Építészeti érdekesség: miért nem tesz jót a nagyvárosoknak egy-egy építészeti stílus vagy alkotás másolása/újraalkotása?

A ‘CopyCat’ fogalom azt a cselekedetet takarja, amikor valaki utánoz valamit (vagy valakit), amit egyszer már létrehoztak, és azt más kontextusban használja fel. Copycat létezhet a zenében, a művészetekben, a dizájnban; habár egy hajszál választja el a kettőt, ugyanakkor nem összetévesztendő a dizájninspiráció vagy stílusreferencia fogalmával. A CopyCat az eredeti mű szinte változatlanul hagyott, szó szerinti másolása.

Az építészetben ez olyan, mintha egy másik téridőből származó emblematikus alkotás ihlette volna meg, egy olyan helyre újraalkotva, amely egyáltalán nem kapcsolódik a mű-stílus eredeti gyökereihez.

Kína példája

Az építészetben számtalan példa van az építészeti másolásra szerte a világon: Kína például a legnagyobb a Copycat terén, ahol az Eiffel-toronyról, Le Corbusier Rochamps-kápolnájáról, sőt egy egész Manhattan ihlette városról, Tianzin is készült utánzat. A dolgok odáig fajultak, hogy a kínai kormány 2020-tól betiltotta az effajta másolást, ezzel próbálva megőrizni a helyi dizájn integritását és fennmaradását.

De mi is valójában a probléma a Copycat-okkal, és miért kritizálják őket világszerte?

Tér-idő

Sokan azt a koncepciót támogatják, miszerint az adott ország építészeti projektjeinek “kulturálisan releváns jelentésűnek” kell lennie. Más szóval, a műveknek kapcsolatot kell teremteniük azzal a hellyel és idővel, amelybe beillesztik őket, párbeszédet kell folytatniuk az adott hely történelmét és identitását tiszteletben tartva. De mi van akkor, ha az ügyfél nagy rajongója például az amerikai Fehér Háznak, és az az álma, hogy egy hasonló épületben éljen? Ez történt a brazil énekes, Gusttavo Lima kúriája esetében, amely Goiás vidékén épült. Goiás egyike annak a huszonhat államnak, amely a szövetségi kerülettel együtt a Brazil Szövetségi Köztársaságot alkotja, tehát abszolút semmi köze az Egyesült Államokhoz.

Palladianus neoklasszicista stílusban épült 1772-ben, egy a brazil cerradótól meglehetősen távoli valóságban. Tehát igen, az énekes házprojektje egy rosszul elkészített nagyméretű másolat egy olyan épületről, amely nem kapcsolódik ennek a helynek a történelméhez és idejéhez. A kérdés: hibát követ-e el az építész, mert a hely és az idő tiszteletének rovására teljesítette a megrendelő akaratát? Ez a vita nagyon bonyolult, és hogy megpróbáljuk jobban megérteni, beszéljünk egy kicsit a filozófiáról.

Az ízlés kérdései

Pierre Bourdieu (1930-2002) filozófus számára, aki az ízlés és a kulturális formáció kereséséről írt, a lényeket a habitus formálja. Mit is jelent ez?

A habitus a megtestesült diszpozíciók rendszere, olyan tendenciák, amelyek megszervezik azt, ahogyan az egyének a körülöttük lévő társadalmi világot érzékelik, és ahogyan reagálnak rá. A habitus az egyén által megélt valóságon keresztül alakul ki, amelyben szocializálódtak, egyéni tapasztalataik és objektív lehetőségeik révén. A habitus tehát azt jelenti, hogy egy adott csoport kultúrája és személyes története miként formálja a testet és az elmét, és ennek következtében hogyan alakítja a jelenben a társadalmi cselekvést.

Bourdieu számára a habitus az ízlés dolgait is vezeti, és befolyásolja, hogy az egyén hogyan viselkedik a társadalom életében, reflektál a vásárlási cselekvésekre és mindannak esztétikai kérdéseire, ami körülveszi. Ha egy habitus még nem forrt ki, akkor a döntések, amiket az adott személy hoz, könnyen éretlen ízlésbeli döntéseket tükröznek.

Kant (1724-1804), a modern kor egyik fő filozófusa 1790-ben megjelent “Az ítélőképesség” című könyvében szintén az ízlésről és a kulturális kérdésről nyilatkozott. A filozófus számára van jó ízlés (művelt, akadémikus ízlés) és van rossz ízlés (amely nem feltétlenül ahhoz kapcsolódik, ami népszerű, sokkal inkább rosszul felépített kulturális normákon alapul). Természetesen nem követelhetjük meg, hogy minden embernek jól felépített ízlése és habitusa legyen, mivel ez függ az élettörténettől és attól is, hogy az adott személy milyen hozzáféréssel rendelkezett a formális oktatás során.

Brazíliában, ahol az oktatás hiányos, különösen a vizuális, művészeti és esztétikai területeken, ez még bonyolultabb. Nem csoda, hogy ott számos olyan eset van, mint Gusttavo Lima háza.

Hogyan működik a CopyCat másolás a gyakorlatban?

A CopyCat építészetben is megmutatkozik. Az ügyfeleknek olykor furcsa kéréseik, másolási vágyaik és megkérdőjelezhető ízlésük lehet. Az építészeken áll, hogy megpróbálják őket edukálni, és egy egyedibb irányba elvinni a koncepciójukat. Tiszteletben tartani a helyet és a kort, amit alkotunk, és tanítani róla másokat.

Mi van, ha nem működik? Nehéz megtagadni egy projektet (egy projekt pénzt jelent, ugye?), mert a megrendelő nem mond le egy őrült ötletről, különösen akkor, amikor a tervező esetlegesen a szakmai élete elején tart, és még nem válogathatja meg megrendelőit.

De valójában a Copycat esetében a nagy problémát a középületek és a nagyméretű épületek jelentik, amelyeknek a városi térbe való beillesztése a város emblematikus helyein történik, ahol nagy az embertömeg, nem pedig a kisebb, lakossági projektek. Mennyiben befolyásolhatja negatívan egy ilyen nagyméretű másolás az ott élő és arra járó emberek városi élményét? Kellene-e egy nyilvános bizottság az ilyen projektek esztétikai megítélésére és jóváhagyására? Esetlegesen Brazíliának is be kellene tiltania a Copycatot, mint Kínának?

Forrás: www.archdaily.com