Ultra-modern tűzoltóállomás Zaha Hadid tervezésében, a dekonstruktivizmus jegyében

Zaha Hadid Architects németországi Weil am Rheinben található Vitra tűzoltóállomás projektjét 1993-ban tervezte. A terv a dekonstruktivizmus stílusának megalapozásában kulcsszerepet játszott, és ma kiállítási és rendezvénytérként szolgál. Az állomás dinamikus formája Hadid korai festményeinek épített verziója, amelyek rendezetlen, dinamikus, “apró darabokra robbanó” formákat ábrázoltak, a dekonstruktivista stílusra jellemző mozgásérzékkel.

A dekonstruktivizmus a 20. század egyik legnagyobb hatású építészeti mozgalma. Legnagyobb képviselői közé tartoznak Eisenman, Koolhaas, Gehry, Hadid, Libeskind, és Tschumi & Prix.

A Vitra Fire Station épületében ez a mozgásérzet a betonból készült, lendületes síkokban ragadható meg, amelyek a környezet által kialakított ösvények mentén vágják át a helyszínt, amit az építészeti cég által készített rövid animáció is bemutat.

A szokatlanul keskeny, lejtős terek, amelyek ott jönnek létre, ahol ezek a síkok összeütköznek, a “feszültség” érzetét hivatottak kelteni, előrevetítve a hirtelen támadó tevékenységet, amely bármikor bekövetkezhet, ha az állomás riasztója megszólal.

“Ez az épület az éberség megőrzéséhez szükséges feszültség élénk kifejezése, hogy szükség esetén akcióba robbanhassunk” – mondta a Zaha Hadid Architects a projekt kapcsán.

A Vitra igazgatója, Rolf Fehlbaum 1990-ben rendelte meg az állomást, miután 1981-ben tűzvész pusztította el a Vitra Campus több mint felét, ami új főtervet tett szükségessé, egy külön tűzoltó- részlegnek. Az átalakítás során a campus a világ legnevesebb építészeinek, köztük a dekonstruktivizmus másik képviselőjének (Frank Gehrynek, aki a közeli Vitra Design Museumot tervezte) egy sor korai munkájának adott otthont. A tűzoltóállomás a campus délnyugati szélén helyezkedik el, ahol az út kanyarulatát követi két párhuzamos alakú formával, amelyek a szomszédos mezők és tájak lineáris mintái szerint szerveződnek.

“A meglévő gyárépületek végjegyeként fogant… inkább összekötő egységként, mint elszigetelt objektumként tervezték, inkább meghatározva, mint elfoglalva a teret” – magyarázta a stúdió.

Keletre egy barlangszerű garázstér található, amely egy teljesen üvegezett, acélvázas falat fog körbe. A garázs kijáratát egy tolófal alkotja, egy éles, geometrikus beton előtető alatt, amelyet vékony fémoszlopok csoportja támaszt alá, és amely felfelé emelkedik, az épületből kirohanó tűzoltóautók mozgására utalva.

Nyugatra egy kétszintes térfogat egy nagy ablakkal ellátott bejárati folyosót tartalmaz, amely mögött a tűzoltók öltözőhelyiségei találhatók. Fölötte egy konyhasarokkal ellátott pihenőszoba szögletes munkalappal és polcokkal, amelyek követik a falak geometriáját. ahelyett, hogy ajtókkal lezárt különálló helyiségekként kezelnék, a belső teret a terek áramló hálózataként képzelték el, az öltözőket pedig ívelt fémszekrények és küszöbök választják el, amelyeket ajtók helyett a terek szűkülése sugall.

E formai kompozíció tisztaságának megőrzése érdekében az állomáson a részleteket a lehető legkevesebbre csökkentették, és mellőzték a világítótesteket, az ajtó- és ablakkereteket, a padlóburkolatokat és a tetőszegélyeket. Míg bizonyos tereket hőszigeteléssel és fehér vakolattal láttak el a hő megtartása érdekében, addig a belső falak nagy részén szabadon hagyták a nyers betont. A mennyezet és padló mentén beágyazott fénycsíkok ismét a helyszínt átszelő vonalak koncepciójára utalnak, és a beton síkoknak izzó megjelenést kölcsönöznek.

Még a lépcsőház korlátját is, amely egy olyan üres térben helyezkedik el, ahol két forma keresztezi egymást, négy párhuzamos, különböző magasságú korlátként tervezték, amelyek biztosítják, hogy a lépcső felfelé ívelő, szögletes pályáját ne törjék meg a leszállóhelyek. Az épületet körülvevő járdán jelölt vonalak a tervezést megalapozó “lineáris mintákat” sugallják, és a tűzoltóautók különböző pozícióit és útvonalait hivatottak “koreografálni”.

Az állomást nagy elismerés fogadta, és dicsérték, hogy képes volt épített formába önteni azt, amit sokan csak “papírarchitektúrának” tekintettek Hadid festményein. Egy 2016-os interjúban Bjarke Ingels dán építész arról beszélt, milyen hatással volt rá, amikor először látta a Vitra tűzoltóállomást:

“Valahogy megtalálta a módját annak, hogy fizikai formában manifesztálja a lebegő elemek és ferde szögek lehetetlennek tűnő perspektíváit, amelyeket a fantázia [festményein] megörökített” – mondta Ingels.

Alig néhány évvel az állomás megnyitása után azonban a Vitra úgy döntött, hogy feloszlatja a külön tűzoltóságát, és a campus védelmének felelősségét a Weil és a Basel tűzoltóságokra ruházta át. A dekonstruktivizmus kritikusai számára a jelentések, amelyek szerint a tűzoltók állítólag nehezen használták az épületet, bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a stílus a formát helyezte előtérbe a funkcióval szemben. Ma a Vitra Design Múzeum továbbra is rendezvényekre és kisebb kiállításokra használja a tereket.

Forrás: www.dezeen.com