Gyomokból és rákhéjakból hoztak létre fenntartható biobetont a kutatók

A Central Saint Martins diplomások, Brigitte Kock és Irene Roca Moracia együttműködéséből született betonszerű burkolólapok új “gazdasági és ökológiai” értéket adnak az invazív fajoknak. A csempék anyaga, amelyet a kutatók bio-betonnak neveznek, egy őshonos japán növényből és a homárra hasonlító amerikai rákok héjából készül.

Ezen a rákok nem őshonos fajok az Egyesült Királyságban, és rengeteg ökológiai és gazdasági kárt okoznak. Kock és Moracia azáltal, hogy új értéket ad nekik, ösztönözni kívánják eltávolításukat és elősegítve a helyi biodiverzitás helyreállítását. Az invazív fajok eltávolítása és ellenőrzése az Egyesült Királyság számára évente körülbelül 1,8 milliárd fontba kerül, és a begyűjtött élőlényeket elégetik, eltemetik vagy egyszerűen a kukába helyezik. A tervezőpáros elmondása szerint ők nem egy új iparágat akarnak bevezetni, csupán kreatívan újrafelhasználni a jelenlegi rendszer által termelt hulladékot.

A projektet az LVMH csoport kezdeményezte, amely márkái közé sorolja a Dior-t és a Louis Vuitton-t, azzal a céllal, hogy fenntartható alternatívát fejlesszen ki a jelenlegi építőanyagokra, amelyek felhasználhatók a luxusboltok belső terében.

Kock és Moracia úgy döntött, hogy a betont célozzák meg, amely a szén-dioxid-kibocsátás egyik fő tettese. Ahelyett, hogy csak enyhítenék annak negatív környezeti hatásait, egy aktívan hasznos helyettesítő anyag létrehozására vállalkoztak.

“Olyan pillanatban élünk, amikor nincs idő megkérdőjelezni, hogy valaminek fenntarthatónak kell-e lennie. Úgy gondolom, hogy generációnk megérti a fenntartható jövő szükségességét” – mondta Moracia.

• 

• 

• 

• 

A kutatók új célt kerestek az invazív fajok számára, amelyek világszerte az öt legnagyobb veszélyt jelentik a biológiai sokféleségre, és úgy döntöttek, hogy egy őshonos japán gazfélével és amerikai folyamirákok páncéljával dolgoznak. A japán knotweed egy fafajta, melyet az 1800-as években vezettek be az Egyesült Királyságban. Azért nyilvánították gazként őket, mert ha nem ellenőrzik, képes a betonon keresztül is nőni, veszélyeztetve az épületek és utak szerkezeti integritását, és elnyomva más növényeket, ezzel károsítva az ökoszisztémákat.

A tervezőpáros mindkét fajt speciális eltávolító cégektől szerezte be, mielőtt az ókori rómaiak által kifejlesztett vulkanikus hamu betonon alapuló receptet felhasználva egy új anyagot alkotott volna belőlük. Az eltávolítás után elégetett knotweed fa hamuja kötőanyagként funkcionál, míg a hagyományos kőzetek vagy homok helyett aggregátumként porított rákhéjat alkalmaznak, mivel ezek megkövesedett szenet tartalmazhatnak. Vízzel és zselatinnal kombinálva ezek az összetevők erős, homogén anyagot hoznak létre, amely hő és szintetikus színezék nélkül megköt.

• 

• 

• 

• 

• 

A százalékokkal és az arányokkal, a keményedési idővel és az aggregátum kémiai reakcióival kísérletezve, az anyag számos különböző felületet ölthet fel, imitálva a nyers beton, a kő vagy márvány finom erezetét. Színei a halvány, menta zöldtől a mély burgundi színig változhat. A projekt jelenleg gyerekcipőben jár, és Moracia becslései szerint “évek munkájára” lesz szükség egy szabványosított termék létrehozásához. Ennek az egyik legnagyobb akadálya az, hogy az építési szabályokat és az invazív fajok ártalmatlanítására vonatkozó szabályokat meg kell változtatni a kereskedelmi használat érdekében, hiszen jelenleg az invazív fajokat veszélyes hulladékként jelölik meg, miután eltávolítotják őket, ami megnehezíti újrafeldolgozásukat nyersanyagként.

Forrás: www.dezeen.com