A fehér papírrétegek életre kelnek Ayumi Shibata szobraiban

Képzett művészek kezében még a legegyszerűbb anyagok is képesek ragyogni – szó szerint. Ayumi Shibatának csak papírra, egy pengére és egy fényforrásra van szüksége ahhoz, hogy bonyolult részletekkel teli, túlvilági jeleneteket hozzon létre. A japán származású művész a természetből és a városokból merít ihletet, hogy olyan réteges tájképeket alkosson, amelyek olyanok, mintha egy felhők mögötti mennyei világba pillantanánk be. Ezek az egyedi papírművészeti szobrok a képeslap-méretű remekművektől kezdve egészen a lógó indákkal teli egész szobákig terjednek. Ezeknek a lélekkel teli alkotásoknak a gyökere a japán “Kami” fogalma.

“A Kami japán szó jelentése ‘isten’, ‘istenség’ vagy ‘szellem’; de azt is jelenti, hogy ‘papír'” – magyarázza Shibata. “A Kami a természetben lakozik. Az égben, a földben, [és] a szélben, valamint különböző tárgyakban is ott van, mint például öreg fák, nagy sziklák és ember alkotta alkotások. A Kami szabadon mozog az időn, az univerzumon és a helyeken túl, megjelenik egyes események során, valamint a házainkban és a testünkben. Ezek a szellemek a papírban is lakoznak. A sintó vallásban a fehér papírt szent anyagnak tekintik”.

Shibata a japán papírvágás hagyományos módszerével szeretné felhívni a figyelmet “arra a kényes kapcsolatra, amelyet mi, emberek a környezettel ápolunk”. A papírvágás iránti érdeklődése akkor kezdődött, amikor gyermekként játszani kezdett az édesanyja patchworkműhelyében található tűkkel, zsinórokkal és maradék anyagokkal. A középiskola után New Yorkba költözött, ahol papírművészettel és ólomüveggel kísérletezett, mielőtt beiratkozott a New York-i National Academy School grafika és szobrászat vegyes technikájú tanszékére. 2015-ben Párizsba költözött.

Shibata úgy tekint papírművészetére, mint egyfajta utazásra idegen világokba, és az új országokba tett utazásai kiszélesítették elképzeléseit arról, hogyan nézhetnek ki ezek a világok, miközben megerősítették japán identitásának megbecsülését. Az általa alkotott tájképek gyakran szürreálisak, titokzatosak, sőt kísértetiesek, és időnként egy-egy árnyékos alakot pillanthatunk meg az erdők és sűrű városképek között. Lenyűgözi, ahogyan a rétegzett kivágások kölcsönhatásba lépnek egymással, fénypontokat és árnyékokat hozva létre, amelyeket néha stratégiai megvilágítással fokoz.

Még a legkisebb művei is sok papírlapból és több száz órányi gondos szeletelésből állnak. Ezeket a darabokat akár egy serleg, patikai edény vagy váza is magába zárhatja, és egyetlen apró izzóval megvilágítva varázslatos hatást kelt. De Shibata “papírvilágai” akkor is lenyűgözőek, amikor a legnagyobb méretükben, művészeti galériák interaktív élményeiként készülnek. A művész jelenleg az “Inochino-uta, Poetry of Life” című installáción dolgozik, amely egy nagyszabású, több mint 100 darab, a mennyezetről felfüggesztett papírból álló projekt. A tervek szerint még ebben az évben kiállítják.

“Papírt vágok, hogy kifejezzem a “Kami” szellemek iránti hálámat, amiért ebbe az életbe születtem” – mondja Shibata. “Minden egyes vágás, minden egyes lap egy-egy ima. A folyamatom segít abban, hogy csendben legyek és megtisztítsam az elmémet meditáció vagy ima közben. A papírvágás aktusán keresztül megtisztítom a lelkemet. A ‘Kami’ szellemanyaggal való kölcsönhatás révén kapcsolódhatok ehhez a szellemvilághoz a miénkkel.”

Forrás: www.dornob.com