“A nettó nulla épületek leegyszerűsített megoldása egy elsietett ezüstgolyó”

Az “ezüstgolyó” kifejezést olyan egyszerű, szinte varázslatos megoldás leírására használják, amely megold egy régóta fennálló, összetett problémát, azonnal és rendkívül hatékonyan.

“Az éghajlatváltozás valódi kezeléséhez a boldogságra kell összpontosítanunk, nem pedig az energia vagy a megtestesült szén-dioxid csökkentésére” – állítják Gorana Shepherd és Adam Selvey, a Ramboll munkatársai.

A Ramboll egy 1945-ben Dániában alapított globális építészeti, mérnöki és tanácsadó vállalat, mely 16 500 szakértője fenntartható megoldásokat kutat és alkalmaz projektjeik során. Gorana Shepherd okleveles építészmérnök, aki város- és regionális fejlesztésre szakosodott, és a Ramboll’s Cities and Regeneration szakterületének igazgatójaként nagyszabású regenerációs projekteket vezet, ahol csapatával együtt az életközpontú megközelítést képviseli. Adam Selvey a Ramboll épületgépészeti és tervezési kiválóságért felelős igazgatója. Ő felel a Ramboll brit épületgépészeti csapatának tervezési és műszaki stratégiájáért.

Ebben a cikkünkben az ő gondolataikat osztjuk meg a nettó nulla épületek témájának kapcsán, mint potenciális megoldás az építészet által okozott szén-dioxid-kibocsátás drámai csökkentésére.

Arra kaptunk meghívást, hogy újragondoljuk a jövőt. A szén-dioxid-kibocsátásmentes, regeneratív gazdaságra való áttérés szükségessége vitathatatlan, ahogyan az éghajlatváltozás ránk tör. De a boldog emberek fenntartható emberek – és ezt nem felejthetjük el a jelenlegi ipari rohanásban, hogy elérjük a nettó nulla kibocsátást.

Társadalomként gyakran nagyon leegyszerűsítően szemléljük a dolgokat, és elfelejtjük, hogy az élet árnyalt és összefüggő. Ha egydimenziós döntést hozunk, gyakran évekbe telik, mire a következmények realitása felismerhetővé válik: Európa elsiette a dízelautók vásárlását az éghajlatváltozás kezelése érdekében, csak hogy néhány évvel később rájöjjünk, hogy a városokban megnövekedett NOx-kibocsátás miatt súlyos közegészségügyi válságot okoztunk.

A nagyobb képet kell néznünk; a boldogságot kell szem előtt tartanunk.

Jelenleg egy újabb jó szándékú felhívás előtt állunk, amely arra szólít fel, hogy mindannyian dolgozzunk együtt egy fenntarthatóbb jövőért és egy szén-dioxid-mentes gazdaságért. A UKGBC szerint “az Egyesült Királyság épített környezete jelenleg az Egyesült Királyság teljes üvegházhatású gázkibocsátásának 25 százalékáért felelős”, így a kollektív iparági feltevés az volt, hogy az Egyesült Királyság kibocsátásának ezt a 25 százalékát nettó nullára kell csökkenteni – ez lenne a mi méltányos részesedésünk.

A nettó nulla épületek leegyszerűsített megoldása azonban újabb elkapkodott ezüstgolyó.

Az elmúlt 10 évben megnőtt a közvélemény érdeklődése a boldogság iránt, és a Covid-19 világjárvány óta a társadalom érdeklődése a boldogság iránt fokozódott. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) arra ösztönzi tagországait, hogy a boldogságot politikai fejlesztési indikátorként használják, és a skandináv országok nemzetközi figyelmet kaptak azzal, hogy a különböző boldogságindexekben folyamatosan az élmezőnyben szerepelnek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elismeri, hogy a 21. században az urbanizáció az egészségre gyakorolt egyik legfontosabb hatás, és ennek egyik fő mozgatórugója a lakhatás. A túlterhelt egészségügyi rendszereink számára az egyetlen mód e nyomás enyhítésére a megelőzés.

A WHO egyik legfontosabb prioritása, hogy az építészeknek és tervezőknek egyértelmű iránymutatásokat adjon arra vonatkozóan, hogyan lehet az egészségpolitikát a várostervezésbe átültetni. Az Egyesült Királyságban Lord Crisp nemrégiben terjesztette elő a Lordok Házában az egészséges otthonokról szóló törvényjavaslatot, amely elismeri, hogy az építési előírások önmagukban nem elegendőek az egészségre és a boldogságra összpontosító eredmények biztosításához, és amely létrehozná az egészséges otthonokért felelős biztos hivatalát.

