Az idei Serpentine Pavilon installáció megnyitja a teret a természet felé

A Serpentine Pavilion a világ egyik legismertebb és legizgalmasabb ideiglenes építészeti projektje, amelyet évente rendeznek meg Londonban, a Kensington Gardensben, a Serpentine Gallery mellett. 2000 óta minden évben felkérnek egy nemzetközileg elismert, de az Egyesült Királyságban korábban még nem épített építészt, hogy tervezzen egy ideiglenes pavilont a galéria mellé.

Az idei évben, mint ahogyan azt korábban megírtuk, a bangladesi építész, Marina Tabassum mutatta be installációját, amely a „fény, levegő és természet” ünnepeként született meg London szívében.

Az A Capsule in Time névre keresztelt installáció négy boltíves faszerkezetből áll, amelyek félkapszula-formában helyezkednek el egy központi udvar körül. A létesítmény részben fedett, ám számos nyitott résszel és áttetsző panelekkel rendelkezik, így a természetes fény és a levegő szabadon áramolhat át rajta.

„Ezzel a térrel az egész nyarat szeretnénk megünnepelni – egy olyan időszakot, amikor a közösség együtt lehet” – nyilatkozta az építész a Dezeen építészeti magazinnak. „A formavilágot a kapszula inspirálta, de a köztes rések lehetővé teszik, hogy a park szinte belépjen a szerkezetbe.”

A június 6-tól október végéig látogatható ideiglenes pavilont úgy tervezték, hogy az eseménysorozat után másodlagos funkcióban – például könyvtárként – tovább élhessen. Ennek megfelelően minden eleme könnyen szétszerelhető, a szerkezet ragasztott rétegelt fa (glulam) keretekből áll.

A faszerkezetet áttetsző, acélvázas polikarbonát panelek borítják, amelyek déli-ázsiai ünnepi sátrakra, úgynevezett shamiyana-kra utalnak. Ezeket hagyományosan textil borítja, és szűrt fényt engednek be – ezt az érzést fordította le kortárs építészeti nyelvre a tervező. A pavilon „lelke” a központi belső udvar, amely nemcsak főbejáratként funkcionál, hanem egy Ginkgo-fát is magában foglal, amely szimbolikus kapcsolatot teremt a közeli Serpentine Gallery harangtornyával.

A belső tér 4,8 méter magas, rugalmasan használható tér, amelyet beépített könyvespolcok szegélyeznek – ezek egyben ülőfelületként is szolgálnak. A pavilon déli oldalán egy kávézó is helyet kapott. A szerkezet egyes elemei mozgathatók és egymással összekapcsolhatók, így különböző eseményekhez igazítható a tér: akár egyetlen, zárt egységgé is alakítható.

Marina Tabassum reméli, hogy a pavilon nemcsak építészeti érdekességként, hanem közösségi térként is funkcionál majd: „A célom az, hogy az emberek idejöjjenek, élvezzék a teret, és közösen éljenek meg eseményeket, akár a különbözőségeik ellenére is.”

Forrás: www.dezeen.com