Kuria munkaanyagának elemzése a BAÉSZ által

Tisztelt Tanácselnök Asszony!

Tisztelt Joggyakorlat-elemző Csoport!

Köszönettel vett elemzésükre – Elemzés – a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete észrevételt küldött – mintegy kiegészítésként, mert az Elemzés ezzel eddig nem foglalkozott – a deviza-forint konverzió jogi hátterét illetően. A háztartási hitelek 65%-a devizában elszámolt, 2011 végén, közte fogyasztóinak minősül 2290 mrd Ft. értékű szabad felhasználású jelzáloghitel. Említést érdemel, hogy a devizában számolt lakáshitelek értéke 2167 mrd Ft. volt a múlt év végén, és e felett jelennek meg a vállalkozói, önkormányzati hitelek devizában számolva. (Bankszövetség 2012. I. n.évi Beszámoló, 8. 9. old). Álláspontunk szerint nélkülözhetetlen lenne egy elemzés a T. Kúria részéről a devizában számolás elszámolás tárgyában is.

E levelünkkel kiegészítjük észrevételünket, most már szűken az Elemzéshez kapcsolódva a fogyasztói kölcsönök kamat-, díj- és költségelemeinek egyoldalú változtatását illető joggyakorlatról. Kérjük az alábbiak szíves megfontolását és érvényesítését a végleges állásfoglalásukban.

1. Szükséges a Ptk. 241. §-ban foglalt jogok következetes alkalmazása az adós körülményeiben beállt változások esetében a szimmetria elv érvényesüléséhez, ugyanis a Hpt., mit a hitelintézetek specifikus szabálya értelemszerűen csak mellérendelten érvényesülhet – hiszen a felek egyenértékűek és mellérendeltek.

Az Elemzésben olvassuk, hogy a jóhiszeműség és tisztesség elvének érvényesítése megkívánja, hogy ha a hitelező utólag módosíthatja szerződési feltételeit a lényeges és előre nem látható kedvezőtlen hatásokat az adósra hárítva a saját érdekében, akkor a kedvező hatásokat is érvényesítenie kell az adós javára. (Magatartási Kódex III. fejezet e) pontja, majd kógens jogként a Hpt. 210. § (4) bekezdés b) pontja). Amennyiben e vállalás teljesülne – aminek alább kifejtett korlátai vannak – akkor sem érvényesül a szimmetria elve, mert csak az egyik fél gazdálkodásának hatását veszi számításba – igaz a hitelintézetek szabályozásában logikusan.

A Hpt. rendelkezése a hitelező, az egyik szerződő fél reális nyereségességét van hivatva biztosítani, mert a szerződés módosítása megengedett, korlátja az, hogy csak a túlzott hátrányt átháríthatja át, miáltal a reális nyeresége biztosított, és csak a túlzott előnyről kell lemondania a szerződési feltételei kötelező javításával. Nem így az adós esetében. Az adós védelmére nincs specifikus szabály, ő tönkremehet, elvesztheti életfeltételét, otthonát, ha nincs fedele a munkáját – vagy viszont – és nincs törvényes védelme. Sőt tűrni köteles a hitelező túlzott terhének ráhárítását. Ezért az adós csupán a törvényszékhez fordulhat a Ptk. 241. §-a alapján, amikor nem a korábbi jövedelmi szintje fenntartását kérheti, hanem az életfeltételének megmaradását, ha a törvényszéki gyakorlat hajlandó mindezt figyelembe venni – szerény lépéssel az egyenértékűség és mellérendeltség érvényesülése irányába.

Ezért szükséges a jelenlegi jogi szabályozás keretei között a szimmetria elv érvényesüléséért a hitelező esetében a Hpt. 210. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak olyan alkalmazása, mintha az adós a Ptk. 241. §-ában foglalt joga következetes érvényesítését igényelné – és fordítva, ha az adós a Ptk. 241. § szerint a körülményei változásának figyelembevételét kérné, akkor azt ne elutasítsa el a törvényszák a specifikus szabály fensőbbségével, hanem a Hpt. rendelkezéseit mellérendelően értelmezze – ami a szimmetria elvből következik.

