5 szintet összekötő, szoborszerű csigalépcső lett egy londoni ház szíve
Egy nyugat-londoni georgiánus ház új élete kezdődött a Michaelis Boyd építésziroda keze alatt, ahol a felújítás leglátványosabb eleme egy fehér, szoborszerű csigalépcső lett.
Az öt szintet összekötő, áramló forma nemcsak közlekedési eszköz, hanem az otthon szíve is, amely fényt vezet be a ház középpontjába a tetőablakokon és a sash ablakok újranyitott nyílásain keresztül. A Flat Iron House különösen személyes projekt, hiszen a Michelin-csillagos séf, Andrew Wong ebben a házban nőtt fel, és most feleségével, Nathalie Beufonddal és gyermekeikkel él benne.

A belső terek kialakításánál a megbízók kívánsága az volt, hogy az otthon egyszerre legyen családbarát és hordozza magában a marokkói nyaralások emlékét. Az eredeti alaprajz szűkös és töredezett volt, amit a ház háromszög alakú telke még inkább nehezített.
A régi, hátsó sarokba szorított lépcső helyett a tervezők középre helyezték az új csigalépcsőt, így minden szint jól elkülönülő zónákat kapott: egyik oldalon a lakóterek és hálók, a másikon a fürdők. A lépcső így vált az épület „dinamikus gerincévé”, amely minden szinten szoborszerűen tör át, és már a bejáratnál meghatározó látványelemmé válik.
A földszinti konyha-étkező adja meg a ház anyaghasználatának alaphangját. A sötét tónusú fa és a márvány munkapult elegáns ellenpontot teremt a világos felületekhez. Az étkezőben egy egyedi bőrpad és egy magas beltéri fa egészíti ki a teret, amely így egyszerre letisztult és otthonos.
Az egész házat földszínek, textúrált falfestékek, tölgyfa padló, provence-i mészkő és vászonfüggönyök határozzák meg. A visszafogott színpaletta nem versenyez a lépcsővel, inkább kiemeli annak szoborszerű jelenlétét.
Az alagsor családi szobáját két belső udvar világítja meg, a tér közepén egy íves kanapé követi a lépcső vonalát. A régi kéményfal szintén íves motívumot kapott, amely finoman belesimul az egyedi beépített bútorzatba. A szinten helyet kapott egy vendéglakosztály saját fürdővel, valamint néhány lépcsőfokkal lejjebb egy mosókonyha és könyvtár, amelyet az eredeti boltozatos pince rejteget.
A felsőbb szinteken a legkeskenyebb pontokba kerültek a fürdőszobák, szabadon álló kádakkal és lágyan ívelt falakkal, japán csempékkel burkolva. A fő háló kettős tájolású, egyik irányban a Battersea erőműre, a másik oldalon a Chelsea víztorony kéményére nyílik kilátás. A tetőtérben új hálószoba született, ahol beépített bútorok és tetőablakok teremtik meg a meghitt, mégis világos atmoszférát.
Bár a tervezők eredetileg könnyed felújítást szerettek volna, a rossz állapotú szerkezetek miatt teljes újraépítésre volt szükség, ami komoly kihívást jelentett a szűk helyszínen. Mindössze harminchat négyzetméter jutott egy szintre, így minden centiméter számított, az asztalosmunkát teljes egészében egyedileg kellett készíteni, és a minimalista formanyelv hibátlan kivitelezést követelt.
Forrás: www.dezeen.com