A modern párizsi brutalista épületek kulturális és politikai következményeinek feltárása

Nigel Green és Robin Wilson “Brutalista Párizs” című könyve bővíti korábbi közös munkájukat, a 2017-es “Brutalista Párizs térképét”.

A szöveg éleslátó kritikája és éles fotói részletesen vizsgálják a brutalizmus történelmi, politikai és kulturális jelentőségét, különös hangsúlyt fektetve az innovatív közösségi tervezésre. A kiválasztott épületek köztereinek aprólékos elemzésén keresztül, beleértve a tájolást, az anyagokat és a homlokzatokat, Green és Wilson újragondolja a mozgalom örökségét és az építészethez való hozzájárulását.

A kiadvány térben orientált fejezetekre tagolódik, amelyek Párizs négy különböző földrajzi régiójának – a központ, a délnyugat és nyugat, az észak, kelet és délkelet – felelnek meg, és az egyes területeken uralkodó brutalista építészet különböző aspektusait emelik ki. Ezeket a fejezeteket egy hét részből álló esszé egészíti ki, amely a mozgalom perifériás elfoglaltságát, politikai és ideológiai infrastruktúráját, nemzetközi együttműködéseit és a háború utáni korszak kísérleti terveit vizsgálja. Ez a szervezet együttesen átfogó elemzést nyújt a párizsi brutalizmusról, így a kötet nélkülözhetetlen forrás mindazok számára, akiket érdekel a mozgalom története és a város építészetére gyakorolt hatása.

A bemutatott projektek válogatása széleskörű áttekintést nyújt a brutalista építészetről, beleértve a különböző léptékű és programú építészeteket. Ezek a projektek a leghíresebb brutalista székházak közül mutatnak be néhányat, például a Marcel Breuer, Pier Luigi Nervi és Bernard Zehrfuss által tervezett UNESCO konferenciatermet (1958), valamint az Oscar Niemeyer, Paul Chemetov, Jean Deroche és Jean Prouvé által tervezett kommunista párt főhadiszállást (1980). E nevezetességek mellett a könyvben olyan figyelemre méltó lakásépítési projektek is szerepelnek, mint a Jean Renaudie által tervezett Cité Rateau (1984), a Cité de la Maladrerie (1986) és a Spinoza Building (1973) (mindkettőt Renée Gailhoustet tervezte). A gyűjteményben olyan sport- és rekreációs létesítmények is szerepelnek, mint a Jean Peccoux által tervezett Jules La Doumègue gimnázium (1972), valamint a tájjal szoros kapcsolatban álló építészeti tervek, mint Robert Auzelle és Ivan Jankovic Inter Communal Cemetery (1956).

Új térkép ünnepli a párizsi brutalista építészetet

A könyv szerzői túllépnek azon a kortárs esztétikai figyelmen, amelyet a brutalizmus az elmúlt években kapott. Elemzik a stílus definícióinak alakulását, megvizsgálják a projektek és a helyszín/táj közötti kapcsolatot, és feltárják azokat a kísérleti programozási és tervezési koncepciókat, amelyeket a mozgalom a kortárs építészeti problémák számára kínál. Elemzésükön keresztül Wilson és Green kibontja a brutalista építészet összetettségét, értékes betekintést nyújtva a mozgalom maradandó jelentőségébe.

Míg a színes képek használata talán hitelesebb és szűretlenebb képet adott volna az egyes épületek karakteréről és nyerseségéről, a nagy kontrasztú fekete-fehér fotók (amelyeket a könyvben használnak) hatékonyan érzékeltetik az egyes projektek külső textúráit, szögeit és részleteit. Emellett a kísérő helyszíni jegyzetek alternatív betekintést nyújtanak az épületek környezetébe és környezetébe. Ezek a jegyzetek néprajzi szemléletet alkalmazva mélyebb megértést nyújtanak az építmény összetételéről, anyagairól és időjárási viszonyairól, segítve az olvasót az épület kontextusának elképzelésében.

A párizsi brutalizmus első angol nyelvű útikönyveként a könyv az olvasók szélesebb közönségét vezeti be ennek az építészeti stílusnak a társadalmi és politikai dimenzióiba. A szerzők a szöveg és a képek ügyes kombinációjával informatív és kritikus módon mutatják be a brutalizmus történetét és tartós jelentőségét a francia főváros építészeti életében. Rávilágítanak továbbá arra, hogy a brutalizmus hogyan segítette elő új közösségek létrejöttét és hogyan befolyásolta a városon belüli politikai diskurzust. Ezzel a megközelítéssel bemutatják a brutalizmus folyamatos jelentőségét a kortárs épített környezetben, valamint a jövő tájképének alakítására vonatkozó potenciálját.

A Brutalista Párizs Dr. Robin Wilson építészettörténész és Dr. Nigel Green fotográfus közös munkája. A Black Crow Media által kiadott könyv 2023. április 27-én jelenik meg, és online is megvásárolható lesz.

Forrás: www.archdaily.com