2. Az egyoldalú szerződésmódosítás több oka a szerződéses kapcsolat tisztességességével szemben állnak a hitelező valódi jellemzőire és körülményeire tekintettel.

A joggyakorlat elemzése értelemszerűen nem egy elvi hitelt és egy elvi bankot vesz számításba, hanem tényleges hitelintézetet és annak működését, körülményeit. Ezt igazolja, a Magatartási Kódex un. ok-listája, ami ugyan csak a hitelező önkéntes vállalása és nem jogforrás, de a hitelezők általában ezeket az elemeket építették be általános szerződési feltételeikbe, ahol már azzá váltak és egy-egy ügyben már konkrét okként mérvadók.  (Hpt. 210. §  (3) bek.).

A hitelezők az általános feltételeik közé építve az egyoldalú szerződésmódosítására okot adónak tekintik a következő körülmények, feltételek változását:

– hitelezést érintő szabályozói környezet, (jog- és MNB szabály, stb),

– hitelezést érintő közteher és tartalékolási szabály,

– kötelező betétbiztosítás mértéke, díja

– forrásszerzés lehetősége:

– pénzpiaci lehetőség,

– az ország hitelbesorolása,

– ország-kockázati felár,

– jegybanki alap-, repo-, betéti kamat,

– bankközi kamat,

– az állam és a hitelintézet által kibocsátott kötvény, SWAP hozama,

– refinanszírozást biztosító értékpapír hozama, hitelminősítése,

– saját intézetben lekötött ügyfélbetétek kamata,

– banki működési feltétele,

– ügyfél kockázati megítélése,

– lakossági kölcsönök kockázati tényezői,

– a konkrét hitelintézet kockázati megítélése,

– hitelintézet működési költsége.

A Hpt. 210. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak szerint a hitelező akkor módosíthatja egyoldalúan a szerződést, ha

– a módosításra okot adó objektív körülmények tételesen meghatározottak,

– és a hitelező árazási elveit írásban rögzítette.

A szerződésmódosításra akkor és úgy kerülhet sor, ha az

– az ok objektív körülményekből ered,

– az ok vagy okok a kamat mértékére ténylegesen hatást gyakorolnak,

– a csökkentését kiváltó hatások is figyelembevételre kerülnek,

– az együttes figyelembevétel eredőjének megfelelő mértékű a változtatás,

– és a díj-, költségelem növelése nem haladja meg az éves infláció mértékét.

A fentiek alkalmazását értékelő BH2012.41. sz. határozat kiemeli, hogy az az ok objektív, mely külső körülménynek tekinthető, mely

– felek sem külön-külön, sem együttesen semmilyen szerepet nem játszanak,

– bekövetkeztére nincs, és nem lehet a szerződő felek valamelyikének befolyása,

– a szerződésmódosítás okai zártak, egyértelműek, ellentmondásmentesek. (Ptk. 228-229. §-ában, különösen a Ptk 228. § (3) bek-ben.).

E feltételek akkor – és álláspontunk szerint csak akkor – teljesülnek, ha a kamat egy független alapkamat és egy állandó kamatfelár, miáltal a szerződésben lévő adósság árának változása csak az alapkamatot követi az adós terhére és, javára, mégpedig automatikusan, miáltal van átlátható árazási elv és objektív hatáskövetés. Az Elemzés 10-11. oldalán egyértelműen ezt emeli ki. Tehát más esetben ezek a feltételek nem következnek be.

