Az indiai kollektív lakhatás tanulságai

Szinte minden indiai nyelvben a “család” köznyelvi kifejezése, mint a hindi ghar wale, szó szerint azt jelenti, hogy “a házamban lakók”. Hagyományosan az indiai otthonok a család generációit egy tető alatt szállásolják el, rokonok és barátok szoros szomszédságát alkotva. A lakásépítészetre tehát a közös családi rendszer igényei voltak hatással. A közös lakhatásban a szociális interakciót szolgáló terek kulcsfontosságúak, eltekintve az egyes családok változó igényeihez alkalmazkodó szerkezetektől. A kultúra, a hagyományok és az építészet közötti árnyalt kapcsolat szépen megnyilvánul az indiai lakóépületek térbeli szintaxisában.

Az indiai lakhatás összetett jelenség, mivel gazdasági, társadalmi, környezeti és politikai tényezők befolyásolják. Az ország városszerkezete informális településekből, lakótelepekből és zárt közösségekből áll – társadalmi és gazdasági identitáson alapuló homogén felosztásokból. Az urbanizáció előtt az indiai városrészek jól összekapcsolódtak és megfeleltek az emberek igényeinek. Az építőiparban a kapitalista motívumok a kultúra, a közösség és az építészet szétválását okozták.

A jó építészet a helyszín szociokulturális kontextusára reagál, hogy elősegítse a közösségi életet. A kultúra szorosan utánozza a közösség évtizedek alatt szervesen kialakult viselkedési mintáit. Megértést nyújt arról, hogy az emberek hogyan élnek értelmesen és hogyan működnek helyi hálózatokban. Az építészek fontos szerepet játszanak a kulturálisan tájékozott élő rendszerek létrehozásában. Négy kortárs indiai projekt mutatja be, hogy a társadalmi eszményekre adott térbeli válaszok hogyan válhatnak az emberek javára:

Sokoldalúság: Sublime Ordinariness Housing Project – DCOOP

A DCOOP kollektív lakásprojektje a Nyugat-Indiában található népi chawl-telepekből merít ihletet. A chawl jellemzően olyan szobákból áll, amelyeket egy közös folyosó köt össze, amely funkcionális küszöbként is funkcionál. Ezek a félig nyitott terek a társadalmi interakciók csomópontjai, és menedéket nyújtanak a meleg és párás éghajlat elől.

A Sublime Ordinariness a térbeli korlátok ellenére érzékenyen reagál a család és a közösség kulturális igényeire. Minden lakásban nem felekezeti többcélú terek találhatók, amelyek alkalmazkodnak a család igényeihez. Az indiai otthonokban a tevékenységek folyékonyak, és a tereket általában organikusabban használják. A különböző sűrűségű családok használhatják ezt a teret tanulásra, alvásra, főzésre vagy étkezésre.

A Mumbai külvárosában megvalósult projekt célja a közösségi interakció kialakítása és az összetartozás érzésének kialakítása a lakók körében. A küszöb-folyosó tér pufferként működik a beltér és a kültér között. A konyhát úgy helyezték el, hogy a folyosóra nézzen, lehetővé téve a nőknek – az elsődleges háztartásbelieknek -, hogy a beltérből szocializálódjanak és szemmel tartsák gyermekeiket.

Csatlakoztathatóság: Sanjaynagar nyomornegyed-újjáépítési projekt – Community Design Agency

Egy olyan meleg éghajlaton, mint India, a legjobb hely a szabadban és a szabad ég alatt lenni. Az udvarok az indiai lakóházak alapvető népi elemei, amelyek közös teret képeznek a csere számára. A maharashtrai Ahmednagarban található Sanjaynagar Slum Redevelopment Project 298 családnak ad otthont különböző méretű, közös udvarok köré szerveződő klaszterekben. Az indiai házakban a kültéri terek a napi teendők, például a mosás, főzés vagy ruhaszárítás, a háziállatok tartása és a szomszédokkal való beszélgetés zónái.

A maharashtrai Ahmednagarban található Sanjaynagar Slum Redevelopment Project célja, hogy méltó és szociálisan érzékeny lakóhelyet biztosítson 298 családnak a környéken. A Community Design Agency úgy tervezte meg a projektet, hogy a közösség eredeti településének léptékét híven utánozza. A klaszteres települések hagyományosan fokozták az emberek és az ember alkotta rendszerek közötti kapcsolatot. Egy közösség – különösen a nyomornegyedekben élők – újbóli elhelyezésekor fontos, hogy az utcaszintű társadalmi-térbeli kapcsolataik érintetlenül maradjanak, hogy biztosítsák szolidaritásukat és ellenálló képességüket.

Sokszínűség: Future Towers – MVRDV

Az MVRDV első indiai projektje sikeresen reagál az ország társadalmi-gazdasági igényeire, miközben a lakhatás új megközelítését mutatja be. A nagyfokú jövedelemegyenlőség mellett India városi lakossága luxuslakásokba és szorosan összezsúfolt gettókba szegregálódik. Az így kialakult városi szövet széttöredezett, és hiányzik a különböző társadalmi csoportok közötti társadalmi kohézió. A Future Towers ezt a problémát úgy kezeli, hogy megfizethető lakásokat biztosít a Maharashtra állambeli Pune városában a növekvő népesség különböző csoportjai számára.

A vertikális falu 1068 különböző tipológiájú lakást foglal magába, hogy a város középosztályának teljes spektrumát befogadja. A 45 négyzetmétertől 450 négyzetméterig terjedő lakásegységek úgy vannak elszórva az épületben, hogy a gyermekes családok, fiatal párok, egyedül élők és idősek könnyen vegyülhessenek. A nyilvános udvarok és a közös teraszok elősegítik a szomszédok közötti interakciót. Az épület egy kis friss levegőt biztosít azzal, hogy kiemelkedik a városi Indiát uraló magas, dobozszerű lakások közül.

Rugalmasság: Incremental Housing Strategy in India – Filipe Balestra & Sara Göransson

A többgenerációs életmóddal együtt jár a házak növekedésének és módosításának igénye. Indiában a családok szobákat, emeleteket vagy épületeket építenek a meglévő otthonukhoz, hogy a születés, örökbefogadás vagy házasság révén új családtagokat fogadhassanak be. Filipe Balestra és Sara Göransson a hagyományos inkrementális építkezésből és Charles Correa Belapur Housing nevű projektjéből merítve egy megismételhető stratégiát dolgozott ki a megfizethető lakásrendszerek számára. A kortárs projekt megérti a családok azon igényét, hogy lakóhelyüket fokozatosan növeljék, amint a pénzeszközök rendelkezésre állnak. A lakóknak a tulajdonjog érzését adják azáltal, hogy lehetővé teszik számukra, hogy házukat tetszésük szerint alakítsák.

Forrás: www.archdaily.com