Zöld út a jövőbe

2009-09-09 14:12

2024-es friss kedvezményes árak TÍPUSTERVEK LÁTVÁNYTERVEK MODULHÁZ TERVEK

A nyáron jelent meg Daniel Goleman: Zöld út a jövőbe, a tudatos vásárlás mindent megváltoztat című könyve, a nyitott könyvműhely gondozásában. (www.nyitottkonyv.hu) Goleman, aki több világhírű bestseller szerzője, kinek Társas intelligencia című könyvét az USA számos középiskolájában és egyetemén tananyagként oktatják, most az ökológiai intelligenciát hívja segítségül, mely szerinte lehetővé teszi, hogy egy élhető világot teremtsünk, melynek segítségével az ember harmonikus, hosszú távú fennmaradására épülő kapcsolatba kerülhet környezetével.

Golemann a „zöld építkezésről” írja:
„Az építőiparban egy hosszú folyamat végén tartunk, amikor – a profit maximalizálásának érdekében – egy épület létrehozásának költségeit tervezői a lehető legminimálisabbra szorítják vissza, az építtetők, üzletkötők, mérnökök és más szakemberek pedig versenyben állnak a megadott rögzített költségvetésből való részesedésért. Ez a rendszer támogatja az ügyeskedőket, akik költségeiket egymással versenyezve, minél alacsonyabbra igyekeznek levinni a magasabb nyereség érdekében. Így például a klímaberendezést beépítő alvállalkozónak egy ilyen rendszerben minden oka megvan rá, hogy azt a legolcsóbb áron elérhető készüléket használja, amelyik még megfelel az építési elvárásoknak; ugyanakkor kevés érdeklődést fog mutatni azon magasabb költségű készülékek iránt, amelyek a lakók – tehát a valódi fogyasztók – számára hosszú távon energia – és pénztakarékosak lennének.

Ez a kereskedelmi fejlődés árnyékában kialakult rendszer a lakók (és esetenként épülettulajdonosok) tudta nélkül működött, akik viszont kénytelenek voltak elviselni a magasabb költségeket. A kulcsinformációk az építési árajánlatok rejtett paragrafusaiban bújtak meg, ugyanakkor az ezek alapján meghozott döntések egy épület teljes élettartama alatt érintették az ott lakókat. Ez a példa a piaci információs aszimmetria klasszikus esete.

Az elkészült épületek ökológiai hátrányai elsőként a LEED rendszerben (Leadership in Energy and Environment Design) tűntek fel, amely azóta a zöld építkezés legfontosabb standardjává vált. Segítségével az épületek tulajdonosait, és a lakókat figyelmeztetik a belső szennyeződés veszélyeire, és kedvezőbb alternatívákkal ismerkedhetnek meg; tájékozódhatnak az olcsó fűtés és légkondicionálás magas működési költségeiről, továbbá az újszerű tervezési eljárásokról és épületanyagokról. A LEED standardok ökológiai transzparenciát teremtenek azokon a területeken, ahol ez korábban ez nem volt jellemző. A LEED információs szimmetriát hoz létre azáltal, hogy feltárja az adott épület használói és tulajdonosai előtt a hagyományos technikák rejtett költségeit, és megteremti az erényesség körét, amelynek hatására jobb piaci alternatívák nyílhatnak meg.

