Hatalmas mamutfenyőkbe épített lakóházakat vizionál a mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia által generált művészet az utóbbi időben olyannyira sokat fejlődött, hogy az emberi művészeknek szánt képzőművészeti versenyeken is rangos díjakat zsebel be. Az olyan programok, mint a DALL-E és a Midjourney lehetővé teszik, hogy meglepően szép, árnyalt műalkotások szülessenek pusztán szöveges utasítások megadásával. Ez a fejlődés sok vitát és etikai aggályt vált ki, és jogosan.

Amikor a gépek képesek olyan lenyűgöző remekműveket létrehozni, amelyek egy ember jellegzetes stílusát utánozzák, a művész munkája hirtelen kevésbé értékesnek tűnhet. Manas Bhatia nemrég bemutatott projektje azonban megmutatja, hogy a mesterséges intelligencia hogyan fokozhatja kreativitásunkat, ahelyett, hogy helyettesítené azt. A “Symbiotic Architecture”, amely a jövő organikus építészetét mutatja be, áttöri az elképzeléseinket arról, hogy mi is lehetséges, és arra kér minket, hogy egy kicsit másképp gondolkodjunk az épített környezetünkről.

Az Indiában élő építésztervező Bhatia a Midjourney nevű mesterséges intelligencia-művészeti generátort használja eszközként saját tudatos és tudatalatti előfeltevéseinek leküzdésére. Különösen érdekli, hogy olyan fenntartható megoldásokat találjon, amelyek képesek ellenállni az éghajlatváltozásnak azáltal, hogy inkább természetes struktúrákhoz, mint mesterséges környezethez hasonlítanak. A Symbiotic Architecture esetében arra kérte a programot, hogy kombináljon egy lakóházat a Hyperionnal, egy 380 láb magas kaliforniai mamutfenyővel, amelyet a világ legmagasabb ismert élő fájának tartanak. Olyan szavak kombinációit adta meg, mint “óriás”, “üreges”, “fa”, “lépcső” és “homlokzat”, és addig változtatta a beírásokat, amíg meg nem kapta a kívánt eredményt.

A program által létrehozott végleges digitális műalkotások lenyűgözőek, még akkor is, ha a valóságban teljesen lehetetlennek tűnnek. A hatalmas, Hyperion méretű, sőt még nagyobb tengerparti mamutfenyőket egymásra rakott, üveggel borított lakóegységek szúrják át. Az ablakok és erkélyek között apró levélhajtások bukkannak fel itt-ott. A képek elképzelést adnak arról, hogyan nézhetne ki a világ, ha az emberi lakások jobban hasonlítanának a hangyákéhoz és más élőlényekéhez, amelyek a körülöttük lévő világból építik fel otthonaikat. Az ötlet az, hogy a szerkezetek, amelyekben élünk, a természet részeként lélegeznek, sőt potenciálisan még növekednek is, ahelyett, hogy megpróbálnánk elkülönülni tőle.

Tényleg szeretnénk építészetet illeszteni az érzékeny, lassan növő és veszélyeztetett mamutfenyők meglévő ligetébe? Biztosan nem, de nem is ez a lényeg. Csak azért, mert a meglévő építési módszereink, anyagaink és technológiáink nem alkalmasak arra, hogy biztonságos és tartós épületeket hozzanak létre, amelyek így néznek ki, még nem jelenti azt, hogy nem tudunk újakat kifejleszteni, amelyek képesek erre. A fantasztikus ötletekből kiindulva visszafelé haladva elképesztő innovációkat hozhatunk létre, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy kitörjünk a minimalista építészeti stagnálásból. Például nem olyan nehéz elképzelni, hogy valami olyan természetes úton szaporodó, gombaalapú anyagot, amely a kívánt alakra és méretre nő egy moduláris, élő gubókból álló keret körül, amely megjelenésében hasonlít ezekre az óriási, lakható fákra.

“A projekt egy AI-alapú vizsgálódásként indult a természettel való interakciókról, amelyeket mindannyian átéltünk már, például amikor egy forró napon értékeljük egy fa árnyékát, újságot olvasunk egy fa alatti udvaron, vagy egyszerűen csak lógunk egy parkban, hogy gyönyörködjünk a levelek változó árnyalataiban” – magyarázza Bhatia. “Ezekre a megfigyelésekre építve született meg egy “utópisztikus jövő” ötlete, amelyben az épületek nem acélból vagy betonból készült gépek… Ehelyett a szerkezet él, és képes növekedni és lélegezni.”

Forrás: www.dornob.com