Kézművességgel az éghajlatváltozás ellen: öko-anyagok Indiából

Az indiaiak hagyományosan közel élnek a földhöz, kultúrájukat az ökoszisztémákkal való szimbiózis alakította. Az indiai művészetek és kézművesség erősen támaszkodik a természetre, ami a formát, a filozófiát és a létezést illeti. Az őslakos tájak felkeltették az ott élő közösségek művészi hajlamát, amelyből olyan kézműves gyakorlatok fejlődtek ki, amelyek kielégítették a használati és rituális igényeket. Az ökológia és a kultúra összefonódása a kézművesség ősi formáin keresztül válik nyilvánvalóvá.

India kézműves öröksége kölcsönösen összefügg az ökoszférával. Az ökoszisztémákban bekövetkező bármilyen változás mélyreható hatással lehet a kézműves ágazatra és a régió kollektív kultúrájára. Az indiai kézművesség jellemzően az őshonos tájakra jellemző, a természeti erőforrásokhoz kötődik ahhoz, hogy életben maradjon. A hagyományos “emberi rendszerek” összefonódnak a környezeti rendszerekkel, ami párhuzamos narratívákat eredményez a környezet pusztulásáról és a kézműves közösségek sebezhetőségéről. Az éghajlatváltozás nyomán a kézművesség népi technológiái képesek-e felvenni a harcot az ökológiai degradáció ellen?

Az indiai kézművesség eleve fenntartható, mivel a helyben rendelkezésre álló erőforrások feltárásából ered. A hagyományos kézműves technikák az anyagoptimalizálásban, a hulladék minimalizálásában, a kontextusnak való megfelelésben és az energiahatékony eljárásokban gyökereznek. A kézműves gyakorlatok betekintést nyújtanak a kollektív népi tudásba, amelyek felhasználhatók a legégetőbb és legősibb környezeti problémák, például a víz- és levegőszennyezés ellen. Ebben a cikkünkben három olyan újszerű építőanyagot mutatunk be, amelyek a veszélyeztetett indiai kézműves mesterségeket az ökológia újjáélesztésének eszközeként alkalmazzák:

Indus: A vízszennyezés elleni küzdelem

Az Indus egy biointegrált fal, amelyet a szennyezett víz kezelésére terveztek, kifejezetten India fejlődő közösségeinek kisipari létesítményeiben. A fal lényegében egy csempéből készült “élő bőr”, amely helyben rendelkezésre álló anyagokból, például agyagból és lateritből építhető. Minden egyes csempére mikroalga gélt helyeznek, amely a felületén csordogálva kezeli a szennyezett vizet.

A projekt digitális eszközöket használ arra, hogy újra feltalálja az évszázados tudást, és új formát, nyelvet és identitást adjon a helyi kézművességnek. A csempék biomimetikus mintázatát a levelek erezete ihlette – a természet intelligens tervezése, amely a vizet oda irányítja, ahol a legnagyobb szükség van rá. Bár az algoritmikusan kialakított formák 3D nyomtatással készülnek, a csempék könnyen előállíthatók a helyszínen, regionális anyagok felhasználásával, csökkentve ezzel a szénlábnyomot és foglalkoztatva a helyi kézműveseket. Minden egyes formát a tervezőcsapat – az UCL Bartlett School of Architecture és az UCL Bio-Integrated Design Lab kutatói – úgy alakít ki, hogy az megfeleljen a különböző helyszíneken előforduló szennyezés mértékének és típusának.

“Az Indus-szal az a célunk, hogy a biológiai vízkezelési folyamatot könnyen elérhetővé és decentralizálttá tegyük” – magyarázza Dr. Shneel Bhayana, a tervezőcsapat vezetője. A kultúrához hasonlóan a biológia is mindig az adott helyszín adottságaihoz van viszonyítva. Az Indust úgy fejlesztették ki, hogy minden közösséget felszerelhessen a fal saját, az iparágra és a vízben azonosított szennyeződésekre jellemző változatával. A természet ihlette technológia így a helyieket szolgálja, regionális anyagokat és hagyományos kézműves gyakorlatokat alkalmazva, a közösség számára hozzáadott értéket teremtve.

