Walter Gropius 20. századi háza a németországi Jénában

Bár Walter Gropius a Bauhaus – a legendás tervezőiskola, amelyet 1919 és 1928 között a németországi Weimarban vezetett – megalapítása után is folytatta hivatásos építészi tevékenységét, csupán hat magánlakás szerepelt azon projektek között, amelyeket a 30-as évek közepén, az ország végleges elhagyása előtt valósított meg. Ezek egyike, egy villa a közeli egyetemi városban, Jénában, 1924-ben Felix Auerbach fizikaprofesszor és felesége, Anna Silbergleit megbízásából készült.

A művészet és a zene szerelmesei – új otthonukban lógott Edvard Munch 1906-os portréja Auerbachról, amely Silbergleit ajándéka volt – magukévá tették a Gropius által kifejlesztett moduláris rendszert, amely a villát úgy kezelte, mintha az egy háromdimenziós kompozíció lenne, amely egymásba nyíló kötetekből vagy “Baukasten im Grossen” (nagy építőkészlet), ahogyan ő nevezte őket. Így a fő lakótereket tartalmazó kétszintes térfogat egy magasabb, kiszolgáló funkciókat befogadó épülettel kapcsolódik egymáshoz, aszimmetrikus eltolódással a kettő között.

A ház a korai Bauhaus egy másik törekvését is tükrözi: a szín használatát, mint az építészet lényeges elemét. Az egyik diákot, Alfred Arndtot (1896-1976), aki éppen akkor tette le a falfestő szakmunkásvizsgáját, bízták meg, hogy tervezze meg a villa belső terének színpalettáját. Az elméletet a gyakorlatba átültetve Arndt “konstruktívan” alkalmazta a színeket, nem korlátozta az árnyalatokat az egyes fal- vagy mennyezeti síkokra, hanem hagyta, hogy azok átfolyjanak a szoba felületein, így a nagyobb terekben az átmenetek és kontrasztok magával ragadó élményét teremtették meg. Arndt eredeti sémája, összesen 37, többnyire pasztellszínekből álló színséma az évek során elhomályosult.

Szerencsére a házat 1994-ben Barbara Happe és Martin Fischer – egy akadémikus házaspár, akiknek a design iránti elkötelezettsége ugyanolyan erős, mint az eredeti tulajdonosoké – megvásárolta, és aprólékosan helyreállította a leromlott állapotú villát, beleértve az eredeti szivárványszínek visszaállítását. Ez azért volt lehetséges, mert Arndt részletes tervei fennmaradtak, és az eredmény élénken cáfolja azt a közkeletű tévhitet, hogy a Bauhaus-belsők mind szürkék és fehérek voltak. Fischer és Happe 2003-as, a projektet dokumentáló könyvét – The Auerbach House by Walter Gropius with Adolf Meyer – nemrég frissítették és újra kiadták. Ahogy ők mondják: “Nem tudtunk többé fehérre festett szobákban élni”.

Forrás: www.interiordesign.net