Az Egyesült Államok építőiparában termelődik az üvegházhatást okozó káros gázok mintegy harmada és az energiafogyasztás kétharmada is ehhez az iparághoz kapcsolódik. A korábbi időszakokból visszamaradt tégla és habarcsemlékművek egy fontos, közvetlen utat nyitnak meg az ingatlanszektor „zölddé válásának” irányába. A régi épületek LEED mércéknek megfelelő átalakításával egyszerűen változtathatunk a környezetünkre gyakorolt káros hatásokon. Ennek az ára, pedig közvetlenül megtérül a csökkenő energiaköltségeknek köszönhetően.
A Zöld Építőipari Tanács (Green Building Council) – a LEED program irányítója – adatai szerint a régi épületeket átalakító tulajdonosainak kiadásai két-három év alatt megtérülnek. Csodával határos módon nagyobb, ingatlannal foglalkozó cégek – például a Citigroup vagy a vagyonkezelő Cushman & Wakefield – is csatlakoztak a mozgalomhoz. Az alacsonyabb számlaköltségeken túl az egyéb fix költségek – például a takarítás kiadásai – szintén csökkenhetnek, valamint egészségesebbé válik a házak levegője nem is beszélve a komfortszint emelkedéséről, a házban dolgozók egészségéről és produktivitásának növekedéséről.

A LEED mozgalmat elindító kis munkacsoport már kezdettől átlátta, hogy mely piaci erők indíthatják el ezt a döntő változást. „A piacra alapozó transzformáció volt az alapötlet – emlékszik vissza Jim Hartzfeld, a Zöld Építőipari Tanácsalapító tagja. – Beláttuk, hogy a piac önkéntes válaszai, melyeket az a felismerés hoz létre, hogy az építkezésnek vannak a jelenleginél jobb módszerei, és mindnyájunk érdekében áll, hogy ezeket használni is tudjuk,, mert sokkal erősebb hatást gyakorolnak bármely kényszerű szabályozásnál.” (Jim Harzfeld Peter Sengét idézi: The Nescessarry Revolution, New York, Douleday Currncy, 2008; 21.)

Keresse a "Kp Sales House Kft" ügyfélreferenseit az alábbi elérhetőségeken:

A telefonszámok csak hétköznap 8-17 óráig, szombaton 9-13 óráig érhetőek el

A piaci következmények intenzívek voltak a LEED bevezetésének idején, 2000-ben világszerte 635 épület felelt meg a standardoknak. Hét évvel később, már 12 millió épület tervezésénél alkalmazták. A kereskedelmi forgalomban lévő ingatlanoknál a LEED normarendszer rohamosan terjedt, és a piaci kereslet növekedésével párhuzamosan a kínálat is változott. Az építőipar az újítás fájdalmas hullámaival küzd, és eközben olyan technológiákat keres, amelyek egyre több elvárásnak képesek megfelelni: az energiatermelésre alkalmas épületfelszíni napenergia elemektől a geotermikus fűtési és hűtési rendszerekig, amelyek kihasználják akár a föld alatti, néhány méternyi mélységben állandó hőmérsékleti hatások előnyeit is. Az ipari tervezők olyan „élő épületek” eljövendő nemzedékét prognosztizálják, amelyek gyakorlatilag a természet tartozékai lesznek, például tiszta vizet és energiát termelnek majd – többet, mint a saját felhasználásuk. Az erényesség köre rohamosan bővül… Rendkívül nagy erő sodor minket a társadalmi tudatosság irányába.
A stratégia más szektorokra is kiterjedhet. Ezt bizonyítja Jonathan Rose esete is: „Építési vállalkozóként az én felelősségem, hogy olyan építési anyagot válasszak, amelynek a lehető legegészségesebb háttértörténete van. A tervezés és az anyagválasztás egyaránt piaci üzenetet hordoz. Amint a zöld építési mozgalom – létszámát és kiterjedését tekintve – egyre növekedett, az előállítók és a beszállítók részéről egyaránt intenzív jelzések érkeztek a környezetbarát anyagok használatának igényéről. Mindez kis, újító szellemű vállalkozásokkal kezdődött, de gyorsan terjed, hiszen ma már a Fortune 500 cégei és az intézményi befektetők is egészségesebb, zöldebb termékeket keresnek.”
Rose és rajta kívül mások is a kollektív cselekvés erejét abban a létrehozott piaci nyomásban látják, amely a beszállítókat alapanyagaik fejlesztésére ösztönzi. Úgy vélik, eljön majd az idő, amikor a legnagyobb ingatlancég-tulajdonosok is elvégzik a szükséges átalakításokat. Arra számít, hogy az óriási, dollármilliók felett rendelkező nyugdíjalapok is előbb-útóbb elfogadják a szőnyegek, a világítási eszközök és más elhasználódó épületkellékek megújításának szükségességét, aminek hatására a későbbiekben náluk is folyamatos fejlesztésekre kerülhet sor.

