A döngölt földből épült Mylos Hotel belsőépítészetét mediterrán mítoszok ihlették

A korzikai Cargèse falucska fölött, ahol a görög múlt és a mediterrán táj összefonódik, egy különleges szálloda született. 

A Mylos Hotel nemcsak helyszínében, hanem hangulatában is visszanyúl a földhöz, a mitológiához és az emberi kéz alkotta formákhoz. A belsőépítész Dorothée Meilichzon legújabb munkája egyszerre nyers és költői. Az építészet az Orma Architettura munkája.

Bár a Mylos Hotel hivatalosan Franciaországhoz tartozik, Cargèse falu történelme szorosan kötődik a 17. században ide menekült görög közösséghez. E kettős identitás képezi Meilichzon koncepciójának alapját, amelyben a mediterrán mitológia, a korzikai föld színei és a görög építészeti motívumok egyszerre jelennek meg.

Az épületet a helyszínen kitermelt talajból építették, így természetes módon olvad bele a tájba, földszínű homlokzata szinte egy a hegyoldallal. Ezt az anyagszerűséget a belső tér is őrzi: a falakat hol nyersen hagyták, hol tapintható mészvakolattal borították, miközben vörös, zöld és kék akcentusfalak gondoskodnak a dinamikáról.

A Mylos belsőépítészeti világa nem egy szokványos hotel kényelmét ígéri, hanem érzéki élményt. Meilichzon szerint „a szobák ásványi hatásúak és texturáltak – néhol a sziklák is kibukkannak”. A terekben minden a kézzel készült, organikus, tapintható formákról szól. A fürdőszobák félhold alakú kivágásai, az amforafüleket idéző faasztalok vagy az íves fülkék mind a természetes formavilágot idézik.

A recepción egy monolitikus kőpult várja az érkezőket, díszítését a görög jón oszlopok spirálmintája inspirálta. Vele szemben fülkeszerű beépített polcok húzódnak, mint barlangfalak mélyedései – egyszerre funkcionálisak és költőiek.

A szobákban fekete részletek jelennek meg – a tükrök felett, a betonpadlón, a fejtámlákon –, amelyek Meilichzon szerint a korzikai pásztorkalapok világát idézik. A színek tehát nem dekorációként működnek, hanem érzelmi és történeti kontextust hordoznak – akárcsak a görög oszlopokra emlékeztető éjjeliszekrények vagy a hullámos, szabálytalan formájú étteremajtó, amely úgy nyílik, mintha egy barlang bejárata tárulna fel.

A szálloda mediterrán étterme, a Teos, a dizájn folytatása: íves falak, kőpadok, fülkeszerű boxok jellemzik. A természetet idéző anyagok – ausztrál fa, vörösfenyő, gyapjú, kő, beton, mész és föld – nemcsak látványban, hanem tapintásban is megidézik a környezetet.

A belsőépítész célja az volt, hogy a vendégek ne egy hotelszobában, hanem egy mediterrán történetben érezzék magukat. Minden ív, textúra, szín vagy anyag egyfajta asszociációs kapu – a görög múlt, a korzikai föld, a tenger, a szél, a maquis cserjések világa.

Forrás: www.dezeen.com