Álláspontom szerint, ha a változó kamatozású kölcsönszerződés nem közli a kamat változtatásának számítási módját, vagy közli, de az a független referencia kamaton túl még változó kamatfelárat alkalmaz, amit már nem alapoz meg számítással, úgy nem valósulhatnak meg a Hpt. és Ptk. vonatkozó követelményei. A korlát a hitelt nyújtó mai üzleti tulajdonságaiból és differenciált tevékenységéből ered, amiről alább lesz szó. Ezért, figyelemmel a BDT2011.2571 megállapítására is, a sokirányú hitel- és tőkeügyleteket folytató pénzintézetek által alkalmazott általános szerződési feltételek döntő hányada sérti a jóhiszeműség és tisztesség elvét, azaz tisztességtelenek, érvénytelenek, mert olyan hatások áthárítását engedik meg, melyek a pénzintézet normális üzleti kockázatához tartoznak, sőt kizárólag a hitelintézet tevékenységére, működési feltételeire visszavezethetők. Mi több, a hitelintézetek olyan hatásokat háríthatnak át az ügyfelükké vált adósokra, melyek csak látszólag terhelik a hitelintézete, az egyéb tevékenységük területén javítják eredményüket, nem terhelik.

Tekintsünk rá a hitelezőkre az Elemzés szempontjából.

2.1 A hitelintézetek összes aktív eszközében csekély hányad a fogyasztói hitel. 2011. december 31-én 11,3%, 3 932,1 milliárd forint volt a 34 736,4 milliárd forintos teljes eszközértékükön belül. A mintegy kétharmad arányban devizában számolt állomány forintban nyilvántartott értéke változik az árfolyammal, az év végére rendszeresen gyenge forint nagyobbra emelte az éves átlagnál. Nem követünk el hibát, ha egyszerű kezelésre 10% fogyasztói hitelt és 90% igen változatos, más banki eszközöket veszünk számításba. Ezen belül is csekély más lakossági, vállalati hitel. Egyszerű rátekintésként a háztartások és vállalatok összes hitele a banki eszközök harmada. Természetesen az arány hitelezőnként nagyon eltérő, de az átlag jellemző.

A fenti ok-lista tipikus elemei a teljes hitelintézet gazdálkodására ható tényezők, el sem lehet azokat különíteni a fogyasztói hitelekre. Például a szabályozás, a közteher, a hitelintézet működési költsége, a kamat, a forrásköltség, az ország-kockázati felár, a pénzpiac, stb., mind a teljes hitelintézet gazdálkodásában értelmezhető, de abban csak tized az Elemzésben értelmezendő hányad. Ráadásul az okként feltűntetett változások együtt és külön-külön egyező és ellentétes hatásokat váltanak ki a 90%-os arányú diverzifikált tevékenységben. Tehát egy tényező változása nemcsak ront, javít is a gazdálkodáson. Nincs mód jogi eszközökkel elkülöníteni a hatásokat és abból hiteles mérleget vonni, még számvitelileg sem lehetséges reális mértékű munkával. A hitelintézet pedig nem készít ilyen elkülönítést, más betekintését meg sem engedi.  Tehát számviteli és szakértői eszközökkel is lehetetlen a hatások egyértelművé tétele –kellene tekinteni, de kölcsönhatás is van bőven. A teljes hitelintézeti gazdálkodás rentabilitását a 10%-os hányadú aktivitástól meg nem lehet várni, az ilyen próbálkozás egyoldalú és indokolatlan, nem lehet jóhiszemű és tisztességes. (Ptk. 209. § (1) bek.).

