A Spanyol La Borda Lakásszövetkezet rangos díjat nyert a COVID-érzékeny tervezésért

Egy spanyol lakásszövetkezet, amely lehetővé tette, hogy lakói együtt vészeljék át a COVID zárlatokat, nyerte el a rangos Mies van der Rohe Emerging Architecture díjat.

A katalán Lacol építészszövetkezet által tervezett “La Borda” Barcelona Sants negyedében épült, alig több mint egy évvel a járvány kitörése előtt. Amikor Spanyolországban életbe léptek a (Európában a legszigorúbbak közé tartozó) zárlatok, az épület közösségi jellege lehetővé tette a lakók számára, hogy továbbra is közös terekben, például a konyhában, a mosókonyhában és a többcélú helyiségben folytassák a társas érintkezést, elkerülve a súlyos elszigeteltséget, amelyet sokan tapasztaltak az egylakásos lakásokban.

A 28 lakásos épületet úgy is tervezték, hogy kellő rugalmassággal alkalmazkodjon a tagok igényeihez egy világjárvány idején. “Kiváltság volt itt élni a COVID révén” – mondja Cristina Gamboa, a projekt két főépítészének egyike és a La Borda lakója. “Megmutatta, hogy ezek a terek olyan interakciókat tesznek lehetővé, amelyek egy hagyományos lakótömbben nem lennének lehetségesek. Például a vendégszobákat nem lehetett használni, mert senki sem utazott, így azok munkaterekké váltak.”

A szövetkezeti fejlesztés ötlete 2011-ben született meg, amikor a Can Batlló elhagyott ipari területét a helyiek elfoglalták egy kampány keretében, hogy a területet visszaadják a közösségnek. A következő évben terv született a terület újjáélesztésére egy szövetkezeti lakóépület, valamint egy iskola, bár/étterem, kiadó és asztalosműhely létrehozására.

Amikor a Lacol építészeit megbízták a szövetkezet létrehozásával, három alapelvet vázoltak fel a projekt számára. Az első az volt, hogy “újradefiniálják a kollektív lakásprogramot” azáltal, hogy a tervezés minden szegletében ösztönzik a társadalmi interakciót. Mind a 28 lakóegység, a konyha-étkező, a vendégterek, az egészségügyi és gondozási helyiségek, a tárolók és a teraszok egy többszintes udvar köré összpontosulnak, maximális közösségi kapcsolatot biztosítva.

A második cél a “fenntarthatóság és a környezeti minőség” beépítése volt. Az építészek kifejtik: “Abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy a legjobb stratégia az épület összes környezeti vektorának (energia, víz, anyagok és hulladék) kezdeti igényének csökkentése, különösen az energia szintjén, ahol a meglévő erőforrások maximális kihasználása érdekében a passzív stratégiákat helyeztük előtérbe.” A tetőn elhelyezett 20 napelem például az épület energiaszükségletének negyedét biztosítja.

Harmadik szempontkén, a Lacol tervezői igyekeztek elősegíteni a felhasználók részvételét. A La Borda kollektív kezelése azt jelenti, hogy a lakók maguk határozzák meg a helyiségek használatát. Az épület egy szociális lakások számára fenntartott közterületen található, amelyet a szövetkezeti tanács akár 75 évre is bérbe vehet. A szövetkezeti tagok nem tulajdonosai lakásaiknak, és nem adhatják el vagy adhatják albérletbe azokat, hangsúlyozva a “használati értéket” az egységek “csereértéke” fölött. Bár a tagoknak egyszeri, visszatérítendő 18 500 eurós díjat kell fizetniük, a havi bérleti díj még mindig 30-35 százalékkal a piaci árak alatt van. Mivel a bérleti díjak és a lakásárak gyorsan emelkednek, a 18-30 éves spanyolok 80 százaléka még mindig a szüleivel él. A projekthez hasonló lakókomplexumokkal sokkal megfizethetőbbé tennék a saját háztartás létrehozását. Kívánatosságát bizonyítja, hogy a szövetkezetnek már 50 fős várólistája van.

A Mies van der Rohe Alapítvány úgy méltatta a tervezést, mint “példaképet és aktív eszközt a rendszeren belüli politikai és városi változások előmozdítására, a társadalmi, ökológiai és gazdasági fenntarthatóság alapján”.

A Lacol május 12-én egy hivatalos ünnepségen vehette át a kitüntetést és a 20 000 eurót. A vállalat hozzátette, hogy a pénz egy részét egy ünnepi vacsorára fordítják a La Borda bérlői és azok számára, akik segítettek a projekt megvalósításában.

Forrás: www.dornob.com