Nem lesz szocpol, de lesz más helyette

A szakemberek szerint az egyik első lépésként lenne szükséges a támogatás mögötti intézményrendszer stabilitásának megteremtése.

Az előtakarékosság ösztönzése, pénzbeli juttatás és adókedvezmény, sokrétű bérlakás-program, valamit a lakhatás támogatása a cafetéria-rendszerben. Ezekre helyezné a fő hangsúlyt egy új rendszerben a Népesedési Kerekasztal otthonteremtéssel és lakhatással foglalkozó munkacsoportja, amely szerint az államnak le kell mondania a lakástámogatási rendszerben betöltött alapvető finaszírozó szerepéről.

A gyermekvállalás egyik legfontosabb sarokköve az otthonteremtés, a lakhatás támogatása, ezért is foglalkozik a Népesedési Kerekasztalon belül külön munkacsoport a kérdéssel. A Magyar Tudományos Akadémia szervezésében létrejött kerekasztal célja olyan koncepciók kidolgozása, amelyek segíthetik a tervezett gyermekek megszületését.

A most bemutatott elképzelés pedig jócskán eltér a korábban élő rendszerektől, mivel a lakhatást elsősorban indirekt – adókedvezmény-alapú – módszerekkel és az öngondoskodást ösztönző támogatásokon keresztül segítenék. A munkacsoport alapelveit bemutatva Nagy Ernő és Ferencz Iván – akik a munkacsoport elnökét, Gergely Károlyt, a Fundamenta Lakáskassza vezérigazgatóját képviselték -, elmondták, mivel az állam jelenlegi gazdasági helyzetében nem tudja felvállalni egy komplett rendszer finanszírozását, ezért inkább ösztönzőként, kezdeményezőként kellene fellépnie.

Ferencz Iván szerint szét kell választani a szociális és a piaci eszközöket, mivel az államnak nem szabad alapvetően szerepet vállalni a finanszírozásban, sokkal inkábba a szabályozás, bizonyos folyamatok elindítása a feladata. A készítők úgy vélték, a ma is érvényben lévő otthonteremtési támogatások kusza rendszerében az állam nem tudja, hogy kinek, milyen címen és mennyi támogatást is adott. Ezért az egyik első lépésként lenne szükséges a támogatás mögötti intézményrendszer stabilitásának megteremtése.

Az új rendszer egyik alapeleme az előtakarékoskodás, az önerő ugyanis a készítők szerint „morális támaszt” ad, miközben finanszírozási szempontból is alapvető követelmény. Ehhez csatlakozna második elemként az egyelőre „gyermekvállalási ösztönző”-nek nevezett állami hozzájárulás, amely a második gyermekig direkt pénzbeli támogatás lenne – hasonlóan a tavaly nyáron megszüntetett szocpolhoz – valamint adókedvezményként megjelenő támogatás a harmadig gyermek megszületésétől. A harmadik pillért pedig a kiszámítható, több éves kamatperiódusú, piaci alapú forinthitelek jelentenék, amely felvételéhez és hosszú távú, biztos törlesztéséhez jó alapot jelent az önrész képzés és adókedvezmény. A készítők mindezeket szigorúan különválasztanák a szociális alapú lakástámogatástól.

Csakúgy, mint a bérlakás programot. Szerintük a korábbi támogatási rendszerek egyik fő hibája, hogy mindenkit tulajdonszerzésbe kényszerít. Így kizárták azokat a támogatási rendszerből, akik életkoruk, jövedelmi- vagy szociális helyzetük miatt nem tudtak tulajdonszerzésben gondolkodni. Ezért egyenrangú elemként a több elemű bérlakás rendszer bevezetését is szorgalmazzák. Az életpályájuk elején lévő fiatalok lakhatását és gyermekvállalását a Fecskeházak segíthetik elő, míg az alacsonyabb jövedelmek számára az osztrák modell szerinti, limitált nyereségű bérlakások építését ösztönözhetné az állam.

Ebben a konstrukcióban piaci alapon építenék a lakásokat befektetők, aki aztán az elképzelés szerint felülről korlátozott, 800-1000 forintos négyzetméterenkénti bérleti díjért adhatnák ki azokat. A szociálisan rászorulók számára pedig a szociális bérleti díj és közműtarifa bevezetése jelenthet hosszú távú és stabil megoldást a lakhatásra. Ferencz Iván úgy vélte, e bérlakások építése nyomán felpezsdülő iparból befolyó adóbevételek a szociális lakhatás finanszírozására is fedezetet nyújtana.

Külön célkitűzése a munkacsoportnak a már nem fiatal családok első, vagy újabb gyermek vállalására ösztönzése is. Ezért a támogatási rendszerből szerintük el kellene törölni a sok helyütt jelen lévő 35 éves életkori határt. Szeretnék elérni azt is, hogy a munkáltató hozzájárulhasson a dolgozó lakhatásához. Ezért az javasolják, hogy az egészség- és nyugdíjpénztári befizetésekhez hasonlóan a lakhatási támogatás is jelenjen meg a cafetéria-rendszerben.

A bérlakásrendszer-kiépítés mellett a saját lakásban élők „röghöz kötésének” megszüntetését is javasolják, vagyis a tulajdonhoz kötött támogatások átvihetőségét költözéskor. Szerintük ez pozitív hatással lenne a munkaerő-mobilitásra és az ingatlanforgalomra. Fontosnak tartják, hogy a rendszer igazságos legyen: a magasabb jövedelműek fokozatosan kevesebb, majd egy szint felett semmiféle támogatásban ne részesüljenek, de ha a jövedelmük csökken, visszakerülhessenek a rendszerbe.

A bérlakások létesítésnél nem szabad kizárólag a drága és hosszú lefutású új-építésben gondolkodni – mondják a munkacsoport tagjai, lehetőséget kell adni a használt-lakás vásárlásra és felújításra, s a jelenlegi, szürkén és feketén kiadott bérlakás állomány fehérítése is nagy előrelépés lenne ezen a téren.

Ezen belül kiemelt szerepet kapott az energiatakarékos otthonok kialakítása. Meglátásuk szerint elodázhatatlan a tömbház rekonstrukció és a vidéki otthonok felújítása, korszerűsítése, különös tekintettel a fűtésrendszerekre és a szigetelésre. Ennek támogatása kedvezményes áfa-kulccsal, az előtakarékosság ösztönzésével, illetve az EU-forrásokon keresztül lehetséges.

forrás: hetivalasz.hu