Stratégiák és eszközök a fenntartható átmenethez

Ahogy az éghajlatváltozás jelentette kihívások száma és intenzitása növekszik, úgy nő az igény arra, hogy olyan fenntartható építési gyakorlatokat találjunk, amelyek inkább kapcsolódnak az ökoszisztémákhoz és a megélhetéshez, mintsem károsítják azokat.

Bár az innováció keresése során gyakran figyelmen kívül hagyják, a népi építészet válaszokat kínálhat a kortárs kérdésekre. Ez a fajta építészet nem csak a könnyen hozzáférhető, helyben beszerzett anyagokra támaszkodik, hanem a helyi körülményekre vonatkozó helyi ismeretekre is, mint például a napfény iránya, a széljárás, a szellőzési igények és az anyagok időbeli viselkedése. Dr. Sandra Piesik, a 3 ideas igazgatója és építésze, valamint a HABITAT Coalition alapítója legújabb könyvében, a “Habitat: Építészet a változó éghajlatra” című könyvében.

A könyv számos stratégiát és eszközt mutat be a fenntartható átmenet lehetővé tételére. A stratégia a bolygó különböző ökológiai élőhelyeinek felismerésén és a megfelelő ökoszisztéma-alapú megközelítések megtalálásán alapul. A bolygó öt ökoszisztémája a Köppen-Geiger-féle éghajlati besorolás szerint a trópusi, a száraz, a mérsékelt égövi, a kontinentális és a sarki éghajlati övezet. Az egyes területek sajátos feltételeihez alkalmazkodva a regionális gazdaságok megerősíthetik pozíciójukat, és a helyi anyagok és mezőgazdasági melléktermékek hasznosításából tőkét kovácsolhatnak a fenntartható kis- és középvállalkozások létrehozásához.

A természetalapú iparosítás olyan koncepció, amelynek célja a természeti erőforrások hosszú távú gazdasági növekedés érdekében történő felhasználása, amely az ökoszisztémák egyensúlyának megbontása nélkül teremt lehetőséget a befogadásra és a növekedésre. A természeti erőforrások és a gazdaság más ágazatai közötti kapcsolat erősítésével a fejlődő régiók kihasználhatják mind a helyi anyagaikat, mind a regionális értékláncokat. Ez a stratégia az őshonos tudás és az innováció együttműködését jelenti, helyi és fenntartható megoldásokkal válaszolva a kortárs igényekre, és ezáltal megerősítve a közösségeket.

A stratégia másik eleme az őslakosok történelmi szerepének elismerése az ökoszisztémák védelmében. Miközben a tudományos alapú partnerségek erősíthetik a helyi közösségek technikai képességeit, fontos a hagyományos kézművesség és tudás megőrzésének elősegítése is. Az együttműködés révén ezek a partnerségek holisztikus, önfenntartó regionális modellek létrehozását szimulálják, és lehetőséget teremtenek a növekedésre és az ellenálló képességre.

“Ami itt bemutatásra kerül, az egy időszerű és sürgős történet arról, hogy az emberiség képes építészetet létrehozni anélkül, hogy veszélyeztetné az ökoszisztémák egyensúlyát, amelytől az emberi élet függ.”

A könyv többéves szakkutatás csúcspontja, amelyhez a legkülönbözőbb tudományágak vezető szakértőinek nemzetközi csoportja járult hozzá. Az anyag az öt fő éghajlati övezet szerint van rendszerezve: sarkvidéki, mérsékelt égövi, sivatagi és kontinentális. Minden egyes terület esetében kiemeli, hogy az emberek és kultúrák hogyan alkalmazkodtak a környezetükhöz, és hogyan használták ki a legjobban az őshonos anyagokat és építési technikákat. A könyvben bemutatott kontextuális esszék azt is hangsúlyozzák, hogy a kézművességet és a helyi tudást meg kell őrizni, és fontos inspirációs forrásként kell újra felhasználni az ellenállóbb jövő építésére irányuló erőfeszítések során.

Forrás: www.archdaily.com