Maxwell Mustardo szeszélyes kerámiái “büszkén viselik furcsaságukat”

Van valami furcsán organikus Maxwell Mustardo kerámiaedény-kollekciójában; mintha élőlények lennének, amelyek történetesen vázaszerű formákban mutatják meg magukat. Minél többet nézed őket, annál inkább úgy tűnik, hogy önálló életet élnek. Némelyikük úgy néz ki, mint a klasszikus római kerámia karikatúraszerű változata, mások olyanok, mintha érző agyagpacák lennének, amelyek éppen felismerhető tárgyakká állnak össze.

A szeszélyes kerámia alkotások mindenekelőtt olyan intenzív testiséggel rendelkeznek, amely hirtelen vágyat ébreszthet benned, hogy a saját kezeddel is beletúrj egy kis agyagba, és megnézd, mi jön ki belőle.

Mustardo számára ezek a húsos kerámiák lehetőséget kínálnak arra, hogy az ősi formákkal játsszon, és az emberi test jellegzetességeivel ruházza fel őket. A szobrász “Anthropophorae”, “Toroid”, “Mug”, “Pitcher” és “Flablet” kollekciói a hagyományosan keménynek és szilárdnak tekintett tárgyakat olyan puhának és változékonynak mutatják, mint a sütetlen kenyértészta. A “Flablets” és a “Logoliths” mindkettő az agyagtáblával való szójáték, “utalva e nagyszerű, elavult és gyakran töredékes rögzítő eszközök formájára és funkciójára, hogy a vizuális nyelv bizonyos mechanizmusait vizsgálja”. Gödröcskés formáikkal úgy néznek ki, mintha az ujjunkkal megböködhetnénk őket, és nyomot hagynánk rajtuk.

A “Toroid” kollekció egy tórusz (fánk) formából indul ki, kidomborítva és eltorzítva azt különböző árnyalatokban és textúrákban. Mustardo először a toroidokat arra kezdte el használni, hogy mázakat teszteljen a műtermében, de hamarosan beleszeretett magába az egyszerű formába. Egy római tartózkodása során közelről megfigyelte az amforák és kráterek barokk építészeti díszítését, amelyeknek bordázott alja “gadrooning” néven ismert. Ezt a technikát a teljes formára alkalmazva tökszerű szobrokká nyújtja őket, utalva az emberiség korai napjaira, amikor a hamarosan feltalált és elsajátított kerámia helyett valódi kivájt tököket használtak.

A “Mug” és “Pitcher” kollekciók a mindannyiunk által ismert formákat szándékosan furcsává, absztrakttá teszi, szinte olyanokká, mintha a tenger mélyére dobták volna a tárgyakat, hogy sóval és kagylóhéjakkal borítsák be őket. Az “Anthropophorae“ talán a legszembetűnőbb az összes közül, amelyet az ókori görög és római amfora edény ihletett, két fogantyúval és keskeny nyakkal. Kerekdedségük eltúlzása és az emberhez hasonló pózok megadása hirtelen olyan érzékiséget teremt, amely korábban nem igazán létezett ezekben a tárgyakban.

Mustardo munkáinak nagy része az “edény, a test és a nyelv széleskörű, tiszteletteljes fogalmai” körül forog, ahogyan ő magyarázza, megelevenítve az élettelen tárgyakat, és talán ezáltal vonzóbbá téve őket az önimádó emberek számára. A tárgyakat tolják és húzzák, homorúak és domborúak, humorosak és komolyak. Amikor csillogó PVC-bevonattal borítja be őket, hogy pettyes megjelenésűek legyenek, még szürreálisabbá válnak. Néhányat kontrasztos mázréteggel fejez be, ami hátborzongató ragyogást kölcsönöz.

Forrás: www.dornob.com