Több kultúra építészeti stílusai keverednek a los angeles-i villában

Venice Beachen, ez az építész otthona feltűnő kivétel a helyi vernakuláris stílusban. A szűk háromszög alakú telken elhelyezkedő ház számtalan nemzetközi hatásból merít, miközben Venice Beach-i házként hű marad helyi gyökereihez.

Az Oxford Avenue-n, az 1905-től az 1950-es évek közepéig közlekedő történelmi villamosvonal mentén, közvetlenül az Abbot Kinney Boulevard főútvonalának szomszédságában helyezkedik el, és Venice városnegyed ikonikus múltjára és jelenére utal.

Az elsősorban ipari anyagokból, például betonból, üvegből és nyers rézből épült épület szöges ellentétben áll a környéken burjánzó, 20. század eleji “Craftsman” bungalókkal, a század közepi ranch-stílusú és a háború utáni stukkóházakkal.

A tervezés nagy részét egy 2013-as iráni utazás inspirálta. Kashan városa híres nagyszabású, bonyolult pincékkel rendelkező villáiról. Minden ház alagsorában van egy helyiség, amelyet télen hóval töltenek meg. Ez még nyáron sem olvadna el, így ez lenne a hűtőszekrényük. Minden házban van egy vizes-installáció a süllyesztett udvaron, hogy hűsítse a szellő. A Londonon keresztül hazafelé vezető úton egy másik inspiráció a sorházak lettek. Szinte mindegyiknek van pincéje, és egy kis rés a járda és a ház között, meg egy kis híd. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy a fényt lehozza az alagsorban lévő néhány ablakba, elképesztő térkihasználás, amit Kaliforniában ritkán látni.

Az M Royce Architecture által tervezett és kivitelezett Oxford Triangle House kialakításához a közterületi járda és az épület között teret faragtak ki. A föld felett minden a lábnyom maximalizálásáról szólt, majd a föld alatt a tér keveredett a természetes fény és az óceáni szellő lehúzásával.

A ház homlokzata teljesen kinyitható, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a kaliforniai klímából. A 3 láb mélyre süllyesztett földszintet (ahol a nappali és a konyha található) lombok veszik körül, magas zöld falat hozva létre, amely a magánélet érzetét nyújtja, annak ellenére, hogy a telek három oldalán utcák húzódnak. A ház íve körül kanyargó és a padlóval egy szintben lévő végtelen medence további nyugalmat áraszt. A medencéből a víz az alagsori szintre zuhan, költői módon összekötve a két szintet.

A részletek megismétlik az építészet és a természet közötti általános párbeszédet. A főlépcsőt kísérő acélkorlátokat hagyták természetesen rozsdásodni és patinásodni, a fő fürdőszobában a füstös vakolatú falak hasonló színűek, a külső betont és a rezet pedig szándékosan hagyták az időjárásnak és az öregedésnek.

Forrás: www.archdaily.com