Beton pigmentáció az építészetben: túl a semleges alapokon

Lehetséges-e esztétikai szempontból időtálló anyag létét állítani az építészetben? Kétségtelen, hogy a fa és a beton erős versenyzőként emelkedik ki, nemcsak az épületek szilárdságának, térfogatának és tömegének képviselete miatt, hanem azért is, mert a projektek esztétikai lehetőségeinek széles skáláját kínálják. 

A beton különösen a fához képest nagyobb alakíthatóságot mutat. Míg a fa már rugalmas megoldásokat kínál, például a CLT-rendszerek révén, addig a beton folyadék, por és adalékanyag keverékéből származik – egy paszta, amelyet formába lehet önteni, szét lehet teríteni egy felületen, és különböző formákba lehet alakítani.

Az anyag textúrája szürkés színével párosulva a józanság vizuális hatását kelti, hangsúlyozva a brutalista esztétika felé mutató kortárs tendenciát. A mai építészetben a lakásokon belüli látható betonfelületek finom, mégis elegáns elemként szolgálnak, hozzájárulva egy semleges “alaphoz”, amelyre a hangsúlyosabb elemek rétegei épülnek. Ezek közé tartozhatnak merész formájú vagy színű bútorok, tárgyak és textíliák, amelyek vagy kiegészítik, vagy ellentétben állnak az alap eredendő merevségével.

Látszólagos egyszerűsége ellenére a beton sokféle vonást mutat, amelyet a kézi gyártás, a kikeményedési módszerek és a gyártás során történő érintkezés befolyásol. Következésképpen a beton természeténél fogva tónusváltozatokkal rendelkezik, világosabbnak vagy sötétebbnek tűnik olyan tényezők alapján, mint a cement vagy az adalékanyagok aránya, eredete és tétele. 

A látható beton ezért minden esetben egyedi színprofillal büszkélkedhet. Ennek ellenére a projekt követelményeinek megfelelően kromatikusan feljavítható. Az égetett cement esetében, ahol a cementport közvetlenül a friss habarcsra viszik fel, a színezést természetes vagy szintetikus pigmentekkel érik el a keverés során. A polírozott betonban (granilit), amely természetes kőszemcsékkel és felületi polírozással ellátott cementalapot foglal magában, a pigmentálás mind a masszában, mind az adalékanyag-választékban történik, ahol maguk a kövek is hozzájárulnak a színező hatáshoz.

A pigment hozzáadása a betonhoz külön jelentőséggel ruházza fel azt. A pigmentálás korlátai között a józan extrovertálttá alakul át, miközben megőrzi a benne rejlő tektonikus jelleget és egyedi textúrát. Akár polírozott beton, akár égetett cement formájában kerül a padlóra, az építészek által kedvelt semleges és viszonylag egységes alap mellett dicséretes tartósságot biztosít. 

Ennek ellenére a projekt tervezésében az irányadó gondolat alternatív tónusokat igényelhet, amelyek fokozzák vagy erősítik az épület karakterét. Itt a pigmentáció döntő szerepet játszik, kiegészítve a színpalettát és hozzájárulva a projekt esztétikájához – például utalva a földre, megragadva a helyi fényt, vagy megteremtve egy adott hangulatot -, vagy akár kiemelkedő vizuális textúraként kiemelkedve.

A polírozott beton vagy a pigmentált égetett cementpadlók visszafogottnak tűnhetnek a falakon és szerkezeteken való alkalmazásukhoz képest. Ez a finomság annak tulajdonítható, hogy a színes betonnal épített egész épületek általában élénkebb tektonikus minőséget sugároznak. 

Mindazonáltal a színek felfedezése a padlókon történelmileg összefonódott a különböző tervezési elemekkel, például az alaprajzokkal, a szőnyegekkel és még az epoxi festékkel is. A pigmentált beton alternatívát kínál. Nem feltétlenül kell kizárólag szó szerint semleges és szinte láthatatlan alapként funkcionálnia; ehelyett kiemelkedőbb és kifejezőbb szerepet játszhat az általános kialakításban.

Forrás: www.archdaily.com