2.2. Hitelintézetek tevékenységében a fogyasztói, lakáscélú és vállalati, tehát összes hitelezés, valamint a betétgyűjtés együtt is az összes eszköz egyharmada alatt marad – mint fent említésre került. Tehát a főtevékenység az értékpapír, deviza, index kereskedelem, jegybanki kéthetes kötvénybe helyezett betét, stb. Éppen az a nagyarányú hitelezői tevékenység, amire a leginkább hatnak az ok-listában feltűntetett változások. (pénzpiaci lehetőség, ország kockázati felár, jegybanki, repo és bankközi kamat, swap műveletek, állam- és más kötvények hozama, stb.). Ez a fő tevékenység nemcsak az eszközállomány mennyiségéből következik, hanem annak használatából. Míg a fogyasztói jelzáloghitelek – az összes fogyasztói hitel kétharmada – 10-20 éves, kifejezetten hosszú lejáratúak, addig a főtevékenység eszközei percenként, sőt akár néhány ezred-másodpercenként (!) cserélnek gazdát automatikus számítógépi programokkal kereskedve. (Ma a részvénykereskedelem fele, kötvényforgalom 60-70%-a ilyen automatikus kereskedés, amit azt a bankszövetség szakcikke kimutatja. (Algoritmikus kereskedés, Hitelintézeti szemle, 2011. 3. szám., 186-200 old.)  Az így folyó kereskedelmi aktivitás esetleges vesztességét a hosszúlejáratú és kiszolgáltatott adósra terhelni többszörösen tisztességtelen. Hiszen a jegybanki kamatemelés lehet, hogy drágítja a bankközi hiteleket, de növeli az értékpapírok hozamát és forgalmát és növeli a jegybankban elhelyezett kéthetes betétekből a bevételt – ami több mint a fogyasztói hitel. Mi több, a mai pénz nem egyszerűen forint, hanem értékpapír-forgalomból eredő likviditás (Likviditás dimenziói, Hitelintézeti szemle, 2011. 3. Szám. 245-261. oldal). Lehetetlen a külső, objektívnek tűnő hatások elkülönítése, de az arányok és a jelleg miatt biztonsággal állítható, nem jelentéktelen a hatása a jelzálogadósságokhoz használt források árára. Ugyanis, a hosszúlejáratú források rövid un. nagyfrekvenciás kereskedéssel nem újíthatók meg, tiltja a hitelintézetek kockázat kezelési szabályozása.

2.3 A fogyasztói hitelek kétharmada szabad felhasználású jelzáloghitel volt, 2011. december 31-én. A tipikusan hosszúlejáratú jelzáloghitelt szintén hosszú lejáratú jelzálogkötvénnyel finanszírozzák – éppen a megújítás kockázata kerülésével. Ezért van külön jogosítású jelzálogbank, hogy az magára szóló kötvényeket bocsásson ki a hitelei forrása megszerzésére és ehhez átlátható legyen a gazdálkodása, mert csak így adhatja el kötvényeit. Amikor nem jelzálog-hitelintézet ad ingatlanfedezetű kölcsönt, akkor a jelzálog-hitelintézet ügynökeként teszi. Így az a hitelező, amelyik a forrásai megújításának drágulására hivatkozva emel kamatot, az egyáltalán nem biztos, hogy magát a hitelezést is jogszerűen folytatja.

2.4 A hitelezők MNB-nél tartott betétállománya – kéthetes lejáratú kötvényekben, rendszeresen megújítva – többszöröse a kihelyezett fogyasztói hiteleknek.  Így egy alapkamat emelés kifejezetten javítja a hitelező eredményességét, és csak másodlagos számára a bankközi hitelek drágulása. Azért is másodlagos, mert maga is bakközi hitelező, nemcsak forrásgyűjtő, tehát a két aktivitás egyenlege a mérvadó, és ez csekély a jegybanki betét – és az állampapírok – hozamához képest. Így a forrásdrágulásra hivatkozás ezen okból is megalapozatlan, illetve az ellentétes hatásra tekintettel kifejezetten tisztességtelen.

2.5 A hitelező eszközeinek döntő része más pénzintézeteknél – egymásnál, bankközinek mondják – de valójában befektetési alapoknál, off shore bejegyzésű, átláthatatlan pénzügyi vállalkozásoknál van értékpapírokban. És e vállalkozások szép számmal éppen az adott hitelező kapcsolt vállalkozásai, vagy nehezen kimutatható háttérben összefüggő érdekeltsége, illetve ezek érdekeltsége maga a hitelező. Az Európai Unió Bizottsága ezeket a pénzügyi vállalkozásokat árnyékbankoknak nevezi és kifejezte azt az aggodalmát, hogy ezek az átláthatatlan rendszerelemek megakadályozzák az eredményes szabályozást. (Zöld Könyv az árnyékbanki tevékenységekről /EGT vonatkozású szöveg/ 2012.03.19 COM2012/102/final).  Tehát eleve nemcsak sérül, egyenesen hiányzik az ok-listában szereplő hatás átláthatósága egy átlagos adós részére, hanem e feltétel egyszerűen nem következhet be a mai hitelintézeti szektor szerkezetében és működésével.

