Fenntartható építőanyag: csempék, kagylóból készült üveg felhasználásával

A Bureau de Change londoni építészstúdió a Lulu Harrison művész által kagylóhéjakból létrehozott bioanyag, a Thames Glass felhasználásával készített mintás csempéket. Harrison – aki a Central Saint Martin’s egyetem Material Futures mesterképzésének hallgatója – bioüvegét a quagga kagylók őrölt héjából, helyi homokkal és fahulladék hamuval kombinálva készíti.

A Bureau de Change alapítói, Katerina Dionysopoulou és Billy Mavropoulos, Harrisonnal együttműködve azt vizsgálták, hogy ez az anyag felhasználható-e környezetbarát épületburkolat létrehozására. Ennek eredményeként közösen elkészítettek egy kollekciónyi öntött üvegből készült homlokzati csempét, amelynek mintáit a 19. századi terrakotta kéménycserepek ihlették. Az egyedi kollekciót a Beautility: How Fusing Beauty and Function Can Change the World című kiállításon mutatták be, amelynek kurátora a Here Design volt, és amely a London Craft Week keretében került megrendezésre.

“A Thames Glassban megvan a lehetőség, hogy a jövőben fenntartható burkolóanyaggá váljon” – mondta Mavropoulos a projekt kapcsán. “Az üveg mint anyag már most is fenntartható, mivel végtelenül újrahasznosítható, de a Thames Glass még fenntarthatóbb alternatívát kínál, mivel előállításához helyi hulladékanyagokat hasznosítunk újra”. -tette hozzá.

A kvagga kagylóhéjak az Egyesült Királyságban gyakran kerülnek a hulladéklerakókba. Ennek oka, hogy az invazív, nem őshonos faj dugulást okoz a Thames Water átemelő alagútjaiban, ezért el kell távolítani. A Thames Glass Harrison és a közműszolgáltató vállalat együttműködésével jött létre, hogy megtalálják a módját annak, hogy ennek a természetes anyagnak második életet adjanak. A fiatal művész ezzel az anyaggal végzett kísérletei egy sor fúvott üvegedényt eredményeztek, köztük karafákat, poharakat, kancsókat és vázákat.

A Bureau de Change vállalattal való együttműködés azonban lehetővé tette az üvegművész számára, hogy megismerje, hogyan lehet ezt az anyagot építészeti léptékben felhasználni. A Dionysopoulou és Mavropoulos által kidolgozott terv London építészeti történelméből merített ihletet. Az építészek visszatekintettek a Royal Doultonra, amely a 19. század közepén a város vízvezetékeit gyártotta, valamint a város díszes terrakotta kéményedényeire. Ennek a koncepciónak megfelelően a Bureau de Change egy narratívát épített fel, amelynek célja London három elveszett Temze-parti kocsmájának és vendéglőjének újjáélesztése, és a Thames Glass csempék segítségével mindegyiknek egyedi, megvilágított homlokzatot ad.

A Thames Glass egyike volt annak a három együttműködési projektnek, amely a Beautility kiállításon szerepelt. Mindegyikben egy-egy Material Futures hallgatót hoztak össze egy ipari partnerrel, hogy megalkossák a hétköznapi tárgyak jövőbeli vízióit. Mavropoulos úgy véli, hogy az ökoüvegnek valódi jövője lehet az építészetben – bár lennének kihívások.

A bioüveg kézzel készített jellege azt jelenti, hogy minden egyes csempe egyedi színű és kivitelű, és gyakoriak a tökéletlenségek. Nehéz lenne tesztelni és tanúsítani a biztonság és a tartósság szempontjából. Mavropoulos azonban úgy véli, hogy a természetesen előforduló textúra és az egyedi színezés az anyag legjobb tulajdonságai, és ez teszi a csempéket olyan hatásossá.

“Minden egyes csempének saját mikrotextúrája van, amely gyönyörűen kölcsönhatásba lép a fénnyel. Az anyag szemcsézettségével együtt az öntési folyamat nyomai mélységet teremtenek, és kiemelik a viktoriánus motívumokat.” – jegyezte meg.

Forrás: www.dezeen.com