, mivel két emelet magas mennyezettel és a tetőn található “lakóplatformmal” rendelkezik, ahonnan kényelmesen az égbe lehet merengeni.

Az építészek azt remélik, hogy tervezésük segít a vendégeknek megérezni a körülöttük lévő láthatatlan kötelékeket. “Határok – múlt és jövő, álom és valóság, bent és kint között: a Noa láthatóvá teszi a láthatatlan vonalakat, amelyek a teljes kép részévé válnak, és mindenekelőtt elválasztás helyett két világ közötti kapcsolatot teremtenek.”

Forrás: www.dornob.com