A hulladékválság egy “design által teremtett zűrzavar”

A hulladékválság egy “design által teremtett zűrzavar” – mondja a Design Múzeum kiállításának kurátora

A londoni Design Museumban október 23.-án megnyílt Waste Age című kiállítás azt vizsgálja, hogyan járult hozzá a design a kidobás kultúrájának terjedéséhez, és hogyan segíthet az iparág egy olyan alternatív körforgásos gazdaság létrehozásában, amely nem zsákmányolja ki a bolygót.

A kiállítás három szekcióban és több mint 300 tárgyon keresztül számba veszi a globális hulladékválságot, valamint bemutatja a termék-, divat- és épülettervezők által újrahasznosított és természetes anyagok felhasználásával kidolgozott lehetséges megoldásokat.

A kiállítás központi tézise, hogy ahogyan az emberiségnek volt kőkorszaka és gőzkorszaka, úgy élünk most egy olyan hulladékkorszakban, amelyet a kényelem és az egyszer használatos, eldobható termékek határoznak meg.

A kiállítás az ENSZ közelgő COP26 konferenciájával egyidőre időzítve arra törekszik, hogy a hulladékot a tervezők számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik fő fókuszpontjává tegye.

“A hulladék olyasmi, amire hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint ami a periférián van, és ott is van, ahol jobban szeretjük, szem elől és ész elől eldugva” – mondta Justin McGuirk, a Design Museum vezető kurátora. “De mi van akkor, ha a hulladék nem periférikus? Mi van, ha teljesen központi szerepet játszik abban a kultúrában, amelyet létrehoztunk?”

“Azért akartunk a hulladékkérdésre összpontosítani, mert úgy gondoljuk, hogy a designnak ott van a legnagyobb hatása” – mondta McGuirk.

“Amikor a szén-dioxid-kibocsátásról beszélünk, vannak dolgok, amelyekben a tervezők tudnak segíteni, de ez nem igazán egy dizájnkérdés. Míg ha a hulladékra gondolunk, a legtöbb hulladék a termékek előállítása során keletkezik.”

“Ez bizonyos értelemben egy dizájn által létrehozott rendetlenség” – értett egyet a kiállítás kurátora, Gemma Curtain. “De a jövőben minden bizonnyal változtathatunk azon, ahogyan reagálunk.”

Ennek szellemében a helyi Material Cultures stúdió által tervezett kiállítás a megújuló anyagokra összpontosít, és a múzeum közelmúltbeli Charlotte Perriand-kiállításának alkotóelemeit hasznosítja újra, Sophie Thomas, az URGE klímakollektívától pedig környezetvédelmi auditot végez a kiállítás lábnyomának felmérése érdekében.

“Ez egy olyan kiállítás, amely arról szól, hogyan gondoljuk újra a designt minden szinten, és hogyan tekintsünk egy olyan jövőbe, ahol kevesebb hulladékot termelünk” – mondta McGuirk. “Ez nem csak az újrahasznosítást jelenti. Ez egy teljes elmozdulás lesz az anyagok termesztése felé a kitermelés helyett.”

Keresse a "Kp Sales House Kft" ügyfélreferenseit az alábbi elérhetőségeken:

A telefonszámok csak hétköznap 8-17 óráig, szombaton 9-13 óráig érhetőek el

 

Mielőtt a látogatók belépnének a kiállításra, Arthur Mamou-Mani építész újonnan megrendelt installációja fogadja őket, amely a Design Museum előcsarnokában van felfüggesztve, és azt vizsgálja, hogyan lehet PLA bioműanyagot és fapépet 3D nyomtatással újrahasznosítható építőanyagokat létrehozni.

Az első, Peak Waste (Hulladékcsúcs) című rész az ipari forradalomtól kezdődően követi nyomon a kényelmi kultúra felemelkedését, az eldobható műanyagok és az olyan tervezési stratégiák megjelenésével, mint a tervezett elavulás. Ez a bevezető rész bemutatja az eldobható evőeszközök és műanyag vizes palackok néhány legkorábbi példáját, valamint szemlélteti a globális hulladékválság mértékét.

Ibrahim Mahama művész új megbízása a ghánai Agbogbloshie hírhedt szeméttelepéről származó elektronikus hulladékot tartalmazza, és a jelenlegi hulladékgazdálkodási rendszer hiányosságait vizsgálja, amely szerint a Nyugatról származó szemetet Afrika és Délkelet-Ázsia szegény országaiba “dobják”.

A második, Értékes hulladék című rész olyan tervezők és építészek munkáit mutatja be, akik a hulladékot bőséges, kiaknázandó erőforrásként kezelik. A Studio Drift Materialism sorozatának munkáiban olyan hétköznapi tárgyakat mutat be, mint egy iPhone vagy egy Volkswagen Bogár, mint az őket alkotó anyagok összegét.

Ezután olyan újrahasznosított anyagokból készült formaterveket mutat be, mint a Snøhetta S-1500 tengeri műanyag szék, az építési hulladékból formázott téglák és Phoebe English ruhadarabjai, amelyek Codelite gombjai olyan tejfölből készültek, amelyet egyébként kidobtak volna.

Az építészet is képviselteti magát olyan projektekkel, mint a Lacaton & Vassal által a franciaországi Bordeaux-ban egy 1960-as évekbeli lakótelep felújítása. “Szerintem ők a ma dolgozó építészek közül a legfontosabbak, mert nem hisznek a bontásban” – mondta McGuirk. “A megtestesült szén és energia puszta pazarlása nevetséges”.

A kiállítás utolsó része a “hulladék utáni” jövő felé tekint, olyan kísérleti projekteket mutat be, amelyek a 20. század kitermeléssel és kibocsátással járó anyagainak természetes, megújuló és gyakran biológiailag lebomló alternatívákkal helyettesítik azokat.

Forrás: www.dezeen.com