“Ház a falon túl” – otthonból lett börtön, börtönből lett otthon

A második világháború alatt ezt a belső udvaros házat japán megszállók lerombolták, majd újjáépítették, és ideiglenes háborús börtön szerepét töltötte be Kínában, Pekingben. Az új épület egészen különleges volt, mivel a külső oldalra egy egynyílású, alacsonyabb ereszekkel ellátott tető nézett. Bár az udvart természeti szépség vette körül, magas falak és mély árnyékok zárták be, és mivel az egyetlen hely volt, ahová fény jutott, a körülötte álló épületrészeket sötétség borította. A háború után a kormány visszaadta a házat eredeti tulajdonosainak; az otthonból így börtön lett, a börtönből pedig újra otthon.

Miután a házakat a tulajdonosok több évre teljesen elhagyták, nyaralóként kívánták újjá építeni. A telek meglévő állapota azonban messze eltért attól, amit a megrendelők elképzeltek. A telek felújításakor a legegyszerűbb módszer a meglévő környezet lebontása és egy teljesen új építése volt, azonban egy másik nézőpontból a magas fal és a tető a menedék és a biztonság érzetét nyújtotta. Nagyon sajnálatos lett volna teljesen eltüntetni az egyedi térbeli jelenetet, elvágva a földrész jelentős emlékét, így a tervezés a hely jellegzetességeinek megőrzése mellett döntött.

A majdnem összeomlott épületet a projekttel megbízott Chaoffice először újjáépítette, az eredeti anyagokat új acélszerkezettel kombinálták, és megtartva az eredeti formát, megerősítették a még működőképes épületet. Új helyiségeket adtak hozzá csatlakozóként, hogy új rendet teremtsenek. Fent a tetőre és a magas falak tetejére három új szerkezetet erősítették. Ezek élősködő szervezetek, melyek címe: “kosár”, “bőrönd” és “szekrény”, és amelyek természetes fényt és friss levegőt biztosítanak az ingatlan területén. Ily módon a magas fal mögötti udvar újra kapcsolódik a természethez és a környező mezőkhöz.

Az udvar sarkai és a meglévő épületek közötti teret foglalják el elsőként, és az új épület első emeletének különálló területei “összefüggő egésszé” válnak. A belső udvarra néző homlokzatot megnyitották, a téglafalak és fakeretek helyét nagy üvegfelületek veszik át. A tervezés egy új, a magas falak alá temetett rendszert próbál létrehozni. A tetőablakon át beáramló fény a nap folyamán változik, és a fehér falak között egymás utáni helyeken keresztül tükröződik vissza, árnyékok és fények gazdag környezetét hozva létre.

Ebben a folyamatosan változó térben középen helyezkednek el a közösségi terek. A hálószobák a távoli végeken, illetve a második emeleten található csendes sarkokban helyezkednek el. A sarokszobák saját udvart élveznek. A második emeleti hálószobák a magas falak mögött helyezkednek el, és rengeteg napfényt és kilátást kapnak a hegyek felé.

A nyugati épület a közösségi terek központi helyszíne. A nagy étkezőből nyílik a legjobb kilátás az udvarra, és jól kapcsolódik az épület többi részéhez. A keleti fal feletti oldal az épület meghosszabbításává válik, az utcára néző magas ablak alatt nyitott konyhával. A tetőre egy lépcső vezet fel. Az acélszerkezetű “kosár” az eredeti épület tetején fekszik. A régi tető bővíti a tetőterasz korlátozott területét. A lejtőt lépcsővé alakították át, egy hosszú csiszolt betonasztallal, amely kelet felé, a hegyek és a termékeny mezők felé néz.

Forrás: www.archdaily.com