Hogyan lehet maximálisan kihasználni a nagy belmagasságot

A mennyezetmagasság erősen befolyásolja, hogy miként látunk egy teret. Gyakran a helyi építési szabályzatok határozzák meg a mennyezet magasságának alsó határátt, amelyeket úgy számítanak ki, hogy biztosítsák a megfelelő életminőséget az adott helyiségben. A mennyezetek pontos magasságát azonban gyakran az épületet alkotó egyéb anyagok méretei is befolyásolják.

A városok sűrűsödésével a jövedelmezőség növelésére jellemző, hogy a vállalkozók minimális mennyezetmagassággal terveznek házakat és irodákat, csökkentve az építési költségeket. Ezzel ellentétben a régebbi szerkezeteknél magasabb mennyezetek figyelhetők meg, amelyek általában nagyobb tervezési szabadságot adnak. De hogyan tudják az építészek a legtöbbet kihozni ezekből a terekből?

A mennyezet magasságára nehéz pontos és egyetemes minimum értéket meghatározni. Legalább 2,40 méter általában az elterjedt, és a legtöbb ajtó magassága 2,10 m. Ha a mennyezet 2,70 méter vagy annál magasabb, az már tekinthető magasabbnak a megszokottnál. Ha meghaladják a 4,50 métert, a mennyezet magassága dupla. A régebben épült szerkezetekben sokkal gyakoribb a nagy belmagasság.

A nagy belmagasság a tágasság érzetét kelti a hétköznapi helyiségekben. Ezenkívül több helyet biztosítanak a dekoráció számára, és általában jobb a természetes megvilágításuk és szellőzésük. A térben lévő extra levegőmennyiség azonban megnehezítheti a helyiség fűtését és hűtését. Tehát a nagy belmagasság számo előnnyel jár, amennyiben az gondosan van megtervezve.

A nagy belmagasságú terek szemléltetésére tökéletes példa a fenti képen látható projekt, mely Ricardo Bofill spanyol építész lakóhelye és irodája, egy régi cementgyárban, Barcelona külvárosában.

• 

• 

Számos olyan tervezőeszköz létezik, amelyek segíthetik az építészeket a nagy belmagasság maximális kihasználásában. A leggyakoribb megoldás egy félemelet, vagy galériaszint beépítése. Ez a manapság népszerű loft- apartmanokban kifejezetten jellemző, mely kiterjeszti az alapterületet, lehetőséget adva egy plusz hálószoba, dolgozóterület, vagy bármilyen funkcionális helyiség hozzáadására. Erre a célra általában könnyű fa- és acélszerkezeteket használnak. A fenti képen látható Zooco Estudio- Daria éttermében például a konyha fölé építettek egy félemeletet, amely nagyban megnövelte a vendéglátóhelyiség férőhelyét.

• 

• 

Az AL BORDE projektje egy még radikálisabb módon használta ki a vertikális teret, három különálló, kapcsolódó magasföldszintet létrehozva.

• 

A magasabb függőleges felület több tárolóhelyet is jelent. A fent látható São Paulo-i régi kúriában az építész kihasználta a padló és a mennyezet közötti nagy teret, és egyedileg nagy zárt szekrényeket tervezett tárolásra.

A vízszintes polcok a tér vizuális “kiegyensúlyozásának” funkcióját is elláthatják. Ezt alkalmazták a Formafatal építészei a Gran Fierro argentin étterem projektjükben, ahol a bár hátulján található italpolc tölti be ezt a szerepet.

Nem minden esetben szükséges a nagy belmagasságot funcionálisan kihasználni. Ebben a barcelonai projektben az építészekúgy szándékosan szabadon hagyták a teret, kiemelve a fagerendák és az eredeti kőfal esztétikáját, mellyel kontrasztosan a tér közepén egy tiszta fehér “geometriai kocka” tartalmazza a konyhát és a fürdőszobát.

• 

• 

A fent látható projekt során egy régi kínai gyárat alakítottak irodahelyiséggé, 6 méteres belmagassággal. A tér kitöltésére az építészek egy hatalmas dekoratív installációt függesztettek fel a lépcsőfeljáró fölé, mely követi a lépcső vonalát.

A Felipe Hess Arquitetos által tervezett São Paulo-i éttermem projektjében a fészerszerű épület magas mennyezetét függesztett, rácsos világítással egyensúlyozták ki, barátságos légkört teremtve az asztaloknál, és nyugodt minőségű munkakörnyezetet biztosítva a szakácsok számára a központi szigeten.

Forrás: www.archdaily.com