Támogatjuk egy ilyen hivatal létrehozásának gondolatát, de sikerének kulcsa attól függ, hogy mennyire sikerül a rendszerszemléletű gondolkodást alkalmazni annak érdekében, hogy a 21. század kihívásai közül legalább hárommal foglalkozzunk: az éghajlatváltozással, a biológiai sokféleség csökkenésével, az egészséggel és a boldogsággal. A jólétünk, a mentális egészségünk és a szén-dioxid-kibocsátásunk érdekében egyértelműen el kell mozdulnunk a jelenlegi egydimenziós gondolkodásmódtól – ehhez pedig ökoszisztéma-filozófiára van szükségünk.

Az épületeken belüli energia- és szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére való jelenlegi kizárólagos összpontosításunk nem feltétlenül vezet valódi fenntartható eredményekhez. Urbanistaként és mérnökként hiszünk abban, hogy a fenntartható és az éghajlatváltozással szemben ellenállóbb városrészek és otthonok építésének nem kell teljesen haszonelvű, mérnöki folyamatnak lennie.

A városoknak funkcionálisnak, szépnek és kulturálisan fontosnak kell lenniük az ott élő emberek számára, és a csodálat és az összetartozás érzését kell sugallniuk. A boldog emberek nagyobb valószínűséggel lesznek fenntarthatóak is, kevésbé támaszkodnak az egészségügyi rendszerekre, és csökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat a járható városrészekben, ahol a lakások keverednek az üzletekkel, szolgáltatásokkal, munkahelyekkel és a természethez való hozzáféréssel.

Az épített környezet működési energiájára és a megtestesült szén-dioxidra való jelenlegi összpontosítás alapvetően hibás, mert figyelmen kívül hagyja, hogyan érhetjük el az igazságos fenntartható társadalmat. Vegyünk egy egyszerű ablakméret-csökkentést az energiatakarékosság érdekében.

A napfény hiánya befolyásolja a szerotoninszintünket, csökkenti az immunitást, és növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét. E betegségek kezeléséhez gyakran gyógyszerekre és vegyi anyagokra van szükség, amelyek saját szén-dioxid-kibocsátással járnak.

Egyszerű megoldást keresve az építőipar a nettó zéró épület köré húzott egy piros vonalat, kényelmesen figyelmen kívül hagyva a Scope 3 kibocsátást. Az érdekeltek egy épületre nettó nulla jelvényt igényelhetnek, figyelmen kívül hagyva annak elhelyezkedését, a területigényét és azt, hogy az emberek hogyan közlekednek hozzá. Egy ilyen válasz nem fogja kezelni a bolygó legnagyobb válságát, de az ökoszisztémák filozófiája igen.

Nem a túlmérnökösködés az előrevivő út. A rendszerszemléletű gondolkodás az. Bár a mérnökök innovatív problémamegoldók, a szakma gyakran szűk látókörű. A minimális előírások és szabályzatok csak a legalapvetőbb emberi szükségleteinket elégítik ki.

Ha megértjük, hogy az emberek és a természet szimbiózisban élnek egymással, olyan környezetet tervezhetünk, ahol a természet és az emberek egyaránt virágoznak, és az emberek olyan fenntartható viselkedési formákat választanak, mint az aktív utazás és a helyi, növényi alapú táplálkozás.

Az épített környezeti szakmáknak kéz a kézben kell dolgozniuk a fenntartható, boldog jövő újragondolásán.

Ez a rendszerszemléletű gondolkodás jelenleg hiányzik a városok, otthonok és városrészek tervezéséből, pedig szükség van rá összetett városi problémáink megoldásához – a WHO és a Save the Children a rendszerszemléletű megközelítést szorgalmazza az éghajlatváltozás, az egészség és a méltányosság kérdésére adott válaszként. Ez a fajta gondolkodásmód szükséges mind az épületek, mind a városrészek tervezésénél.

Az összes épített környezetvédelemmel foglalkozó szakmának kéz a kézben kell dolgoznia a fenntartható, boldog jövő újragondolásán. Ha olyan tervezési eredményeket határozunk meg, amelyek mindenki boldogságának javítására törekszenek, sokkal előrébb juthatunk egy valóban fenntartható hely megvalósításában.

Az Egyesült Királyságban kevésbé szeretjük a “boldog” szó használatát. Jobban szeretjük a “jólét” kifejezést, vagy a mentális és fizikai egészséget. És hogy igazságosak legyünk, e témák némelyikében a kutatás élvonalába tartozunk. A Rambollnál a dán kollégáinkkal közösen végzett Happy Home jelentés kutatás során azonban megszoktuk a “boldog” kifejezést, és élvezzük annak ambícióját, miközben az egészség és a jólét alapvető elemeit is magában foglalja.

Ha olyan tervezési eredményeket határoznánk meg, amelyek a nettó nulla mellett mindenki boldogságának javítására is törekednek, sokkal messzebbre juthatnánk a valódi fenntarthatóság elérésében.

Forrás: www.dezeen.com