Tekintsünk egy példát a hitelintézeti mérleg megítélésére. Az MNB 2011. évi üzleti jelentése 18-19. oldalán a banki eszközök év végi átcsoportosítására utal, mint a mérlegek ‚beállítására‘: „ … mind a belföldi, mind a külföldi piaci szereplők kitűntetett figyelmet szentelnek az év végi pozícióknak. Ezek képezik ugyanis alapját az éves üzleti jelentéseknek, valamint a bankokat esetleg terhelő adóknak. Ezért a mérlegen belüli pozíciókat sok befektető igyekszik mérlegen kívülre helyezni, ami felfelé irányuló nyomást fejthet ki a devizakeresletre. Az év végi pozíciózárásokhoz a hazai hitelintézetek devizakezeléséhez és a jegybanki kamat támogatásához az MNB 2011. december 28-án egyhetes futamidejű devizatendert hirdetett”.

Tehát a központi bankunk jelentős devizát bocsátott a kereskedelmi bankok rendelkezésére, hogy az eredményüket, eszközeiket mérlegükön (tegyük hozzá, a határokon) kívülre tehessék. Így vált a hitelintézeti szektor veszteségessé, mely megakadályozza, hogy mérlegadatokból lehessen az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességét megítélni.

2.6. A Hpt. és a Ptk. vonatkozó rendelkezése megköveteli, hogy a szerződésmódosításhoz figyelembe vett hatás előidézésében a hitelező ne vegyen részt. Márpedig a hitelező főként a pénzpiacot alakító szereplő, sokkal inkább, mint fogyasztói hitelt nyújtó – amint a fentiekből látható. Az ok-listában számításba vett hatások objektivitása elképzelhetetlen. A legnagyobb hitelezők az államkötvények un. elsődleges forgalmazói, az állami aukción jogosult jegyzők. Ők az ármeghatározók, általuk alakul a kamatszint. Ugyanez a befolyás még erősebb és közvetlenebb például a jelzáloglevelek kibocsátása és másodlagos forgalma tekintetében. Nem hogy távol lennének a hatásoktól egyenesen annak legközvetlenebb formálói. Kimutatható, lenne bővebb ismertetéssel, hogy elvileg sem jön létre az objektivitás.

2.7 Egy egyoldalú, utólagos kamatemelés tisztességes, azaz törvényes voltát vitató perben a fentieknek szerepe van. A vitatás csak a hitelező normális kockázatából eredő hatások lefedése utáni többletemelésre vonatkozhat. Ennek megítélése szakértői feladat. A kamatkülönbözet, a túlzott átterhelés, mint perérték eltörpül a szakértői munka költségével és időigényével szemben, nem beszélve a hitelintézet hozzáállásából eredő adatnyerés nehézségeiről. A megfordult bizonyítási teher esetén sem könnyebb a helyzet, mert a hitelintézet bármit és ellenkezőjét is ki tudja mutatni, nincs mód a hitelintézeten belüli elkülönítések auditálásra. Az egész hitelintézet mérlegének alakulását pedig fentebb láttuk. Egyszerűen nincs meg a gyakorlati realitása, sem a kamatemelésből eredő többlet jogi érvényesítésével szembeni bizonyításra, sem az adósra nézve kedvező változtatás elmaradása hatásának kimutatására – ha mérlegelés tárgya a hitelező gazdálkodása. (Ezért érvelünk az elkerülése mellett).

A fenti jellemzés szinte parttalanul bővíthető, ám statisztikai adatokkal és nyilvánvaló összefüggésekkel, azaz a józan megítéléssel belátható az ok-lista megtévesztő volta.

