A humanitárius válságokra adott építészeti megoldások az épületek tervezésén túlmenően

2022-02-13 15:25

2024-es friss kedvezményes árak TÍPUSTERVEK LÁTVÁNYTERVEK MODULHÁZ TERVEK

A világszerte évtizedek óta tartó társadalmi-kulturális és gazdasági válságok után a tervezőközösség felismerte, hogy itt az ideje, hogy “úgy tervezzenek, mintha érdekelné is őket”. És ezzel felkaroltak egy olyan mozgalmat, amelynek keretében az építészek és tervezők megszerzett képességeiket arra használták, hogy designalapú megoldásokat dolgozzanak ki a humanitárius válságokra, a moduláris házak építésétől és a tájak feltérképezésétől kezdve a mobilalkalmazások és dokumentumfilmek fejlesztéséig, mindezt önzetlenül. De mivel a pro bono munka még nem éppen elterjedt az építészet világában, hogyan tudtak az építészek kitörni a “vállalati” építészet hagyományos modelljéből, és miként tudták kialakítani az emberi jólétért való etikai felelősségvállalás módját?

A Pro bono publico (magyarul a közjóért, általában rövidülve pro bononak is nevezik) egy latin kifejezés az önként vállalt és fizetés nélküli szakmai munkára vagy a csökkentett díjas tevékenységre, mint közszolgálatra. Ez gyakori a jogi szakmában és egyre jobban hódit az építészet, a marketing, az orvostudomány, a technológia, a stratégiai tanácsadó cégek területén és a reklámügynökségek körében. A Pro bono szolgáltatást, ellentétben a hagyományos önkéntességgel, a speciális szakemberek képességeinek szolgáltatásnyújtását azok használják ki, akik azt máskülönben nem tudják megfizetni.

Az egyik legnagyobb humanitárius kihívás, amellyel a világnak ma szembe kell néznie, az emberiség számára állandó menedék biztosítása. A menekültek számára az otthonukból való kilakoltatás automatikusan azzal az aggodalommal jár, hogy biztonságos és stabil menedéket kell találniuk, ahol pihenhetnek, ehetnek és alhatnak. Sajnos sokan sátrakban, parkolókban, elhagyatott épületekben vagy, ha szerencséjük van, rokonaik padlóján alszanak, de mindez akkor sem biztonságos és emberséges. 2016-ban a franciaországi Calais városában összecsapásokra került sor a rendőrség és a migránsok között, miután a hatóságok felszámolták a Dzsungel néven ismert menekülttábor egyes részeit, lerombolva az ott élő 200 ember otthonát, akiket ismét kitelepítettek, de ezúttal a befogadó kormány által. Azok, akik nem a háború miatt váltak hajléktalanná, a túlárazott lakásépítési programok és az igazságtalan életkörülmények miatt találják magukat kitelepítve és állandó fedél nélkül.

A kormányok hiányosságai lehetőséget teremtettek az építészek számára, hogy hatásos megoldásokat találjanak. Az évek óta tartó építészképzés, valamint az antropológiai gondolkodásmód és a tervezési gondolkodás stratégiái olyan innovatív megközelítéseket eredményeztek, amelyek megfelelnek a közösség igényeinek, és reagálnak a sajátos kulturális és gazdasági kontextusra.

Az egyének és szervezetek évtizedek óta tesznek erőfeszítéseket az emberi jólét javítására, legyen szó akár az oktatás, az egészségügy vagy az emberi jogok területéről. Az építészirodák, a kisebbek és a nagy múltúak egyaránt, megtalálták a módját annak, hogy az épített környezeten keresztül hozzájáruljanak a közösséghez, legyen szó akár iskolák és táborok építéséről az alapoktól kezdve, vagy a már meglévők felújításában való segítségnyújtásról, mint pro bono. Miután egy tűzvész elpusztította a Lakota tábor épületének egy részét Los Angeles nagy részén, a Perkins+Will ingyen felépített egy 9000 négyzetméteres étkezdét és 36 szigetelt A-keretes faházat (lenti kép) azzal a céllal, hogy támogassa a cserkészlányok küldetését, a lányok és fiatal nők szerepvállalásának erősítését. A Skid Row Housing Trust három olyan lakóházat épített, amelyek állandó lakhatást biztosítanak a korábban hajléktalan polgároknak.

Az OMA tervezte a Lusanga International Research Centre for Art and Economic Inequality (Lusanga Nemzetközi Kutatóközpont a művészet és a gazdasági egyenlőtlenségekért) múzeumi tér főtervét (lenti kép), amely egy régi kongói pálmaolajültetvényen található. A helyiek abból tudnak bevételt szerezni, hogy a helyben készült műalkotásokat nemzetközi vevőknek értékesítik, majd visszavásárolják az egykor nemzetközi vállalatok tulajdonában lévő ültetvényeket, hogy ökológiai gazdálkodásra alkalmas területeket alakítsanak ki belőlük. A projekt támogatja az egyenlőbb művészeti gazdaságot, ahol a kongói munkások által előállított érték a közösségben marad, ahelyett, hogy a nemzetközi vállalatokon keresztül a helyi munkások számára elérhetetlen művészeti piacra kerülne.

