Hogyan formálja a városokat a köztéri művészet

“A művészet célja, hogy ne a dolgok külső megjelenését, hanem belső jelentőségüket ábrázolja” – jegyezte meg Arisztotelész, a görög polihisztor. A városok köztéri művészete világszerte ezt a célt szolgálja azáltal, hogy kijelentést és azonosulást kínál a lakosok számára. A falfestmények, installációk, szobrok formájában a köztéri művészet a múzeumok falain kívül lép kapcsolatba a közönséggel. Ez a művészet a közösség, az identitás és a társadalmi szerepvállalás fogalmainak kollektív újradefiniálásának demokratikus módja.

A köztéri művészet hatékony módja annak, hogy a közösségnek új arculatot teremtsenek, megoldjanak egy problémát, megindítsanak egy beszélgetést és/vagy elmeséljenek egy történetet. A képalkotás e formája a közterületet tekinti az inspiráció és a kifejezés helyének, és a művek létrehozásához részvételi folyamatot alkalmaz. A művész a közösséggel együtt követi a polgári tervezési folyamatot. A közösen létrehozott műalkotás lehet állandó, ideiglenes vagy csak a részvételre épülő műalkotás. A helyspecifikus és emberközpontú gyakorlat a városi területek társadalmi szövetének meghatározó tényezője.

A köztéri művészet pozitívumai

A 21. században, amikor egy japán város nézhet ki ugyanúgy, mint egy kolumbiai város, a köztéri művészet megszilárdítja a város kulturális kontextusára épülő közös identitást. A kommunikációs médium olyan emlékezetes helyeket hozhat létre egy településeken, amelyek erősítik a polgárok összetartozás- érzését. A köztéri műalkotások a közösségépítés és a történetmesélés eszközének is bizonyulnak. A művészeti alkotás részvételi folyamata katartikus lehet az elfeledett múltú és el nem mondott történetekkel rendelkező közösségek számára. Nemcsak a helyi büszkeség érzését erősíti, hanem emeli a terület kulturális jelentőségét és esztétikai megjelenését is.

A helymeghatározás a hely és a kultúra köré épülő erős közösségi kapcsolatokra támaszkodik, és a művészeti alkotások hozzájárulnak ahhoz, hogy a kollektív identitás egy helyhez kötődjön. A köztéri művészet megerősítheti a közösségek alapjait, képet alkotva a múltjukról és jövőképet vetítve. Ez növeli a társadalmi tőkét és javítja a helyi gazdaságot. A művészek kreatív megközelítést alkalmaznak a kulturális cserét szolgáló kölcsönhatások létrehozásában, a köztéri művészet segítségével pedig a városrészek és városok újjáélesztésében.

A köztéri művészet elősegíti a városok megújulását. Az esztétikai értékek és a társadalmi identitás kombinációját kínálja a közterületek aktiválásához. Az aktív és dinamikus kultúrát felmutató városok vonzóbbak az egyének és a vállalkozások számára. A művészet és a kultúra kulcsszerepet játszik a turisztikai lehetőségek fejlesztésében is, miközben javítja a város közvéleményképét. Ezek a tényezők új üzleti vállalkozásokból származó munkahelyeket teremtenek, bevételt hozva a helyi gazdaságba.

A köztéri művészet veszélyei

Bár a bonyolult falfestmények és interaktív installációk feldobják az elhagyatottnak tűnő környékeket, hozzájárulhatnak a terület dzsentrifikációjához is. A köztéri művészet képes növelni egy környék észlelt értékét, jobb létesítményeket és életminőséget kínálva. Azokban a közösségekben, ahol a művészet beáramlik, egyidejűleg az ingatlanárak is emelkednek. A fejlesztők szponzorálhatják a helyi művészeket, hogy olyan műalkotásokat hozzanak létre, amelyek felfelé hajtják a lakásárakat. Ez a jelenség – amelyet “művészetmosásnak” neveznek – végül kiszorítja az alacsonyabb jövedelmű lakosokat, akik azonosulnak a közösséggel és a hellyel.

A művészet és a köztér közötti kapcsolat gyakran azt a kritikát kapja, hogy nem demokratikus. Az államilag támogatott városi emlékművek a köztörténelmet – vagy legalábbis a történelemnek egy olyan változatát, amely a társadalom domináns rétegeit képviseli – igyekeznek konkretizálni. A szobrokon keresztül megvalósuló szimbolizmust régóta használják a politikai menetrendek megismétlésének eszközeként. A rasszista történelemnek emléket állító gyarmati figurák szétszórva találhatók olyan kontinenseken, mint Afrika, Ausztrália és Észak-Amerika. Johannesburgban találkozhatunk Cecil Rhodes szobrával, Kijevben Lenin szobrával, Bagdadban pedig Szaddám Huszein szobrával. A New York Cityben szétszórt több ezer szobor közül mindössze öt ábrázol történelmi nőt.

Ki a köztéri művészet közönsége?

A művészek a nemzetközi társadalmi mozgalmak frontvonalában találják meg helyüket, és a műalkotásokat az ellenvélemény kommunikációjaként használják fel. A graffiti, az utcai művészet, az ideiglenes installációk és az előadások lehetővé teszik a közösség számára, hogy részt vegyen a polgári engedetlenségben. Ez a forma fontos a társadalmi tudatosság kialakításában, a hálózatok létrehozásában és a költséghatékonyságban. A köztéri művészet mint a tiltakozás eszköze lehetővé teszi a közösség számára, hogy hatékonyan és békésen gyakorolja hatalmát.

A köztéri művészet hatása a közösségekre és azok helyszíneire jelentős, az állam és a szabadelvű művészek felelősségét súlytja. Annak biztosítása érdekében, hogy a köztéri művészet a célját szolgálja, fontossá válik, hogy a közösség megkérdőjelezze a polgári tulajdonjogot. A köztereken elhelyezett műalkotások célja, hogy a város lakóit képviseljék és hasznára legyenek, nem pedig a kapitalista vagy politikai erőkét.

A köztéri művészet a közös történelem és a fejlődő kultúra metszéspontjában helyezkedik el. A médium használata egyidejűleg meghatározza, hogy a köztéri művészet hogyan formálja a városokat.

Forrás: www.archdaily.com