Lakkok, olajok, viaszok: melyik a legmegfelelőbb felületkezelés a fához?

Az elmúlt években nagy figyelmet kaptak a faszerkezetek. Mivel fenntartható és megújuló anyagról van szó, amely növekedése során hatalmas mennyiségű szenet köt meg, az ezzel az anyaggal kapcsolatos innovációk egyre magasabb szintű konstrukciókat tesznek lehetővé. Amikor azonban a fáról beszélünk, a fajok óriási változatosságához közelítünk, különböző erősségekkel, árnyalatokkal, lehetőségekkel, korlátokkal és ajánlott felhasználási módokkal. Míg vannak rendkívül kemény és nehéz fafajták, amelyek szilárdsága a betonéhoz hasonlítható, addig vannak puha és lágy fafajták, amelyek más célokra alkalmasak.

Mindenesetre természetes anyag lévén a fa porózus, és alkalmazkodik annak a környezetnek a hőmérsékleti és páratartalmi viszonyaihoz, amelybe behelyezik, és képes magába szívni mindent, ami bejut, például olajokat, szennyeződéseket és vegyi anyagokat. Megfelelő felületkezelés nélkül a fa kiszáradhat, megrepedhet, elveszítheti természetes tónusát és minősége nagyban csökkenhet. Ha hirtelen változásoknak van kitéve, mint például a magas páratartalmú és aszályos időszakok, akkor a végén megduzzadhat vagy elrohadhat.

Bár tisztában vagyunk azzal, hogy a karbantartás létfontosságú minden épülettípus megfelelő működéséhez, a fa esetében ez még inkább elengedhetetlen. A megfelelő felületkezelés megakadályozza a fa gyors romlását, megnöveli a hasznos élettartamát és kiemeli annak természetes tulajdonságait. Az egyes felületkezelési típusok elérhetősége és a rájuk használt kifejezések országonként eltérőek lehetnek. Az alábbiakban összegyűjtöttük a napjainkban leggyakrabban használt felületkezelőket, bemutatva azok főbb jellemzőit és felhasználási módjait:

Lakkok

Tévesen a lakk szót gyakran használják a fafelületek széles skálájára. A lakkok egy átlátszó réteget hoznak létre, mint egy film a felhordott felületen, amely elfedi a fa pórusait, kiemelve annak erezetét és természetes színeit. Ez egy száradó olajokon és szintetikus gyantákon alapuló termék. A piacon többféle típus létezik, mint például a poliuretán, amely nagyon ellenálló a vízzel és a nedvességgel szemben. Vannak ultraibolya sugárzás elleni védelemmel ellátott lakkok, amelyek nagyon hasznosak a kültéri szerkezeteknél. Más típusok lehetővé teszik a fa tónusának megváltoztatását festékek segítségével.

A lakkok meglehetősen sokoldalúak, és széles körben használják őket homlokzatok, szerkezetek, keretek és belső részek esetében. Amikor a lakkréteg elkezd leválni a fáról, és így védtelen marad, egyszerűen le kell csiszolni és újra kell lakkozni.

Impregnálószerek

Az impregnálószerek kissé másképp működnek. A lakkal ellentétben ezek behatolnak a fába, és nyitva hagyják a pórusokat, táplálják a szálakat, és lehetővé teszik a fa “lélegzését”. Ez természetesebb megjelenést kölcsönöz erezetüknek, különösen tapintásra, de még a legátlátszóbb változatban is kissé eltakarja végül a fa felszínét. Mivel átjárja a fát, ez egy olyan felületkezelés, amely rendkívül vízállóvá teszi azt. Könnyen alkalmazható és karbantartható, nem válik le, mivel a fa magába szívja, és nem képez védőréteget. Felhasználása hasonló a lakkokhoz, és széles körben használják a tetőkön is.

Olajok

Az olajos bevonatok nagyon népszerűek az ácsok körében, mivel hajlamosak nagyon jól kiemelni a fa karakterét, anélkül, hogy megváltoztatnák a színét vagy a textúráját. Természetes alapanyagokból készülnek, meglehetősen könnyen alkalmazhatóak és karbantarthatóak. Kísérik a fa természetes mozgását, hidratálják és vízhatlanítják azt. Másrészről viszont nem olyan időjárásálló kivitel, mint az előzőek, így az olajos felületkezelést rendszeresen kell ismételni. Bár a legelterjedtebb olajok a lenolaj és a tungolaj, lehetőség van “nyers” vagy polimerizált olaj használatára is, amely hőkezelésen megy keresztül, hogy ellenállóbbá tegye az idővel szemben és felgyorsítsa a száradási időt.

Általában az olajokat főleg olyan területeken használják, ahol kevés napnak és esőnek vannak kitéve, de a főzőeszközök, például az asztalok és a kanalak védelmére is használhatók. Ezekben az esetekben ásványi olajok használata ajánlott.

Shellac

A shellack az indiai és thaiföldi erdőkben található Kerria lacca rovar, egy bogárfajta által kiválasztott természetes lakk. Lakkként a shellack gyorsan szárad, kemény, erős és rugalmas filmet képez, amely hasznos a padlók és bútorok lakkozásához. Manapság ritkán használják, mivel nem túlságosan ellenálló a vízzel vagy az alkohollal szemben. Általában kis darabokban vásárolják, amelyeket használat előtt alkohollal hígítanak. Ennek ellenére vannak olyan asztalosok, akik a finom bútorok fényezéséhez shellackot használnak.

Viaszok

A folyékony, paszta vagy szilárd formában forgalmazott viaszok számos ásványi, növényi és állati forrásból származhatnak. A leggyakoribbak a méhviasz és a carnaúba. A viaszok nem hatolnak be a fába, hanem a felületén maradnak, megakadályozva az oxidációt. A viasznak ezért, ha önmagában használják, kevés hatása van a fa védelmére. Érdekessége, hogy olyan részekre is fel lehet vinni, amelyek már megkapták az olajok alkalmazását, lágy fényt és kellemes érzetet adva a felületnek. Olyan területeken kell használni, amelyek nincsenek kitéve az időjárásnak.

Fontos megjegyezni, hogy a fafelületek lehetőségeivel való foglalkozás során több kérdést is figyelembe kell venni, különösen a darab jövőbeli felhasználását, a beépítés helyét és a várható élettartamát. És ez magában foglalja annak megfontolását is, hogy időnként semmilyen terméket nem használunk a felületkezeléshez. Vannak ugyanis olyan nemes fafajok, nehéz és kemény, mint például a Cumaru (Dipteryx Odorata), amelyek gyantája önmagában természetes védelmet képez. Vannak olyan építési módszerek is, mint például az acetilált fa, amely nem igényel felületkezelést, és ennek ellenére hosszú élettartamú. Hasonlóképpen, egy CLT-lapon lévő panelek felületkezelése más lesz, mint egy parki padé vagy egy beltéri bútoré. A fontos az, hogy az építész a specifikáláskor ismerje a fafajta lehetőségeit és a darab funkcióját, hogy minden helyzetre a legmegfelelőbb megoldást találja meg.

Forrás: www.archdaily.com