3. Következtetések

3.1 Nem megalapozott az Elemzés 2. oldalán található vélelem, miszerint változó kamatozás nélkül túlzott áron lehetne lefedni a hitelező hosszú távú kockázatát. Ezt mutatja a statisztika a jelzálogkötvények áráról és a hosszú-rövid állampapírok hozama közötti nem nagy kamatkülönbség. A másik szerződő fél, a fogyasztó ennél sokkal nagyobb kockázatot kezel hosszútávon, mert fogyasztó – nem vállalkozó – és elveszítheti munkáját, jövedelmét éppen a hitelpiaci térben zajló események hatására. Ezt bizonyíthatja a mostani válság – mely alól a Hpt. menti a pénzügyi intézményeket az adósokra terheléssel és más törvények pedig mentik – részben – az adósokat.  Az Elemzésnek ki kell térnie a fele kockázatkezelésére – álláspontunk szerint.

3.2 Az egyoldalú szerződésmódosítás mértékének tisztességtelenségét a bíróság minden esetben vizsgálhatja, akkor is, ha jogszabály rendelkezik magáról a módosítás alapjáról. A kamatemelés mértéke, vagy a kamatcsökkentés elmaradása, illetve elégtelen mértéke a hitelező igen összetett tevékenységére gyakorolt átláthatatlan hatása miatt nem teljesülnek a jogszabályi feltételek – gondoljunk a világosság és érthetősé feltételére. Nem elegendő az okot megjelölni, az alkalmazás hatását is át kellene látni, de ez lehetetlen egy átlagfogyasztó számára. Ezért a kamatszámítást nem tartalmazó szerződések módosítása gyakorlatilag minden esetben tisztességtelen.

 

3.3 A szerződésmódosításra jogosító feltételek változása szinte kivétel nélkül nem objektív, nem függetlenek a hitelezőtől, mert maga is pénz- és értékpapír piaci kereskedő. Egy-egy hitelező tevékenysége más hitelezőkkel van összekötetésben, a nagyobbak árképzők, a kisebbek árelfogadók, da a változásban mindegyik részes.

3.4 Azok a kedvezőtlen hatások háríthatók át, melyek nem voltak előre láthatók. Ugyanakkor, ha a hitelezők a hatások előidézésében részesek, nem állítható, hogy nem látták előre. Épp ez a lényege a határidős kereskedelemnek, előre becslik a piaci (politikai) hangulatot – vagy éppen formálják a sajtó útján spekulatív okból. Itt idézzük Felcsúti Péternek, a Bankszövetség akkori elnökének nyilatkozatát a Magyar narancs 2008. október 23-i számából: „ Számos olyan spekuláns akad, aki sok pénzt mozgat és abban érdekelt, hogy a konverziós piacon a deviza, amit megvesz, felértékelődjön, amit meg elad, az leértékelődjön. Felépíthető olyan pozíció, amiben az illető euróban követel és forintban tartozik: ha a forint veszít értékéből, akkor a tartozása euróban kevesebbet ér, tehát egy csomó pénzt fog keresni. Amint kiépíti a pozíciót, megmozgatja sajtókapcsolatait, és arról beszéltet, hogy a magyar gazdaság a tönk szélén van. Ezt nyílván számokkal, plauzibilis érvekkel alá is lehet támasztani, ami a piaci hangulatra hatást gyakorol. Erre mások is elkezdik eladni a forintot, az elindul a lejtőn, a spekuláns pár hónap alatt akár 20-25 százalékot is nyerhet, ha tőkeáttételt is használ, akár száz százalékot.“ Majd így folytatja: ‚A forint likvid, fejlett piac.“  És mindezt a bankszövetség elnökétől olvastuk. Ezt ellensúlyozzák az adósok átvállalt terhei? És ezért vállalják át?

Azaz az ok-listában lévő hozamot, ország-kockázatot és más tényezőket maguk a hitelezők alakítják. Ezek a tényezők pedig hatnak másokra, és végül csak az erdő hatás lehet jogi alap a szerződésmódosításhoz – elvben. Tehát, ha egyszerre hat – márpedig mindig egyszerre hat – több tényező, akkor nem lehetséges független tényezőről beszélni. Röviden: a hitelezők nem kerülhetnek előre nem látható objektív hatások alá, mert maguk váltják ki a hatásokat – míg az adósok, a másik fél igenis ezen alakítás tárgya.

