Veszprém építészeti városkalauz: Magyarország egyik legrégebbi városának gazdag örökségének felfedezése

Bár kevésbé ismert, a magyarországi Veszprém az ország egyik legrégebbi és legjelentősebb városa. A 2023-ra az Európai Unió Kulturális Fővárosává kinevezett Veszprém hosszú múltra tekint vissza, ami a fejlődő, de jól megőrzött építészeti emlékein keresztül is látható.

Valójában az egyik első figyelemre méltó megfigyelés, ahogy az ember végigsétál a város utcáin, az eklektikussága és a szórványosan felbukkanó, történelmileg különböző épületek rétegei. A stílusok és építészeti nyelvek különbözősége ellenére ezek együttesen mesélnek a megye történetéről, szellemi és politikai jelentőségéről. Gyalogosbarát utcái, számos parkja és köztere összeköti a veszprémi műemlékeket, ahogy az ember egy történelmi sétányba merül.

Pontosabban a város Várnegyede, amelyet a Veszprémi Vár Projekt keretében restaurálnak, és nyáron át nyitva áll a látogatók előtt, a magyar katolikus egyház bölcsője. Az 1000-es évek körül a város volt a magyar államalapítás és az önálló magyar egyház érseki székhelyének egyik csomópontja. A megye növekedése és fejlődése megjelenik a kerület székesegyházaiban, templomaiban és kulturális épületeiben.

A túlnyomórészt klasszicista és barokk stílusú műemlékek harmonikus arányokat, valamint néhány elegáns díszítést és műalkotást mutatnak. Ez utóbbiak a Várnegyed főbejáratán és utcáján keresztül, vagy a nemrég felújított kerteken és zöld ösvényeken keresztül érhetők el, amelyek a nyugalom és a tisztelet érzését segítik elő.

A várnegyed emelkedett és szellemileg magával ragadó környezetéből az építészet kedvelői kiszúrhatják a város néhány kulcsfontosságú épületét, legyenek azok klasszikus, barokk, szecessziós vagy modern stílusúak. Mindezek együtt alkotják ezt a szokatlanul bájos és magával ragadó faliszőnyeget.

Körmendy-ház

Építtette: Körmendy Imre, 1701 -1725

A Körmendy-ház sziklás domb szélén elhelyezkedő telkét a völgy felől támfalakkal erősítették meg. Bár kicsi, kiegyensúlyozott arányai, szimmetrikus homlokzata, velencei ablakai és díszes oszlopai révén tükrözi a korabeli klasszikus építészeti elképzelések egy részét. Miután korábban az 1950-es években egyetemi kollégiumként, a 70-es években pedig világi felsőoktatási intézményi épületként hasznosították újra, most a felújítások kiállításának központja, ahol a látogatók megismerhetik a várnegyed építészettörténetét.

Szent Mihály katedrális

Építész: Esterházy Imre püspök, 10-18. század

A várhegy legmagasabb pontján álló Szent Mihály-székesegyház a kerület történelmileg és vallási szempontból legjelentősebb helyszíne. A számos felújítás ellenére az épület végleges átalakítása arra törekszik, hogy minden korszakból megőrizzen néhány elemet. Az eredetileg a középkorban (1030-1040) épült, majd a fosztogatást és pusztulást követően a főszékesegyházat a 20. század elején historizáló stílusban, néhány neoromán és neogótikus jellegzetességgel együtt újították fel.

A 20 emeletes épület

Építész: Márton István, 1975

Bár látszólag egyszerű, ez a modern épület a város egyik ikonikus műemlékévé vált. A köznyelvben 20 emeletesnek nevezett épület azért vált ismertté, mert a 70-es és 80-as években ez volt a megye legmagasabb modern épülete. Vegyes használatú épület, amely kereskedelmi és lakóépületként szolgált, valamint a Veszprém városi televízió is használta. Márton és munkatársai által kifejlesztett SKARNE rendszer alkalmazásával a tervezés egy belső nagyméretű paneles zsaluzatból, egy monolit vasbeton magból állt, amelyet egy előregyártott betonvázakból készült 3 méteres fesztávolságú fesztáv vett körül.

Biró-Giczey-ház

Építész: Giczey István, 1772

A Biró-Giczey-ház jelenleg a várnegyed székhelye. A késő barokk stílusú műemlék két korábbi épület összevonásával jött létre, így alakítva ki U alakját. Az egyes egységek változatos karakterisztikája és az építési módok különbözősége egyedi dinamizmust sugall. A látogatókat különösen a nagyterem falain látható kert- és tájképi, valamint mitológiai ábrázolások ragadnák meg.

Érseki palota

Építész: Fellner Jakab tatai építész, 1776-ban épült újjá

A város egyik legterjedelmesebb és legmegkülönböztetőbb műemlékeként az Érseki Palota a várnegyed közepén húzódik. A késő barokk palota Cour d’honneur elrendezése révén jellegzetes alaprajzzal rendelkezik. Az impozáns építményen keresztül a nagyság tükröződik, azonban befejezése és díszítő nyelve meglehetősen kecses és aprólékos.

Szent István völgyhíd

Építész: II.Próder Ferenc, 1939

A város észak-nyugati részén található Szent István völgyhíd a Séd-patakon keresztül biztosít összeköttetést. A rácsos alátámasztású híd jellegzetes magyar vasbetonmunkát alkalmazott, és 185 méteres hosszával a legnagyobb betonhíd volt építésének idején.

Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara

Építész: Kiss István és Oltay Pál, 1973

A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara Veszprém belvárosának másik markáns modernista épülete egy szélesebb campus része, amely változatos stílusú épületekből áll. Bár csak egy 10 emeletes építményről van szó, elhelyezése, merészsége és a szalagablakok által nyújtott vonalvezetése miatt nagyobbnak és szélesebbnek, ezáltal impozánsabbnak tűnik.

Gizella-kápolna

Építész: Bertalan püspök, 13. század

A Gizella-kápolna atipikus elhelyezkedése ellenére az érseki palota és a prefektus háza között sajátos ritkaságnak számít. Kicsi, egyhajós, kétszintes gótikus kápolnáról van szó, amely alacsonyabb alaprajzzal rendelkezik, mint újabb környezete. Mivel szakrális státuszát a 18. század körül részben megszüntették, az 1930-as években, majd 1990-ben ismét restaurálni kellett. Régészeti értékét ma is őrzi, de korabeli bővítéssel.

A nagyprépost háza

Építész: Padányi Bíró Márton, 1741

A Nagyprépost-ház dinamikus és szépen díszített homlokzata révén kissé hangsúlyosabb barokk stílusú építészetet sugall. A várnegyed számos más épületéhez hasonlóan az inkább közigazgatási irodai funkciót betöltő ház korábban elpusztult, és 1901-ben kellett felújítani.

Petőfi Színház

Építész: Medgyaszay István, 1906

A Petőfi Színház egy utolsó híres nevezetesség, a szecesszió alapépülete, amely az organikus formák, az eltúlzott ívek és a természet ihlette díszítések művészi kombinációjával rendelkezik. A lágy ívek, a virágos díszítések és az ólomüveg ablakok az épület belső tereiben is visszaköszönnek.

Forrás: www.archdaily.com