Agrohulladék-tervezés: héj, bagasz és szalma hatékony építőanyagokká alakítva

2022-02-03 19:00

2024-es friss kedvezményes árak TÍPUSTERVEK LÁTVÁNYTERVEK MODULHÁZ TERVEK

Az ‘upcycling’ fogalma arra utal, hogy egy hulladéknak tekintett tárgyat feljavítunk, hogy újra hasznossá tegyük, értéket és új funkciókat adva nekik. Ez mára több iparágban, például a divatban és a bútoriparban is elterjedt kifejezés. A polgári építőiparba is beépíthető ez a koncepció, így maga az iparág által termelt hulladékot újrahasznosítják, vagy akár más iparágakból származó, kidobásra ítélt hulladékot feldolgozzák és beépítik az építkezésekbe. Ilyen például a mezőgazdasági hulladékok építőanyagokká történő átalakítása, ami új felhasználási módot ad a selejtnek, csökkenti a nyersanyagok felhasználását és kiváló tulajdonságokkal rendelkező termékeket hoz létre.

A jelenlegi lineáris gazdasági modell újragondolása – ahol a termelés közvetlenül kapcsolódik a természeti erőforrások kitermeléséhez és a hasznos élettartam végén történő ártalmatlanításhoz – kiemelkedő téma a fenntarthatóbb jövő körüli viták között. A körforgásos gazdaság elvei szerint a városokban és vidéken keletkező szerves hulladékot a hulladéklerakóktól, a szabálytalan ártalmatlanítástól vagy az égetéstől el lehetne téríteni, hogy az nyersanyaggá váljon további termékek előállításához, majd hasznos élettartamuk végén visszakerüljön a biológiai körforgásba.

Ez magában foglalja a kukoricacsutkák, a cukornád bagasz, a rizsszalma, a búza és a szója, a mogyoróhéj, a banán, a napraforgómag, a cellulóz és sok más, az adott hely kultúrájától függő termék újrafelhasználását. A szalmát használó szerkezetek esetében a megmaradt gabonatermésből, általában búzából, rizsből vagy árpából összefogva rendkívül hatékony tömítéseket és szigetelőanyagokat készítenek. Számos tanulmányt és kísérletet végeztek ezzel a mezőgazdasági maradékkal, amelyek a falak építésének potenciális anyagává minősítették, jó hő- és hangszigetelő, sőt szerkezeti tulajdonságokkal.

A trópusokhoz közelebb eső régiókban például egy olyan termék, amelynek hulladékai jelentős helyet foglalnak el, a kókuszdió. A rostjai, akár érett, akár éretlen, számos felhasználási lehetőséget kínálnak. Hozzáadhatók a betonkeverékekhez, vagy bizonyos esetekben cementtalaj erősítéssé válnak. Erről szól ez a Brazília északkeleti régiójában végzett tudományos kutatás, amelynek célja, hogy kielégítse az alacsony jövedelmű közösségek új építkezései iránti igényt, és növelje a kókuszrostokkal megerősített alternatív tégla gyártását, amely képes elsősorban a városi és vidéki hulladéklerakókban lévő zöld és érett kókuszdió újrahasznosításához hozzájárulni. A kókuszrost hőszigetelőként is használható, mint például az El Sindicato Arquitectura által tervezett Casa Parasito (lenti képek) házban, ahol a külső fémlemezek és az OSB belső burkolat között 12 centiméteres réteget használtak.

De a hulladéknak nem kell csak a földből származnia ahhoz, hogy újrahasznosítható legyen. A Dél-Brazíliában a tengerészetből származó hulladékot a betongyártás során adalékanyagként lehet felhasználni, hogy ne a homokpadokon és a tenger mellett vagy üres földeken rakják le. Az anyag a tömbök gyártásához használt homok és beton nagy részét helyettesíti, így azok könnyebbek lesznek a szokásosnál, és jobb akusztikai eredményekkel rendelkeznek. Egy másik példa Mexikóból származik, ahol a tequilagyártásból visszamaradt agávé felhasználásával fapótló anyagok előállítására végeztek kísérleteket (lenti kép).

A filippínó-ghánai építész, Mae-Ling Lokko átfogó kutatást dolgozott ki az Agrowaste design vagyis a “tervezés agrárhulladékkal” koncepciójáról és e bioanyagok építészetben való felhasználásáról. Ahogy Marília Matoso írja a témáról szóló cikkében: “Ez nemcsak a termék életciklusában lévő hiányosságok megszüntetésében rejlik, hanem a generatív állampolgárság formáinak fellendítésében is, az upcycling révén”.

