Drámai építészeti alkotás ad helyet a megemlékezésre egy kínai temetőben

A Vanished House, azaz “Eltűnt ház” projekt a 2021-ben Wuhanban megrendezett második ‘Keleti-tó Nemzetközi Ökológiai Szobrászati Biennáléra’ készült mű, a Field Conforming Studio által. A kiállítás helyszíne a Wuhan Shimenfeng Emlékpark volt, mely egy gyönyörű környezettel és nyugodt térbeli atmoszférával rendelkező temető. A helyszín, ahol az elhunytak békésen nyugszanak, a megemlékezés és a reflexió helye. A Vanished House a helyszín e különleges tulajdonságának visszhangjaként jött létre.

A mű egy burjánzó borostyánnal borított házat mutat be. Ez a ház, amely a melegség és az otthon szimbóluma. A ház azonban eltűnt, meghagyva maga után a burjánzó kúszónövények szövetét. Egy élettér, amely eltűnt, elmúlt és ezáltal a múlt embereinek és életük emléke.

Az “eltűnt ház” gondolata rezonál a kiállítás helyszínével. A tervezők számára a legfontosabb kérdés az volt, hogy milyen házat válasszanak. Kezdetben azon gondolkodtak, hogy olyan háztípust választanak, amely a hely jellegzetességeivel Wuhan városra jellemző, hogy köteléket formáljon a helységgel. A gondosan végzett kutatás után azonban úgy találták, hogy a város régi épületei, különösen a lakóépületek, nem rendelkeznek nyilvánvaló helyi jellegzetességekkel, így a Wuhanra jellemző középületek nem lenne ésszerű választás egy ilyen környezetbe. Végül a csapat úgy döntött, hogy maga a “ház” legegyszerűbb formáját testesíti meg, helyi jellegzetességek és szimbólumok nélkül; a részletek nélküli forma még egyszerűbbé és tisztábbá teszi a művet, és a burjánzó növények mintái még kifinomultabbá teszik azt.

Miután a térbeli forma megerősítést nyert, a tervezőknek ki kellett találniuk, hogyan közvetítsék egy eltűnt ház érzetét pusztán a kúszónövényeken keresztül. Ennek érdekében kartonpapírból elkészítették a ház 1:10 arányú miniatűrjét, és a modellre borostyánokat rajzoltak, hogy bemutassák a növények növekedési állapotát. Így a tervezők ellenőrizni tudták az indák sűrűségét és méretét, valamint az általuk a falakon bemutatott fordulatokat és kapcsolatokat. A vázlatkészítés folyamata volt az alkotás legérzelmesebb és legizgalmasabb része, amely a kézművesség és a festészet jellegzetességét hozta a munkába.

Miután az indákat felrajzolták a miniatűrre, a tervezők vektoros fájlokká alakították át azokat. Mivel a végső művet Corten acélra történő lézergravírozással valósították meg, a modellt nagy felbontású szkennelésre bontották, majd a szkennelt fájlokat kézzel alakították át a lézergravírozáshoz rendelkezésre álló vektoros fájlokká. Amellett, hogy a vonalakat egyenként kellett megrajzolni, a legfontosabb eljárás az volt, hogy a vonalak elfordulási pontjainál a csatlakozások folyékonyak legyenek.

A munkához használt anyag Corten acél, amelyet lézervágási eljárással kezeltek. Két okból választották a Corten acélt. Először is, rozsdásodás után a Corten acél bíborvörösre színeződik, ami jól kifejezi a kúszónövények indáinak textúráját. Másodszor, az építészeti alkotás egy olyan teret hoz létre, ahová az emberek fizikailag beléphetnek. Mivel a falat borostyánok alkotják, bizonyos szilárdságra van szüksége ahhoz, hogy más szerkezeti formákra való támaszkodás nélkül stabil maradjon és megtartsa formáját. A két centiméter vastag Corten acéllemezek biztosítják ezt a szükséges szerkezeti szilárdságot. Idővel a Corten acéllemezek színe a napsütéstől és az esőtől egyre sötétebbé válik, és ezzel a műalkotás szándéka egyre inkább előtérbe kerül majd. Az idő múlik, az emlékek változnak, de van, ami mindig megmarad.

Forrás: www.archdaily.com