Három átalakított borsilóból lett luxus vízparti otthon és vendéglátóhelység Amszterdamban

Amikor a nagyvárosoknak fejlesztésre alkalmas területeket kell felkutatniuk a növekvő népességük számára, gyakran fordulnak a kihasználatlan ipari területekhez, amelyek egyébként kiváló ingatlanokat foglalnak el. Amszterdam keleti kikötőjében, a Cruquiuseiland nevű új városrész két vízi út találkozásánál éppen ezért egy vegyes élet- és munkaközpontú városnegyeddé fejlődik.

Ez a terület már évtizedek óta nem szolgálja a kikötőrendszer célját, mivel a víz túl sekély a modern hajók számára. Az idő múlásával elhagyatottá vált, és elszakadt a közösségtől. Ma azonban egy élénk, érdekes építészettel teli célponttá vált, amely a régebbi, meglévő épületeket új szerkezetekkel ötvözi. A Project Harbour Club egyike ezeknek az épületeknek, amelynek meghatározó jellemzője a három masszív, adaptívan újrafelhasznált, tetőtéri lakásokká alakított borsilót foglal magában.

A silók általában ömlesztett áruk, mint liszt, cukor, illetve szemestermények, például búza tárolására alkalmas épített vagy szerelt berendezések. A szócikk a liszt és a porózus anyagok (cement, cukor) tárolására utal, hiszen a silókban tárolt anyagok olyan sokfélék, hogy általános megfogalmazás nem lehetséges. Ezesetben, A LEVS architecten által felújított silók egykor bort tároltak.

A holland LEVS architecten cég az eredeti, 1901-es, alacsonyan fekvő dokkterminál létesítményt és borraktárt egy éjszakai klubbá és étteremmé alakította át, amely egy új, hatemeletes, L alakú lakóépülethez csatlakozik, amely két oldalról öleli azt. A projekt 81 lakást, három luxus sorházat és öt élő/munkahelyi lakást, valamint rendezvénytereket kínál. Egy dübörgő klub elhelyezése a lakóépületek mellett rossz ötletnek tűnhet, de az építészek rengeteg hangszigetelést, valamint puffertereket építettek be a két épület közé, csökkentve a rezgéseket és a hangokat.

Az építészek kifejtik, hogy “a Harbour Club új rendezvényterme a Cruquiusweg alsó három szintjén található. A box-in-a-box elvét alkalmazva a teret teljesen leválasztották az épület többi funkciójáról, hogy megelőzzék a zajterhelést. A saját alapozású doboz acélkeretből és előregyártott betonból áll. Felette átmenő társalgóval ellátott házak lebegnek, amelyeket négy 16 méter hosszú gerenda tart. Egy második, üvegburok szintén pufferzónát képez, és előcsarnokként szolgál”.

A szomszédos, 1990-es évekbeli ipari csarnok eltávolítására irányuló felújítás során az építészek feltárták az épület eredeti téglahomlokzatát, amely a borraktár régi fagerendáival együtt textúrát kölcsönöz az étteremnek. A megmaradt ablakok, amelyek apró hajóablak stílusúak, fokozzák az épület kapcsolatát a hajózási ipar történetével. A mohával benőtt, beültetett tető ma már az épület lakói számára közös szabadtéri térként szolgál.

Természetesen a hatalmas ipari borsilók a show sztárjai. Egykor a holland piacra szánt bort tárolták bennük, és a telepítésükhöz fertőtleníteni kellett őket, majd egy fasoron átemelni. “A sziget történelmének ikonjaiként őrizték meg őket, és új funkciót kaptak, mint magasított luxusvárosi házak” – teszik hozzá az építészek. “A háromszintes lakások egy közös tetőteraszon állnak egy zöld tájban. Enyhén el vannak forgatva, hogy a lehető legjobb kilátást biztosítsák a panorámaablakból”.

A luxusegységek lakói talán a legjobb kilátással rendelkeznek, de a többi lakóegység is biztosítja a luxust. Egyes stúdiólakások a rendezvényterem fölé kerültek, mások pedig 16 láb magasan a régi raktárépület fölé nyúlnak az étterem felőli oldalon. Félig fedett erkélyeik a kikötőre és a zöldtetőre néző, privát szférát biztosítanak.

“A Harbour Club többszintű kihívás: technikailag, programtechnikailag és építészetileg is” – mondják az építészek. “A megfizethető sűrítés, a műemlékek helyreállítása, [és] az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás együttes szükségességét egyszerre kell kezelni. A Harbour Club egy kortárs válasz, amelyet szokatlan megoldások jellemeznek”.

Forrás: www.dornob.com