5 művészeti mozgalom, amely nagy hatással volt az építészetre

A történelem során a művészet és az építészet mindig is egymáshoz kapcsolódó tudományágak voltak. A barokk mozgalom kidolgozásától kezdve a modernizmus geometrikus keretéig az építészek a történelmi művészeti mozgalmak stílus megközelítéseiből, technikáiból és koncepcióiból merítettek ihletet, és ezeket nagyméretű, lakható építményekre alkalmazták. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy a főbb művészeti mozgalmak hogyan egyengették az utat a modern építészet számára, és megvizsgáljuk, hogy az építészek hogyan kölcsönöztek a jellemzőikből és tervezési megközelítéseikből, hogy megalkossák saját építészeti kompozícióikat.

Jugendstil

A művészettörténészek ellentmondásos történeteket írnak arról, hogy ki is volt a Jugendstil mozgalom alapítója. Egyesek úgy vélik, hogy a 19. század végén és a 20. század elején Hermann Obrist svájci művész indította el Münchenben a Jugendstil művészeti mozgalmat, a Die Jugend (németül: az ifjúság) című német művészeti folyóiratból merítve ihletet. Bár a művész kezdetben botanikát és történelmet tanult, a stílus megteremtéséhez a vidéki kirándulásai és a természet organikus formáinak és mozdulatainak aprólékos megfigyelései vezettek.

Más történészek kifejtik, hogy valójában képzőművészek egy csoportja, nevezetesen Georg Hirth, Peter Behrens és Otto Eckmann, hogy csak néhányat említsünk, akik 1896-ban a Jugend-t a művészeti és építészeti intézmények neoklasszicizmusa elleni lázadás eszközeként indították útjára. A Jugendstil kiemelkedő jellemzői közé tartoztak a növény- és állatvilág motívumok, az organikusan formált íves vonalak, a tájképek, és ami a legfontosabb, az ember és a természet harmonikus kapcsolata. Ezek a jellemzők az építészetben és a bútortervezésben szecesszió néven jelentek meg, amely nemzetközi mozgalomként az organikus vonalakat, a természet ihlette motívumokat, dinamikát, valamint a mesterséges és természetes anyagok használatát egyaránt hangsúlyozta. Az első szecessziós házak közül néhányat Paul Hankar és Victor Horta építettek Brüsszelben, bonyolult motívumokat és kézművesmunkát integrálva az építészetbe, elmosva a határokat az építészet és a természet között.

Dadaizmus

A huszadik század elején “lázadó és forradalmi” művészeti mozgalomként számon tartott dadaista művészet állítólag először a svájci Zürichben, a “Cabaret Voltaire” nevű művészeti éjszakai klubban jött létre, miután számos háborús ellenzéki alkotó keresett menedéket az országban. A mozgalom 1916-1924 között főleg Svájcban, Párizsban és New Yorkban kapott lendületet, és olyan neves művészek alkotásai jelentek meg benne, mint Hugo Ball (a mozgalom alapítója), Marcel Duchamp, Hans Arp és Sophie Taeuber-Arp, hogy csak néhányat említsünk.

A radikális avantgárd művészek a háborút és a kapitalista kultúrát akarták nevetségessé tenni, ezért irracionális művészeti koncepciókhoz folyamodtak, amelyek a humort, valamint a tekintély és a valóság megkérdőjelezését mutatták be egyfajta “anti-art” megközelítéssel. Ez a kísérletezés olyan építészeket inspirált, mint Otto Wagner, Erich Mendelsohn és Adolf Loos, hogy újragondolják az ornamentikát, a formát és az anyagokat, és olyan épületeket hozzanak létre, amelyek teljesen eltérnek attól, amit akkoriban építettek.

A németországi Kölnben Bruno Taut által tervezett Üvegpavilon például szakított az építészet és a formatervezés normáival, és a maga nemében elsőként használta a betont kiemelkedő geometrikus üvegkupolával. Kurt Schwitters, az építészből lett grafikusművész avantgárd installációiról vált ismertté, amelyeket saját otthonában hozott létre, és amelyek a tér fogalmát valami egészen mássá és szokatlanná változtatták. A dadaizmus számos építész számára megnyitotta az utat a “hagyományos építészet” újragondolásához, és az elsők között inspirálta az építészeket arra, hogy az építészeten túlmutatva az épületeket szobornak tekintsék, és olyan mozgalmakat indított el, mint a dekonstruktivizmus, a 21. század egyik legvitatottabb építészeti stílusa, amely a terület sok más nagy neve mellett Daniel Libeskind, Frank Gehry és Peter Cook projektjeit is magában foglalja.