„Ha már képesek vagyunk befolyásolni egy adott ipari rendszer kulcspontjait, a többi jön magától – véli Gregory Norris ipari ökológus. – A vezetés képes számításokat végezni: ha a környezetvédelmi haszon eléri ezt az adott küszöböt, a piaci részesedés változása is ezzel együtt fog alakulni. Minél inkább vállalkozunk új anyagok alkalmazására, annál inkább javulnak majd eladási mutatóink, feltéve, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a vásárlók kritikus elvárásaihoz. Ezáltal a cégek olyan konkrét ösztönző erőhöz jutnak, amely indokolttá teszi környezetvédelmi fejlesztési kiadásaikat.”

A múltban egyes elkötelezett aktivista csoportok – melyeket az őserdők megóvásától, az embertelen munkakörülmények megszüntetéséig sokféle hasznos ügy foglalkoztatott – az egyes kormányoknál a saját ügyüknek megfelelő szabályozásokért lobbiztak. Az újabb időkben, közülük sokan taktikát váltottak, és mára inkább a vásárlókat ösztönzik az őket negatívan érintő termékek bojkottálására. A stratégia lényege a kollektív fogyasztói cselekvés támogatása – vagy az ezzel való fenyegetőzés – és a piacikon a saját értékrendnek megfelelő változás elérése. Az effajta marketingstratégia sokkal hatékonyabb és gyorsabb lehet, mint a szabályozás. Párhuzamosan hat azzal a piaci nyomással. amelyet intézményi beszerző is alkalmaz.
Dara O’Rourke abban bízik, hogy a legjobb technológiákat bemutató GoodGuide is hatalmas erő lesz, amely a piacok változtatása által a termelőket folyamatosan arra ösztönzi majd, hogy fejlesztést végezzenek. A változtatás igénye azonban másként is felébreszthető; mozgathatják etikai aggályok és elköteleződések, a társadalmi felelősségtudat; sőt akár egy adott termék márkanevének, presztízsének védelme is. A hatvanas évek szlogenje, a „hatalmat az embereknek” új erőre kap, és képessé teszi a vállalkozókat arra, hogy népszerűsítsék a zöldebb, tisztább és humánusabb termékeket.

A radikális transzparencia azt ígéri: olyan piaci mechanizmus jöhet létre, amely a vásárlói döntések következményeit teszi mérlegre. Valamennyi egyéni vásárlás úgy tekinthető, mint a vásárolt árura leadott szavazat, ami más szavazatokkal összeadódik, s amint a gyártók reagálnak, és fejlesztéseket kezdeményeznek a kívánt irányokban, a vásárlókat a hatékonyság érzése tölti el: döntéseik számítanak.

„Azzal is érvelhetnénk, hogy egy üvegnyi tésztaszósz megvásárlásának igen csekély a hatása. Ha azonban az adott márkára vonatkozó összhatásokat nézzük, látjuk, hogy azt egyéni döntések milliói befolyásolják – mondja Norris. – Ha tehát van jobb választásunk az adott terméknél, az már egy szavazat; és minden szavazat számít. Ha azt gondoljuk, hogy nem fontos, amit vásárlunk, az azt jelenti, hogy például a politikai szavazatunk értékét is kétségbe vonjuk. Az ipari gépezetet a vásárlás irányítja. A cégek ugyanis így gondolkoznak: amíg a vásárlónak nem számít valami, addig nekünk sem.”