Hogyan képes a ‘mérnöki faanyag’ dekarbonizálni az építőipart

Egy olyan időszakban, amikor a fenntarthatósággal és az ESG-vel (környezeti, társadalmi és kormányzási) aggodalmak uralkodnak, alapvetően olyan ágazatra kell összpontosítani, amely a globális CO₂-kibocsátás 38%-áért felelős, és a globális erőforrások 30%-át fogyasztja: az építőiparra. 

2022-ben, a COP27-en az Egyesült Nemzetek Szervezete bejelentette a Clean Construction Accelerator nevű programot, amelynek célja, hogy 2030-ig akár 50%-kal csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az ARUP és a World Business Council for Sustainable Development jelentése szerint az épületek fele a kibocsátás a megtestesült szénből származik, amely az anyagok gyártása és szállítása során keletkezik, nem csak magukban az építkezéseken és az épületekben. 

Pontosan ebben a forgatókönyvben látunk lehetőséget az ágazat számára. Mi az egyetlen megújuló anyag az építőiparban, amely visszatartja a szenet, nem pedig kibocsátja? Faipari.

A fára gondolva egy másik kérdés is felvetődik: “Hogyan lehet fenntartható a fa, ha fákat kell kivágnunk érte?” – mondta Ana Belizário, az Urbem, egy nagyszabású brazil faipari nagyipar kereskedelmi igazgatója.

Ana elmagyarázta, hogy a kifejezetten fogyasztásra szánt fák ültetése nemcsak fenntartható alternatíva, hanem kiváló gyakorlat a klímaválság leküzdésében, és regenerálhatja az építőipari szektort.

Az erdőművelés megjelenése, a telepített erdők gyakorlata

Az erdészeti ipar – más néven erdőgazdálkodás – tevékenysége a rendszeres, általában meghatározott kereskedelmi célú erdőtelepítés. A 18. század végén jelent meg Németországban, és azóta globális léptékben fejlődött ki, és különböző korú, fajú és felhasználású erdőket termel.

Brazíliában ez a tevékenység strukturáltan az 1960-as évek végén kezdődött, amikor a brazil ipar fejlődése megkezdte a nagy mennyiségű fa igényét, amelyet tüzelőanyagként használtak fel. Az erdészeti ipar bevezetése ebben az időszakban a bőséges, elérhető és ellenőrzött nyersanyagok előállításának stratégiája volt az őshonos amazóniai fa kitermelésének alternatívájaként.

Az erdőművelés elfogadásának céljai és okai

A nyersanyagokhoz való hozzájutás stratégiájaként végső célja az eredeti, általában régebbi és összetettebb biomák megőrzése, azaz a nem megújulók megújuló nyersanyagokkal való helyettesítése. Például, amikor épületeket ültetünk, elkerüljük a kő és homok eltávolítását a környezetből, amely nem pótolható vagy regenerálható.

Az építőipari faanyag (vagy tömegfa) előállítására leggyakrabban használt fajok a tűlevelűek, amelyek jó szerkezeti szilárdsággal, alacsony sűrűséggel és gyors növekedéssel rendelkeznek. Különösen jól működnek a szerkezeti elemek gyártási szakaszaiban, mint például a fűrészelés, szárítás, ragasztás, befejezés és a csatlakozók felszerelése.

Erdőgazdálkodás és környezetvédelem

A telepített erdők egyik legfontosabb ökológiai egyensúlyi stratégiája a kombinált gazdálkodás; vagyis az erdőtelepítési területeken a kapcsolódó eredeti biom megőrzését vagy helyreállítását a brazil jogszabályok írják elő. A fenyvesek esetében a kapcsolódó biom mindig az Atlanti-erdő lesz.

Felidézve a brazil biomák összetett hálózatát, az ország déli és délkeleti régióiban a fenyőerdészet a gyakorlatban védelmi stratégiaként működik az Amazonas erdőirtása ellen, hiszen elegendő fát szállít a kortárs civilizáció különféle igényeinek kielégítésére.

Az erdőművelés emellett elkerüli az ércek, kőzetek és homok – nem megújuló erőforrások – kitermelését, amelyeket stratégiailag kell felhasználni, hogy mindig rendelkezésre álljanak. A népesség exponenciális növekedése, és ennek következtében a városok száma, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy ezt a növekedést a következő évtizedekben alkalmazzuk, megkívánja, hogy gondolkodjunk olyan alternatív megoldásokon, amelyek hosszú távon fenntarthatóak.

Továbbá, ahogy a fák nőnek, a fotoszintézisben használt szén-dioxid kikerül a légkörből, és a fa belsejében tárolódik. A cement vagy acél előállítása során fosszilis tüzelőanyagokat kell elégetnünk, amelyek a gyártási folyamat során nagy mennyiségű szenet bocsátanak ki a légkörbe. Így az erdőgazdálkodás az építőipar szén-dioxid-kibocsátásának mérséklésének fő ágazati stratégiájának tekinthető.

Mindezen előnyök mellett az ágazat számára az erdészeti ipar képes helyreállítani a leromlott állapotú területeket (amelyek a környezetmegőrzési stratégiák nélküli gazdaságos használat után kimerültek), amelyek Brazíliában a terület hatalmas részét teszik ki.

A telepített erdő segít a talaj helyreállításában, a talajvíz pótlásában és a levegő páratartalmának növelésében. Ha az atlanti-óceáni erdők regenerálására kijelölt területekkel kapcsolódnak, az ültetett erdők gazdaságilag hatásos és fenntartható hosszú távú tevékenységek révén segíthetnek visszafordítani a környezetromlást.

Ültetett erdők és tömeges faanyag

A fent említett okok mindegyike miatt az épületek felépítéséhez szükséges fák ültetése az egyik leghatékonyabb stratégia az építőipar szén-dioxid-mentesítésére ma. Amint azt korábban említettük, a tömeges fa már az építkezés megkezdése előtt elkezdi tárolni a szenet, ellentétben más építőanyagokkal, így szén-negatívnak indul, és az építkezés többi része végül hozzájárul a fenntartható eredményhez.

Ez azt bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy jelenleg az építőipar a legnagyobb szennyező, vannak még felfedeznivalók és módszerek, amelyek egyre fenntarthatóbbá és környezeti szempontból előnyösebbé teszik a bolygót.

Forrás: www.archdaily.com