De Stijl

“Konkrét és nem absztrakt festészetről beszélünk, mert semmi sem konkrétabb, valóságosabb, mint egy szín, egy vonal és egy felület.” – Theo van Doesburg. 1917-ben a Holland De Stijl mozgalom Theo van Doesburg és Piet Mondrian festők vezetésével a forma és a funkció ideális összeolvadását kívánta hangsúlyozni. A dadaizmushoz hasonlóan a mozgalom is az első világháború káoszára volt válasz, ezért olyan vizuális nyelvet alkottak, amely kifinomult geometriai formákból (gyakran téglalapokból, négyzetekből és egyenes vonalakból) és primer színekből áll. Sokan úgy vélik, hogy a mozgalom és alapelvei az art deco vizuális rikítósága ellen is fellépett, és közvetve a kubizmusból merített ihletet. A De Stijl építészetre gyakorolt hatása hozzájárult az 1920-as és 1930-as évek nemzetközi stílusának elindításához, amelyet modernizmusnak is neveznek. A De Stijl alapvető formák és színek használata egyszerű vízszintes és függőleges elemekkel, ahogyan az olyan projektekben látható, mint a Gerrit Rietveld Schroder House Gerrit Rietveldtől és a Café l’Aubette Theo van Doesburgtól, lehetővé tette a tér rugalmasságát és átalakítását, ami azt jelenti, hogy az alaprajzokban nem voltak hierarchikusan elrendezett helyiségek, csak független síkok, amelyek a felhasználó funkciói és igényei alapján állították össze a tereket.

Pop Art

A Pop Art mozgalom teljesen új megközelítést vezetett be a tervezésbe, a médiából, a tömegtermelésből és a popkultúrából merítve ihletet. A mozgalom először az 1950-es években jelent meg az Egyesült Királyságban, amikor a második világháború utáni gazdasági és társadalmi körülmények arra késztették a művészeket, hogy a hétköznapi tárgyakat ünnepeljék, és képzőművészetté alakítsák át.

Hamarosan olyan amerikai művészek, mint Andy Warhol és Roy Lichtenstein is csatlakoztak a mozgalomhoz, és úttörőkké váltak benne, a történelmi művészetet felváltva egy vibráló, tömegtermelésre és médiára orientált vizuális világgal. Ami az építészetet illeti, a mozgalom arra inspirálta az építészeket, hogy felszabaduljanak a modernizmus linearitásától és szerénységétől, és olyan szerkezeteket válasszanak, amelyek szembemennek azzal, amit akkoriban “normálisnak” tekintettek. A művészeti megközelítéshez hasonlóan a tömegtermelés és a kommercializmus az építészetben is előtérbe került, és a technológia, a szignalizmus és a tömegfogyasztás használatát tolta előre. A homlokzatok, belső terek és közterek a fénnyel, a színekkel, a szabálytalan formákkal és a szokatlan léptékkel való kísérletezés vásznai lettek.

Szürrealizmus

A szürrealizmus, amelyet maga a neve is magyaráz, a vizuális művészetet és az irodalmat vizsgálta, mint az “emberi tapasztalat forradalmasításának” eszközét a szokatlan képi világon keresztül. A francia avantgárd költő, Guillaume Apollinaire által az I. és II. világháború között megalkotott szürrealista művészet az elme felszabadítását és a művészi önkifejezést elősegítő mozgalommá vált, amely alternatív valóságokat és a pszichikum felfedezését ábrázolja.

A szürrealista technika és jellemzői közé tartoztak a torz léptékek és perspektívák, a szokatlan anyagok, valamint a kollektív kompozíciók és rétegződések. Népszerűségének növekedése óta olyan művészek, mint Salvador Dalí és Frederick Kiesler, alapvetően alakították a 20. és 21. század építészetét. Akár a szó szerint szimbolikus képeket megjelenítő belső terek, akár a trompe l’oeil technikák illúzióteremtő alkalmazása, Frederick Kiesler osztrák-amerikai építész ikonikus Endless House-ja vagy Frank Gehry Vitra Design Museumja révén, a mozgalom radikális elképzeléseket hozott létre arról, hogy az építészet miként definiálható.

Forrás: www.archdaily.com