5 gyönyörű épület Luis Barragán, a mexikói modernista és a színek mesterétől

Luis Barragán építészete megszegi a modernizmus néhány ki nem mondott szabályát. A modernista építészetet gyakran jellemzik színtelennek, mivel nyers betont, természetes fát és egyszerű anyagokat használ.

Barragán ezzel ellenben színt és fényt használt, hogy életet leheljen az épületeibe. Bár gyakran alkalmazta ugyanazokat a merész gesztusokat és egyszerű mozdulatokat, mint a hagyományosabb modernista épületek, színes munkáiban Mexikó játékos színeit is ünnepelte.

Görgess tovább Luis Barragán öt kedvenc projektjéért.

Luis Barragán rövid életrajza
Luis Ramiro Barragán Morfín 1902. március 9-én született a mexikói Guadalajarában. Jómódú katolikus családban született, mérnöki tanulmányokat folytatott a guadalajarai Escuela Libre de Ingenieros de Guadalajarában, ahol 1923-ban diplomázott. Két évvel később Barragán Nyugat-Európába utazott. Az utazásai során megismertek arra inspirálták, hogy a tájról ne különálló dologként, hanem az építészeti alkotás részeként gondolkodjon. Az Európában szerzett tapasztalatai megismertették őt a kor jelentős modernista építészeivel is, mint például Le Corbusier.

Barragánt innovatív munkásságáért Mexikóban ünnepelték, és máig ő az egyetlen mexikói, aki elnyerte a Pritzker Építészeti Díjat. Míg a legtöbb modernista szilárdan a logikán alapuló tervezési filozófiát követte, tudatában volt más tervezési szempontoknak, amelyek a korszakban néha elveszettnek tűntek. “Riasztó arányban” – idézve őt – “a következő szavak tűntek el az építészeti kiadványokból: szépség, inspiráció, varázslat, de a nyugalom, a titokzatosság, a csend, a magány, a meghökkenés is. Mindezek szeretetteljes otthonra találtak a lelkemben”.

Íme Luis Barragán öt gyönyörű épülete

CASA ESTUDIO

Mint sok építész otthona, Barragán műterme is olyan helyként szolgált, ahol kipróbálhatta a térrel és a tervezéssel kapcsolatos elképzeléseit. A kívülről viszonylag egyszerű Casa Estudio Luis Barragán belső tere tökéletesen tükrözi az építész egyedi stílusát. A ház Miguel Hidalgo Tacubaya negyedében található, és 1948-ban épült, miközben az építész a Jardines del Pedregal építésén dolgozott. Az UNESCO 2004-ben a világörökség részévé nyilvánította.

CUADRA SAN CRISTÓBAL

A Cuadra San Cristóbal Barragán egyik legikonikusabb terve. A Mexikóvároshoz közeli Los Clubes projektjében található magánbirtok az építész munkásságát meghatározó merész színekkel rendelkezik. A ház programja utal a környék korábban vidéki környezetére, a nagyméretű otthon mellett egy nagy úszómedencével, szökőkúttal, istállókkal és kertekkel.

Az otthon formája viszonylag egyszerű. A végig használt színek inspirálták a kritikusokat, hogy az otthont “érzelmi építészetnek” nevezzék. Ez magában foglalja a rózsaszín, lila, mályva és más élénk színek palettáját, amelyeket földesebb tónusokkal használnak.

FUENTE DE LOS AMANTES

A szintén Los Clubesban található Fuente de los Amantes, vagyis a Szerelmesek szökőkútja gyakran Barragán legszebb tájépítészeti projektjének számít. Bár egy nagyobb terv része, azért fontos, hogy felkerüljön a listánkra, mert Barragán nemcsak építész volt, hanem tájépítészként és szobrászként is tevékenykedett.

A projektet úgy képzelte el, mint egy olyan helyet, ahol a szerelmesek elmélkedhetnek, a lovasok pedig összekapcsolódhatnak a lovaikkal, miközben elhaladnak a klubban lévő szökőkút mellett. A szökőkút falai természetesen az építész által kedvelt földszínek és a rózsaszín tónusaiban pompáznak.

TORRES DE SATÉLITE

Barragán gyakran elkalandozott az építészettől a szobrászat felé. A Torres de Satélite-ban Jesus Reyes Ferreira festővel és Mathias Goeritz szobrásszal dolgozott együtt. A projekt Mario Pani-tól érkezett Barragánhoz, aki az új város főtervén dolgozott, és azt javasolta Barragánnak, hogy tervezzen egy nagyszabású szimbólumot a terület fő bejárati útjára. A tornyok Cuidad Satélite modernizációját és újjászületését szimbolizálják.

Eredetileg hét tornyot terveztek. A költségvetési megszorítások és a befektetőkkel kapcsolatos problémák után azonban csak öt torony készült el. A tornyok eredeti színe fehér, sárga és okkersárga volt, de az évek során különböző stílusban átfestették őket. Ma négy különböző színű torony van – egy piros, egy kék, egy sárga és két fehér.

CASA GILARDI

Pancho Gilardinak és Martin Luque-nak köszönhetően Barragán egy újabb nagyszerű művel állt elő. Az építész 80 éves volt, és 1976-ban már nyugdíjba vonult, amikor a megrendelők megkeresték a projekttel kapcsolatban. Barragán úgy döntött, hogy mégis elvállalja a megbízást, és egy családi házzá alakítható agglegénylakást készített. Ez volt az utolsó projekt, amelyet az építész halála előtt befejezésig felügyelt.

A projekt középpontjában egy öreg jakarandafa áll, amely a Casa Gilardi jelképévé vált. Barragán szándéka volt, hogy megőrizze a fát, és az új otthon központi elemévé tegye. A fa része az új tájképnek ugyanabban az udvarban és a birtokon található nagy medencében. Rózsaszín, lila, kék, sárga és más élénk színekkel borítják a nagy falakat, a fehér falak pedig vizuális reliefként szolgálnak.

Forrás: www.mymodernmet.com