CoolAnt: A globális felmelegedés elleni küzdelem

A népi hűtési módszerek által inspirált Ant Studio építésziroda hatékony megoldást hozott létre a városi hőség és a globális felmelegedés ellen. A tervezők a hagyományos technikákat modern technológiával párosítva egy terrakotta hengerekből álló léghűtő rendszert dolgoztak ki. Az anyag vízbe áztatása után a hengeres edényeken áthaladó levegő természetes módon klimatizálódik, a párologtató hűtés koncepcióján dolgozva.

A méhkaptár geometriáját utánozva a természetes léghűtő-rendszer sűrűn tömörített, égetett terrakottából készült hordó alakú edények csoportjaként jelenik meg, mint a hagyományos légkondicionálók környezetbarát alternatívája, mivel nem bocsát ki klórfluor-szénhidrogéneket, a Föld ózonrétegét károsító vegyi anyagot. A CoolAnt emellett nem igényel elektromos áramot, és épületek homlokzatán és belső terekben is használható a beltéri levegő minőségének javítására.

A készüléket a hagyományos indiai fazekasok őshonos tudására alapozva építették. A kézműves közösség elsősorban földet használ nyersanyagként az edények – saját nevükön matka – előállításához. Az agyagedényeknek ezen formáját az indiai háztartásokban általában természetes hűtőszekrényként használják, amely porózus textúrája által elősegített párolgás révén hűvösen tartja tartalmát. A CoolAnt célja, hogy támogassa és újjáélessze a fazekasság kihalófélben lévő mesterségét azáltal, hogy a kézműveseket terrakotta kúpok készítésébe vonja be.

Carbon Craft: Szén-dioxid-kibocsátás felhasznosítása

Ahelyett, hogy a szennyezést az iparágak elkerülhetetlen melléktermékeként tekintené, a Carbon Craft Design nyersanyagként használja azt “szénfeketéből” azaz koromból készült csempék gyártásához. Az építész Tejas Sidnal innovatív vállalkozása, a projekt a technológiát és a kézművességet egyesíti a szén-dioxid-kibocsátás újrahasznosítása érdekében. A korom egy olyan hulladékanyag, amely a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során tonnaszámra keletkezik, és végül kidobásra vagy további elégetésre kerül.

A monokróm csempék színüket a felhasznosított szénből nyerik, megakadályozva az anyag további elégetését, és dekoratív elemmé alakítva azt. A csempék formázással, vágással, majd később a korom cementtel való keverésével készülnek. A kézműves készítés kevesebb energiát fogyaszt, mint a hagyományos kerámialapok, miközben a kézműves közösséget is megerősíti. A csempe gazdaságilag életképes termék volt, amelyet a csapat a hulladékanyagból tudott előállítani, szemben a homlokzati elemek tégláival.

Sidnalt mindig is zavarta a légszennyezés. Miközben a probléma kezelését célzó tervezési módszereket kutatta, rájött, hogy a technológia önmagában nem képes megoldani a környezeti problémákat. A Carbon Craft a világ második legnagyobb csempegyártójának, a gudzsaráti Morbi városának kézműveseinek generációs képzésére épül. A 200 éves hagyományos mesterségben jártas kézművesek intuitív módon meg tudták érteni ennek az új anyagnak a tulajdonságait, és a hatékony gyártási módszerekre oktatták a tervezőcsapatot. A kézművesek a gyártási folyamat két aspektusában vesznek részt – a sablon megtervezésében és a csempék elkészítésében.

Ezek a példák rávilágítanak arra, hogy az indiai kézműves közösségek milyen mértékben járulhatnak hozzá a fenntarthatósághoz és az éghajlatváltozásról szóló tárgyalásokhoz. A tervező-kézműves duó olyan megközelítéssel dolgozik, ahol a hagyományos gyakorlatok irányítják az innovációt és a fejlesztést.

Az éghajlatváltozás elleni fellépés jövője a kézműves és helyi anyagokban és technológiákban rejlik. Az ökológiai kihívásokkal való szembenézés során a különböző kontextusok különböző erőfeszítéseket tesznek szükségessé, amelyek a polgárokat összefogják. Munkájuk révén a kézműves közösségek részt vehetnek egyfajta földben gyökerező, az éghajlati igazságosságot célzó aktivizmusban. A gazdasági, társadalmi és ökológiai rendszerek újbóli lokalizálásával a környezeti fejlődés elérhetőbbé és hatékonyabbá válik, és a helyi akciók hálózata elkerülhetetlenül globális diadallá fog összeállni.

Forrás: www.archdaily.com