Casa Morgana: A brutalista német otthon átalakulása

Pontosan így hangzik a brutalista építészet jellemzése: “A brutalista építészet az 1950-es években Angliából kiinduló stílusirányzat, amelyet Le Corbusier és főleg a marseille-i Unité d’Habitation inspirált. Jellemző vonásai a látszóbeton alkalmazása valamint a technikai és funkcionális részletek építészeti látványelemként való használata. “ A utilitárius, monolit beton formákkal jellemezve ez a 20. századi mozgalom megosztóbb marad, mint valaha. Vannak, akik szeretik a brutalista épületeket mind történelmi jelentőségük, mind merész, grafikai tulajdonságaik miatt, mások hidegnek, impozánsnak és egyszerűen csúnyának tartják őket. Az sem segít, hogy gyakran összekapcsolódtak a totalitarizmussal (jogosan vagy sem).

Még ha nem is tartod szem előtt a drámai formájukat és a meglehetősen megbocsáthatatlan anyagok széles körű felhasználását, nehéz tagadni, hogy a brutalista struktúráknak nem igazán tesz jót az öregedés. Sokuk előállításához használt beton az évtizedek alatt elmorzsolódik, és ma általában szürke behemót épületekként tűnnek fel, amelyeket összecsapó stílusú épületek vesznek körül. Sokat közülük már lebontottak, vagy legalábbis veszélyben vannak az elvesztésük. De meg lehet-e őket menteni egy egyszerű átalakítással, még azokban a helyeken is, ahol teljesen megvetették őket?

A német építész iroda, J. Mayer H. a „Casa Morgana” -val válaszolja meg ezt a kérdést, amely Németország északi részén egykori brutalista épület újragondolása volt. A robosztus otthon korábban súlyosan komor érzés borította be, amely nem volt összhangban a buja környezetével. Az átalakulás első és legfontosabb eleme volt, hogy csatlakoztassák azt a körülvevő növényzethez. 

• 

• 

A cég felbérelte Tiese Giese tájépítészt, hogy ebből a vitalitásból többet hozzon ki a bambusz-, pálmafákkal és borostyánnal teli kerttel. Az eredmény majdnem úgy néz ki, mintha egy ősi, titkos templomot véletlenül fedeztek volna fel egy hosszú túrán a dzsungelben.

“A Casa Morgana egy másik világból van” – mondják az építészek. „A tizenkilencedik század végéből származó szomszédos otthonok veszik körül, az épület olyan, mint egy potenciális épület absztrakt térfogat-tanulmánya, és úgy tűnik, hogy az kiesett a háttérből. A környező természet egy szubtrópusi oázist szimulál, és az optikai zavar és a légköri elmozdulás között helyezi el a művészeti szépségű lakó alkalmatosságot. “

„A háromszintes épület formálisan több különböző méretű kockából áll, amelyek egymás tetején lépcsőzetesen vannak elhelyezve, és egy központi lépcsőhöz kapcsolódnak. Az 1972-ből származó meglévő épületet és annak 1991-es mellékleteit szerkezetre redukálták, majd célzott beavatkozással újból megteremtették: nem kozmetikai átalakításként, hanem egy olyan projektként, amely folytatja az archaikus és brutalista esztétikát az épület eredeti megjelenésének idejéből. ”

A ház továbbra is vitathatatlanul brutalista stílusú, ám szépen hozzáigazították a kortárs igényekhez és preferenciákhoz. Az építészek részlegesen eltávolították a mennyezetet és a falakat, hogy lépcsőzetes padlókat és különböző szobamagasságokat hozzanak létre, lehetővé téve, hogy a ház lassan bontakozzon ki meglepő módon, miközben áthalad rajta.

• 

A tükrözött falak, a foltos “terrazzo” felületek és a csillogó fémes akcentusok a betonnal játszanak, ahelyett, hogy ellene dolgoznának. A hatalmas, működtethető üvegajtók kiküszöbölik a belső és külső akadályokat, csakúgy, mint az udvaron folytatódó beton elemek.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen ház meg az átalakítás után sem mindenki számára lesz érthető, de talán J. Mayer H. segíthet több ember meggyőzésében, hogy adjon egy második esélyt a brutalista épületeknek – függetlenül attól, hogy azt gondolják, csodásnak vagy kifejezetten zavaróak. 

forrás: www.dornob.com