A Pig Design játékos geometriájú Ya Space projektjének díjnyertes homlokzata

A 2021-es év legjobbja a ‘International Facade’ (nemzetközi homlokzatok) kategóriájában.

A dizájn világában az 1980-as évekre talán leginkább a modernizmus szigorúságának a túlzás javára történő végleges elutasításáról emlékeznek. Milánóban az Ettore Sottsass olasz építész által vezetett, többnyire európai tervezőkből álló csoport mélyen belevetette magát a posztmodernizmus kísérletezésébe. Végül Memphis Group néven bukkantak fel újra. Bár hivatalosan csak 1987-ig voltak együtt, a kollektív bútorokat, világítótesteket, textíliákat és kerámiákat tartalmazó vidám termésüket a fantáziadús mintákkal szemben álló euklideszi geometrikus formák jellemezték.

Tekerjünk előre négy évtizedet. Az olasz Memphis Milano cég ma is eredeti terveket készít, amelyeket világszerte gyűjtők vásárolnak. Hatókörük egészen Kínáig kiterjed, ahol a Hangzhou-ban található Ya Space galériaszerű bemutatóterem a Memphis hivatalos kereskedője – és a csoport esztétikájának teljes megtestesítője. A kétszintes projektet a Pig Design, egy helyi építészstúdió tervezte, amely pimasz módon az alapító és vezető tervező, Wenqiang Li különösen dundi macskájáról kapta a nevét.

A Ya Space hasonlóan játékos származású: a Tennessee állambeli Memphis kínai beceneve Cliff City, a cliff pedig kínaiul úgy hangzik, mint a ya. Ez a téma a szerkezet homlokzatának egy részén is megjelenik, amely háromdimenziós tetraédereket, piramisokat és más hegyes formákat alkotó hullámos rozsdamentes acél háromszögekből áll.

A nevéből származó “cliff” (szikla) tervezési koncepciója alapján hullámosított rozsdamentes acéllemezekből épült homlokzatot bizarr vizuális hatások, összetett szerkezetek és technikák jellemzik. Az építés során a tervezőcsapat folyamatosan javította a hullámlemezek szegélyezését és összekapcsolását, valamint a csomópontok és anyagok kezelését a holisztikus és összefüggő kép biztosítása érdekében. Az épület bejárata egy sárga, kör alakú nyílás, melyet egy nagy felkiáltójel emel ki, és a látogatókat az ismeretlen belső világ felfedezésére vezeti. Ez a bevezető a szokatlan sziluettekhez, amelyek meghatározzák a 480 négyzetméteres bemutatótermet, kívül-belül.

A belső tér két szintből áll. A földszint középpontjában a szokatlan élmények nyújtása áll, és a geometriai formák egyedi kombinációival térbeli ritmust hoz létre. Az előcsarnokban fekete kővel burkolt szabálytalan lépcsők, a rendezettség érzetét keltő és a vizuális élményeket gazdagító ajtónyílások, valamint egy építőkocka-játékszerű jelenet pillantható meg, amely megpróbálja áttörni az osztályok közötti határokat. A különböző formájú szerkezetek kombinációjából számtalan vizuális pont alakul ki. Minden szerkezet egy-egy vizuális pont, és egy geometrikusan vágott látóhatár. A mennyezetről felfüggesztett, kör alakú fénydobozok vetítik és szórják a fényeket, szürreális lebegő hangulatot teremtve.

Hengerek sorozata alkotja a bárpultot, és több független féminstalláció alkotja a lépcső korlátját. Ebben a térben a hétköznapi tárgyak a kiállítás és az élmény színpadát alkotják. Sok belső szerkezet ugyanazokat az anyagokat használja, mint a falak, így olyanok, mintha a tárgyak természetes módon “nőnének ki” a térből.

Az első emelet teljes terét kiállításra használják. A belső felületek mozgatható geometriai paravánok. A tervezés folytatja a “nézőkeret” koncepcióját, azzal a céllal, hogy változásokat hozzon a különböző megfigyelési szögekből. Ebben a térben a látogatók teljes vagy részleges kilátást kaphatnak az egyes egyedi jelenetekre. A térszerkezetek egyszerű, mégis finom elrendezése játékosságot teremt a térben. Ezek a struktúrák a padlóval azonos felületet vesznek fel, mintha a padlóból nőnének ki.

A kiállítótér kialakítása a keretbe foglalt nézetek koncepcióján alapul. A nézetek feldarabolása és újrakombinálása végtelen lehetőségeket kínál a vizuális élményekhez a látómezőn belül, és érdekesebbé teszi a megfigyelést.

Forrás: www.archdaily.com / www.interiordesign.net