3.5 Nem lehet egyenértékű a felek kapcsolata, azaz tisztességes az a szerződéses kapcsolat, ahol a szakcég – a hitelező – előre nem látható pénzpiaci hatásokra hivatkozva a nem szakember fogyasztóra terhelheti az általa nem látott hatást. Az átlagos képességű fogyasztótól még kevésbé várható el ugyanennek a hatásnak előre látása. Nem szólva arról, hogy míg a hitelező eszközök birtokában háríthatja a hatást – ezt nevezik kockázat fedezésnek – a fogyasztó végképp nem. Tehát egy eszközökkel rendelkező képzett szerződő fél nem várhatja el a nem képzett, eszköztelen másik féltől a teher viselését – tisztességes körülmények között.

3.6.  A Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelezőnek rögzítenie kell az árazási elveit ahhoz, hogy megítélhető legyen a szerződésmódosításának jogi alapja. A hitelezők nem vállalnak kötelezettséget az árazási elveik nyilvánossá tételére, csak a Felügyeletnek engednek betekintést. Ez a mód táptalaja a tisztességtelen eljárásnak, mert megnehezül a sérelmet vélő adós érdekérvényesítése a törvényszéken, hiszen banktitokra hivatkozva számos korlát lép be. Mi több, miután az árazás érinti a teljes hitelezői gazdálkodást, racionálisan azt nem lehet perben értékelni szakmai bizonytalansága miatt sem. Különösen nem, miután maga a hitelező társaság jogi behatárolása is bizonytalan a számtalan konszolidálandó tulajdonosi összefonódások miatt. PSZÁF Pénzügyeinkről egyszerűen címmel így tanított a honlapján, idézve a

Köznevelés, 2003. szeptember 19-i számából: „Világméretekben lehetünk tanúi a pénzügyi közvetítőrendszer egyes területei folyamatos összeolvadásának, hatalmas pénzügyi cégbirodalmak születésének, amelyek gazdasági súlya és pénzügyi jelentősége messze túlnyúlik az egyes országok határain. Mérhetetlenül sok emberi munka kell ahhoz, hogy ezek a rendszerek jól, biztonságosan, mindannyiunk javára működjenek, ne csak szűk és önös hatalmi érdekeket vagy vezetőik és tulajdonosaik haszonvágyát szolgálják.“ És ezt a Felügyelet mutatja így be – a jogértelemzőknek is.

Tehát egy perbeli követelés számszaki alátámasztása gyakorlatilag lehetetlen. A lehetetlen feltétel pedig semmisséghez vezet.

3.7. Az elemzés kiemeli, hogy az egyoldalú szerződésmódosításból szerzett előnyt nem lehet egyoldalú haszonszerzésre fordítani. A fentiek fényében annak tényszerű alátámasztása, hol van a rendes üzleti kockázat határa, mi számít azon túlinak – a képtelenség kategóriája. Csak érzések, becslések jöhetnek szóba – polgári eljárásban?

3.8. Az egyoldalú szerződésmódosítás alapja a változás. Pénzügyekben a változás másodperc töredékét jelenti, így dolgoznak az automata kereskedő-fogadó számítógépek. Értelemszerűen nem erről a változásról van szó. Ám melyikről? Hetente, havonta, évente? A változások kétirányúak, mikor az egyik irányában intézkedés történik, elindul egy jogvita, ami évekig tart – közben számtalan változás megy végbe.

Mikor ez a kiegészítés íródik, (2012. október 16.) napilap címoldalán nagy betűkkel harsog: „Világbajnok a forint”, „mélyben a csődkockázati mutató, egyre olcsóbb az adósság finanszírozása” Kérdés, amire nem lesz válasz, kinek, milyen pozíciója nyílik, vagy záródik az ilyen hírrel? Ám, nem kérdés, egyetlen hitelező sem csökkenti a korábban egekbe emelt kamatokat. A díjakat pedig emeli, az inflációra alapozva, mert a jogszabály ezt engedi.

Gyula, 2012. október 18.

Köszönettel és tisztelettel, Varga István a BAÉSZ tanácsadója

forrás: kaslerarpad.hu