Emellett számos tudományos kutatás bizonyítja, hogy a mezőgazdasági eredetű hulladékok újrafelhasználása nemcsak a hagyományos építőanyagok, például a cement felhasználása által okozott szennyezés problémájával, hanem a hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésével kapcsolatos környezetvédelmi aggályokkal is szembenéz. Ezek a létrehozott anyagok kereskedelmi életképességgel és olyan tulajdonságokkal is rendelkezhetnek, amelyek lehetővé teszik, hogy bármely más hagyományos termékkel összehasonlíthatók legyenek. Az ARUP globális mérnöki vállalat 2017-ben átfogó felmérést készített a mezőgazdasági hulladékok hatékony építőanyagként való feldolgozásának lehetőségeiről. A “The Urban Bio-Loop: Growing, Making and Regenerating” címmel, a főbb felhasználási módokat a következőképpen sorolja fel:

Keresse a "Kp Sales House Kft" ügyfélreferenseit az alábbi elérhetőségeken:

A telefonszámok csak hétköznap 8-17 óráig, szombaton 9-13 óráig érhetőek el

·Válaszfalak és belső burkolatok: síklemezek – szükség esetén díszítő rétegekkel. Különböző szerves hulladék felhasználható az alkalmazásokhoz, például bagasz, pép, magvak, szárak vagy mogyoróhéj. Ezeket a termékeket általában alacsony fajsúly jellemzi – ezért könnyen kezelhetők – és kellően merevek ahhoz, hogy megfelelő ütésállóságot biztosítsanak.
·Bútorok: A természetes szálak és az apró maradék részecskék összetett formákba önthetők székek, asztalok és általában bármilyen belsőépítészeti alkalmazáshoz. A különféle felületi bevonatok esztétikai vonzerőt biztosítanak.
·Hangelnyelés: Szójabab-maradékokból nagy porozitású anyagok – például biohabok – készíthetők. Ezenkívül a különböző típusú szálak kombinálhatók, jó hangelnyelő tulajdonságokkal rendelkező szigetelőanyagot létrehozva.
·Hőszigetelés: a mezőgazdasági termésből nyert különböző természetes szálak alacsony hővezető képességet biztosítanak, és némelyikükre jellemző a lucfenyő jó teljesítménye és víztaszító tulajdonsága, mint például a burgonyahéj és a parafa.
·Szőnyegek és textilek: sokféle természetes szálon alapulhatnak, mint például a banán- vagy ananászbetakarítási maradékokból nyert szálak, valamint más rugalmas, erős és könnyű szálak.
·Burokrendszerek: Bizonyos mértékig a természetes szálak biopolimerekkel kombinálva merev végtermékeket kaphatnak, amelyek beltéri és kültéri alkalmazásokban egyaránt felhasználhatók.

Az anyagok szinte nyersen, kevés feldolgozással felhasználhatók, mint például a thaiföldi The Green Island közösségi központ (fenti kép) tetejét borító cukornádszalma esetében. Az LCA Architetti és a luca compri architetti projektjében az ökológiai anyagok játszanak főszerepet (lenti kép). A felelős építészek szerint “a természet vezérli az építőanyagok kiválasztását: fa az alapszerkezethez, rizsszalma és parafa szigetelésként; a belső burkolatok és bútorok kőből és tölgyfából készültek”.

A lenből például hőszigetelést lehet készíteni, mint a stek architecten által tervezett Hemma-House (lenti kép) esetében, de deszkákat is lehet belőle formálni, mint például a Vasterival esettanulmány házak építésénél.

A dániai Biological House projekt felhívta a figyelmet a mezőgazdasági ipar olyan hulladéktermékeire, mint a juhgyapjú, a fű, a szalma és a tengeri moszat, és értékes építőanyagokká alakította őket. A ház szinte teljesen biológiailag lebomló, és minimális környezeti hatással bír. Fő funkciója azonban az, hogy bemutassa, hogyan lehet a hulladékok beépítésével esztétikailag érdekes és mindenekelőtt nagy teljesítményű épületeket létrehozni.

A lehetőségek mérlegelése, valamint a körkörös gazdasággal és a hulladék újrafelhasználásával kapcsolatos kutatások és kísérletek támogatása egy olyan nagy és természeti erőforrásokra mohó iparágban, mint a polgári építőipar, jó módja lehet a globális fenntarthatósági célok elérésének és a környezetbarátabb jövő keresésének.