2010-ben az Amerikai Építészeti Intézet (AIA) “iránymutatásokat” tett közzé a pro bono munkára vonatkozóan, hogy rendszerezze a folyamatot, majd egy évvel később partnerségre lépett a Public Architecture nevű társadalmi hatású tervezési mozgalommal, hogy tovább népszerűsítse azt a vállalatok között. Ez utóbbi létrehozott egy programot, amely a nonprofit szervezetek és a pro bono tervezőirodák közötti közvetítőként fellépve biztosítja a szükséges tudást ahhoz, hogy az épített környezet tervezését a “közjó” eszközeként használják.

Keresse a "Kp Sales House Kft" ügyfélreferenseit az alábbi elérhetőségeken:

A telefonszámok csak hétköznap 8-17 óráig, szombaton 9-13 óráig érhetőek el

A tervezés témájának és a szociális ágazatra gyakorolt hatásának további átgondolása érdekében szervezetek, alapítványok és tervezőirodák olyan kezdeményezéseket állítottak össze, amelyek cselekvésre ösztönző megoldásokat mutatnak be, mint például az IDEO “Design Thinking for the Social Sector” vagy a Change By Design. Az “Architectures of Displacement” a kényszerkilakoltatás, a régészet és az építészet szakértőit hozta össze, hogy értékeljék a közel-keleti és európai menedékhelyeken szerzett általános tapasztalatokat és életkörülményeket. A projekt négy fő célt tűzött ki maga elé: a kényszermigráció különböző szükségszállásainak rögzítése és kategorizálása, e menedékhelyek társadalmi-kulturális és jogi hatásainak értékelése, részletes képanyag készítése róluk esszék és filmek segítségével, valamint a szükségszállások sikeres politikáinak és terveinek bemutatása a humanitárius és kormányzati szervekkel folytatott megbeszéléseken keresztül.

A jogi és politikai folyamatok tekintetében a Forensic Architecture azzal a céllal jött létre, hogy világszerte vizsgálja a vállalati vagy emberi jogi jogsértések és környezeti rombolások eseteit, és azokat tanulmányi esetekként mutassa be a jövőbeli projektek számára. A csapat digitális és fizikai modellek, animáció, kartográfia és VR segítségével a létrehozott médiát használja fel az erőszakos eseményeknek kitett területek felkutatására, elemzésére és potenciális rekonstrukciójára. A globális menekültválságra adott válaszként a Modern Művészetek Múzeuma kiállítást rendezett “Uncertanity: Tracing Displacement and Shelter” című kiállítása 2016-ban, amely szervezetek és tervezőcégek által összeállított megoldásokat mutat be. A kiállított projektek egyike volt a Better Shelter (lenti videó), az IKEA és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa közötti együttműködés, amely moduláris, állítható keretből és ponyvalevelekből álló menedékhelyeket biztosít menekülttáborok számára Afrikában, Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten.

https://www.youtube.com/watch?v=0p0TfPIK7_Y

Más akciótervek arra összpontosítottak, hogy előadásokon keresztül összehozzák az embereket, hogy megvitassák az építészetnek a fenntarthatóbb jövő kialakításában betöltött szerepéről szóló innovatív ötleteket és megoldásokat, mint például a RIBA + VitrA negyedik Architects Beyond Architecture előadásán, amelyen négy díjnyertes szakértő vett részt, akik az építészet hagyományos határain túlmutató, szociálisan orientált projektek kidolgozását vizsgálták. Az előadók között volt az Emmy-jelölt Mark E Breeze, az építészből lett filmrendező, aki a hamarosan megjelenő Shelter without Shelter című hatrészes dokumentumfilmjéről ismert, amely azt vizsgálja, hogy a szíriai kényszermigránsok hogyan kaptak menedéket Európa- és Közel-Kelet-szerte, Kishan San, a Forensic Architecture építészeti kutatója, Lindsay Bremner, kutató építész, valamint Chris Hildrey, díjnyertes építész és a ProxyAddress, a hajléktalanok rendszerszintű problémáit kezelő kezdeményezés fejlesztője.

A kérdés, hogy hogyan lehet “nagyszerű”, mégis hatékony építészetet megalapozni, továbbra is napirenden van. Bár a “közérdekű építészek” kitolták a tudományág határait, és új felelősséget vállaltak, és nemcsak tervezőként, hanem döntéshozóként és tervezőként is dolgoznak, ami “hullámhatást” vált ki a közösségen belül, hatásuk még nem kiterjedt. Sokan a pro bono projektek hiányát az építészeti bizottságok vagy szindikátusok finanszírozásának hiányával indokolják, ha létezik ilyen. Mások azzal magyarázzák, hogy az építészet olyan gyakorlat, amely számos külső tényezőt igényel, nevezetesen építőanyagot.

Tehát míg a tervezési szolgáltatásokat ellentételezés nélkül is lehet nyújtani, a projekt tényleges kivitelezése az, ahol a finanszírozásra szükség van, különösen, ha kis vagy újonnan alapított cégről van szó. És ezzel az építészet valósága továbbra is kétértelmű marad; vajon az építészek elvesztették a kapcsolatot azokkal, akik a legtöbbet profitálnak abból, amit nyújtani tudnak, vagy a közösség szolgálata helyett a precedensek jóváhagyását helyezték előtérbe?

Forrás: www.archdaily.com