Az ENSZ jelentése szerint az épületek a “legnagyobb eszköz” a globális erőforrás-hatékonyság javítására

Az épített környezet a leggyorsabban növekvő anyagfogyasztó a világon – de Julia Okatz, az ENSZ mérföldkőnek számító Global Resource Outlook tanácsadója szerint itt rejlik a legtöbb javítási lehetőség is.

Az épületek és a városrészek hatékonyabbá tétele 2060-ig 25 százalékkal csökkentheti a nyersanyagok globális szükségletét – állapította meg a Nemzetközi Erőforrás Panel (IRP) jelentése -, miközben 30 százalékkal csökkentheti az energiaigényt és a kibocsátást.

“Az épített környezet mintái a legfontosabb meghatározói egy ország kibocsátásának” – mondta Julia Okatz, “aki az IRP társelnökének, Janez Potočniknak a “jobb keze”, és a Systemiq tanácsadó cég természeti erőforrásokért felelős igazgatója.

[Egyrészt] a közvetlen hatásai miatt, a fűtés és az anyagokban megtestesülő összes éghajlati hatás miatt, de az emberek viselkedésére gyakorolt hatása miatt is” – folytatta.

“Az épített környezet nem csak a betonhasználat, hanem az összes többi hatása az energiafelhasználásra, így összességében valószínűleg ez a legnagyobb kar”.

Okatz szerint a gondosan átgondolt, az erőforrás-felhasználást csökkentő, ugyanakkor a lakók életminőségét fenntartó vagy akár javító épületek iránti igény lehetőséget jelent az építészek számára, hogy nagyobb befolyást gyakoroljanak a tervezési folyamatra,

“Szerintem az építészek lennének az egyik legnagyobb haszonélvező iparágak ebben a forgatókönyvben” – mondta.

Az erőforrás-felhasználás megháromszorozódott az elmúlt 50 évben

Az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének e havi hatodik ülésszakán bemutatott 2024-es globális erőforrás-előrejelzés az IRP legújabb áttekintése a világ erőforrás-felhasználásáról a jelentés legutóbbi, 2019-es kiadása óta.

A legutóbbi jelentés szerint “kielégíthetetlen erőforrás-felhasználásunk” az elmúlt 50 év során megháromszorozódott, és ma már a globális kibocsátások több mint 55 százalékáért és a légszennyezés hatásainak 40 százalékáért felelős, ami a bolygói válság “fő hajtóerejévé” teszi.

Miközben a környezeti hatások egyre fokozódnak, a Föld erőforrásainak növekvő felhasználásából származó gazdasági és jóléti előnyök stagnálnak, sőt egyes esetekben még csökkennek is. Ha ez így folytatódik, az anyagkitermelés 2060-ig további 60 százalékkal fog növekedni, ami tovább súlyosbítja ezeket a negatív hatásokat.

A Global Resource Outlook szerint a növekedésért felelős négy ágazat közül az épületek és az építőipar a fő felelős.  A jelentés azonban egy olyan megvalósítható utat is felvázol, amelyen keresztül az iparág 2060-ig 25 százalékkal csökkentheti nyersanyagfelhasználását, miközben hozzájárul a “globális jólét” megteremtéséhez.

Az egylakásos házak “rossz városrendezés”

Az épített környezet anyagigényének legnagyobb és leggyorsabban növekvő darabját a beton teszi ki. A Global Resource Outlook szerint a betongyártáshoz használt homok, kavics, mészkő és más “nemfém ásványok” a globálisan kitermelt anyagok felét, és az iparág teljes éghajlati lábnyomának mintegy felét teszik ki.

Okatz becslése szerint a hatékonyabb szerkezeti tervezés – az olyan innovációk, mint a boltozatos padlózat és az okos zsaluzás – mintegy 30 százalékkal csökkentheti az épületenkénti betonfelhasználást. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású betonra vagy biomassza alapú alternatívákra, például fára való áttérés pedig segíthet a káros környezeti hatások egy részének mérséklésében.

Okatz szerint azonban a jelentésben kiemelt, talán legnagyobb és legkevésbé értékelt megoldás abban rejlik, hogy megváltoztatjuk, milyen épületek épülnek – nem csak azt, hogy hogyan épülnek.

“Európában a lakásépítések mintegy 50 százaléka egylakásos ház, és hogy őszinte legyek, ez egyszerűen rossz várostervezés” – mondta.

“Ez nem túlságosan jövőálló, mert a kereslet most még mindig elég magas lehet, de az általános tendencia nagyrészt az, hogy az emberek a városközpontokba költöznek, és kevésbé akarnak autófüggővé válni. Tehát úgy gondoljuk, hogy 20 év múlva alapvetően rossz befektetés lesz, még akkor is, ha nem volt erőforrás-hiányos.”– tette hozzá.

Ehelyett az adatok azt sugallják, hogy több “közepes” lakóépületre van szükségünk, amelyek építése és üzemeltetése kevesebb erőforrást igényel, miközben a sűrűbb beépítésekhez képest jobb életminőséget kínálnak.

“Európai viszonylatban az átlag azt mondja, hogy valószínűleg a hatlakásos házak a legjobbak” – mondta Okatz. 

A belgiumi De Sijs projekt (felső kép) és a Buenos Aires-i Virrey Aviles utcai lakások (lent) példáját követve Okatz szerint az ilyen típusú lakások igényesebbé és vonzóbbá tétele kulcsfontosságú lehetőséget jelent az építészek számára.

Forrás: www.dezeen.com